Hercegkút–Sárospatak

Nagyapja még (egyébként helyesen) dupla W-vel írta nevét, a W felét édesapja anyakönyvezésénél „sinkófálták” el. Így igazából „Finklernek” kellene mondani a nevét, ám Hercegkúton mégis mindenkinek Vinkler Józsi. Itt született 1944. szeptember 10-én, földműves szülők első gyermekeként. Őt később még egy leánytestvér követte, aki óvodai dajka ma is. Ősei svábok voltak, akik valószínűleg a XVIII. században települtek ide, létrehozva ezzel Károlyfalva és Rátka mellett a megye harmadik németajkú települését.

Nem volt könnyű gyermekkora, apja eléggé keményfejű ember volt, keményen fogta gyermekeit, már egészen fiatalon munkára nevelte őket. A ma „újraálmodott” családi gazdaságban termeltek gabonafélét, krumplit, kukoricát, meg volt egy kis szőlőjük is. Itt kellett keményen dolgozni, ellátni a jószágokat az elsőszülött gyermeknek, akinek azért a focira is jutott ideje a barátaival. A futball olyan jól ment, hogy később még a falusi csapatban is focizott három-négy éven keresztül. Mire befejezte az általános iskolát, „megérkezett” a mezőgazdaság szocialista átszervezése, apja föld nélkül maradt, ő pedig segédmunkás lett Patakon húszéves koráig. Közben megszerezte (apja folytonos rosszallása közepette: „Az egyik lábad a temetőben, a másik meg a börtönben.”) a hivatásos gépjárművezetői engedélyt.

1964-ben bevonult katonának, ahol gépkocsivezetőként két éven és négy napon át gyakorolta a gépjárművezetést. Leszerelése után hamarosan kőműves szakmunkás-bizonyítványt szerzett. 1968 szeptemberében a debreceni Pollack Mihály Építőipari Technikumba felvételizett, egy év elteltével Miskolcon folytatta tanulmányait, 1972-ben érettségizett a levelező tagozaton.

Közben művezető lett Sárospatakon a költségvetési üzemnél, egy év elteltével építésvezető, hat éven át fő-építésvezető, összesen tizenhat évet dolgozott itt. Keze munkáját dicsérik az OTP, a Gelka épülete, és az Ady téren kilencven lakás építése. Amire viszont mindig büszke lesz, az a Makovecz-terv alapján készült művelődési ház tetőszerkezetének építése. A feladatot még a megyei tanács építőipari vállalata sem vállalta. Ezt a munkát még az akkori igazgató, Molnár György, aki időközben eltávozott a cégtől, hagyta munkatársaira. A feladat sikeres végrehajtása után hamarosan váltott, a Töváll főmérnöke lett 1987-ben. Időközben a szakmai továbbképzésről sem feledkezett meg, 1985-ben az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán magasépítő üzemmérnöki diplomát szerzett.

Három évvel később a Városgazdálkodási Intézmény Költségvetési Üzeméhez került (ez lett később a Patak kft.), amelyet 1992 májusában felszámoltak. Ekkor alapította meg három társával a Quader Bt.-t, amely építőipari tevékenységet folytatott, mint hamarosan kiderült, nem túl sikeresen, mert járatlanok voltak még a vállalkozásban.

A tapasztalatokat hasznosítva, 1996-ban alapították meg a Quader Bau kft.-t Muha Józseffel közösen. Ma már ötven fővel dolgoznak, az utóbbi években 120–130 millió éves árbevétellel. Elsősorban magasépítéssel foglalkoznak: kőművesek, ácsok, festők, betonacél-szerelők, hideg-meleg burkolók alkotják a cég szakembergárdáját. Sokat dolgoztak Erdőbényén a Honvéd-üdülőben, de építettek panziót, irodaházat, kempinget is. Vinkler József aktív részt vállalt Hercegkút építészeti átformálásában is. Ahogy akkor mondták, „társadalmi munkában” tervezte a sportöltözőt, ravatalozót, a művelődési házat, a buszmegállót, a napközi-otthonos konyhát, közreműködött az iskola felújításában.

A rendszerváltás után két cikluson keresztül a képviselő-testület tagja volt, ma a műszaki bizottságban tevékenykedik.

– Elégedett vagyok életem eddigi alakulásával – mondja a sikeres építési vállalkozó –, amit lehetett, elértem. Ez köszönhető volt annak a kemény kitartásnak, amit apámtól örököltem, másrészt pedig a biztos családi háttérnek. Feleségem a mai napig mellettem áll, ha kellett segített, ha szükséges volt, korholt, nagy szerepe van abban, hogy idáig jutottam. A rendszerváltás jöhetett volna tíz évvel korábban, vagy tíz évvel később. Mire ezt a céget felépítettem, lassan nyugdíjba mehetek. Az viszont vigasztal, hogy van, aki továbbvigye azt, amit én elkezdtem.

A biztos hátteret jelentő Matisz Máriával 1970-ben kötött házasságot, aki korábban a tanácson dolgozott, ma élelmezésvezető. Két gyermekük született: Klára, aki ma tanítónő, eddig két unokával ajándékozta meg a nagyszülőket, és Zsolt, aki gépészmérnök, és ma már apja cégénél dolgozik.

Mint általában a vállalkozóknak, neki is nagyon kevés a szabad ideje. Bár ma nem igazán jövedelmező tevékenység, nagyon szereti a szőlőt, aktívan, kétkezi munkával is részt vesz a művelésben. Erre ragyogó terepet biztosít a 1,5 hektár, a termés jelentős részét évről évre leadják borszőlőként. Még ma is imádja a futballt, a hercegkútiakat nemcsak anyagilag támogatja, de ott van minden mérkőzésükön is.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)