Sárospatak

A pedagógus tevékenységének elengedhetetlen része a gyermekszeretet. Különösen igaz ez a kollégiumi nevelőtanárra, aki, ha kell,  „pótszülő”, ha kell „pótbarátnő”, hogy a családtól távol lévő kollégista gondjait, problémáit megoldja. Gaál Antalné – Klárika néni – több mint három évtizede a lehető legnagyobb mértékben igyekszik a szakma által teremtett kihívásoknak megfelelni.

Tősgyökeres pataki család (édesanyja varrónő, édesapja vasutas volt) idősebbik leánygyermekeként született Sátoraljaújhelyen 1952. december 7-én. Húga, Zsuzsanna, aki három gyermek édesanyja, vállalkozó, és Sárospatakon él. Gyermekkora a Bodroghalásznak nevezett városrészhez kötődik, itt kezdte iskolai tanulmányait a Zrínyi Ilona Általános Iskola tagiskolájában, ahol két nagyszerű pedagógus (dr. Ablonczy Zoltánné és Szombathy Sándor) tevékenysége alapozta meg további életpályáját. A Rákóczi Ferenc Gimnáziumban (a mai Református Kollégiumban) a magyar nyelv és irodalom volt a kedvenc tantárgya, mindezt Kelsánszki Györgyné általános iskolai és Sivák István középiskolai magyartanárának köszönhette.

Középiskolás korában diákújságírással foglalkozott, sőt „titokban” még verseket is írt. Az érettségin magyar nyelv és irodalomból nem is kellett írásbeliznie, hiszen végig jeles eredménye volt. 1971-ben a sikeres érettségi után – szinte természetesen – a Comenius Tanítóképző Főiskola következett, ahol tanító szakos lett. Már főiskolás korában népművelőként tevékenykedett, a bodroghalászi művelődési házban műsorokat szervezett, összefogta a fiatalokat. A harmadévet már levelezőn folytatta, Tiszakarádra került tanítani. 12 éven át hajnalonta kelt, hogy a kisvonattal kijusson a Tisza-parti településre, és nagyon szép évekre tud visszaemlékezni. Innen a sárospataki Móricz Zsigmond Kollégiumba került, kollégiumi nevelőtanárként a 6–10 éves korosztály csoportvezetője volt, emellett patronálta a diákönkormányzatot is.

1990-ben elvégezte a kollégiumi nevelők kétéves szemináriumát, 2000-től a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének tehetséggondozáshoz kapcsolódó szakmai képzésein vett részt, és az is „önképzésnek minősült”, hogy számtalan pályázatot írt és nyert el kollégiumuk számára.

1994-től a hatévfolyamos gimnazisták nevelőtanáraként dolgozott. 2000-től 2005-ig az első Arany János tehetséggondozó csoport vezetője volt, akik tavaly sikeresen leérettségiztek. Tapasztalatokkal felvértezve jelenleg a „második generációs” Arany János csoportot viszi, de segíti a diákrádió és a diákújság munkáját is, utóbbinak 13 éve főszerkesztője. A diákönkormányzat patronálójaként 1989-ben MUOSZ Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, ám a legbüszkébb arra a Comenius Emlékéremre, amelyet 1992-ben vehetett át a sárospataki Városi Önkormányzattól. Kötelességének érzi a hátrányos helyzetű emberek segítését is. 1998-tól a Sárospataki Női KIWANIS Klub tagja.

„Szerénységgel és alázattal lehet előrehaladni – vallja tevékenységéről Gaál Antalné. – Sohasem az anyagiak motiváltak. A legnagyobb sikert mindig az jelentette számomra, ha örömömet leltem a munkámban. Igyekeztem megvalósítható ötletekkel átlépni a kollégium kapuját, hogy diákjaink minél több elfoglaltsággal „csiszolhassák” személyiségüket. Törekedtem mindenben önálló lenni, de a szolgálati utat mindig betartottam. 22 évvel ezelőtt amolyan  „ugródeszkának” tekintettem a kollégiumot, aztán nagy örömömre itt ragadtam, és most már nyugodtan kijelenthetem, innen szeretnék majd nyugdíjba vonulni.”

Életében mindig fontos szerepet játszott a családi háttér: 1973-ban kötött házasságot Gaál Antallal, aki autóközlekedési technikus és műszaki tiszt, jelenleg a Borsod Volán ZRt. üzemigazgatója Sátoraljaújhelyen.

Gyermekeik közül a 32 éves Krisztián Rendőrtiszti Főiskolát végzett, amit jogi diplomával „fejelt meg”. A sárospataki Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályvezetője. Felesége pedagógus, gyermekük kétéves lesz. Beáta 1979-ben született, ő jogász, a székesfehérvári Gyámhivatalban dolgozik, férje rendőr.

Gaál Antalné világéletében „pörgős ember” volt, aki az élet minden oldalára kíváncsi, ezért is szeret utazni, kirándulni. Kedveli a komoly- és a könnyűzenét is, és imád táncolni. A természet, a fák, a virágok szeretetére neveli tanítványait: fákat, cserjéket ültettek, madáretetőket készítettek. A kollégium udvarán a Lavotta Géza faragta szobor felállításához a kollégiumi diákok gyűjtötték a pénzt. Igyekezett mindig reálisan tervezni, ezért gondol vissza elégedetten a megtett útra, hiszen elérte azt, amit tisztességes munkával el lehet érni, és gyermekei is megvalósították a maguk elé kitűzött célokat. A kollégiumban sikeresen együttműködik munkatársaival, hiszen a csapatmunka híve, csoportban szeret igazán dolgozni. Reméli, hogy ez a közös tevékenység még sok szép eredményt produkál életében.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)