Dr. Stumpf István

Egyetemi tanár, alkotmánybíró

Budapest, Hercegkút

„Hercegkúti sváb parasztgyerekként születtem, és még élénken emlékszem arra, amikor a nagyszüleim átváltottak svábra, hogy mi, gyerekek, ne értsük az elmondhatatlant. Megjárták a málenkij robot poklát, s amikor már a jog világában találtam meg a hivatásomat, majd alkotmánybíró lettem, nagymamám a lelkemre kötötte: fiam, mindig úgy beszélj, hogy én is értsem…” Szívbe markoló szavak ezek, amelyeket dr. Stumpf István egyetemi tanár, alkotmánybíró, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere osztott meg a hallgatósággal a minap, amikor a sváb nemzetiségi konferenciára érkezett hazai és külföldi vendégek előtt tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Napkoron. A német identitás megőrzése és továbbadása miként lehetséges a 21. században? Hihetetlenül aktuális a kérdés, mert az Európai Unió megalakulása óta talán még soha nem élt meg akkora viharokat, mint az utóbbi években. A britek megszavazták a kilépést, a katalánok saját függetlenségüket nyilvánítják ki Spanyolországban. Közép-Európa a „népek tengere”, és hazánk történelmi múltjában is bőven találunk példát az identitásukat megőrizni kívánó népcsoportokról. Az utóbbi években a svábok igyekeznek megmutatni, mit tettek és tesznek generációkon keresztül a hercegkúti, vencsellői, vállaji, rakamazi, napkori és az ország más vidékein élő leszármazottak a kultúrájuk, az identitásuk megőrzéséért.

A nemzetiségek és az alkotmányosság szoros összefüggéséről a 21. század Európájában feltétlenül beszélnünk kell – hangsúlyozta az előadó. A tagállamok szuverenitása hogyan érvényesül ma az Európai Unióban? – tette fel a kérdést. Már csak azért is tisztáznunk kell ezeket a fogalmakat, mert a politika eljogiasodott, a jog pedig átpolitizálódott. Nem szükséges egyetemi előadásra beülnünk, hogy megértsük, a kérdés érzékeny, hiszen a szuverenitás értelmezése dönti el, hol a határ az uniós jog elsőbbsége és a tagállamok saját hatáskörben megőrzött joggyakorlata között.

Az egyetemi tanár saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent valamelyik kisebbség tagjának érezni magát. A szülőfalujában egyszerre voltak magyarok és svábok. Kis közösségben szocializálódott. Családtagjai életútja, véleménye, magatartása, hűsége megmutatta a világra mind nyitottabban tekintő fiatalembernek: lélekben lehetünk kisebb, nagyobb, egymásba fonódó, összekapcsolódó közösség tagjai egyaránt. Ám ha gyökereinkhez szeretnénk visszatérni, nagyon mélyen kell keresnünk az igazat. Amit kisgyermekként átéltünk, és ami szívünket örömmel vagy fájdalommal tölti el, az elvezet az alapértékeinkig. Valahol itt kereshetjük az önazonosságunkat. Ám a nagyobb közösség, a nemzet, az ország, vagy éppen az Európai Unió polgárának lenni, másfajta értékek elfogadását, tolerálást is megköveteli. Az Európai Unió például a nemzetállamok közössége, éppen ezért legalább kettős identitást feltételez hazánk polgáraitól, egyszerre magyarnak és európainak lenni. A kisebbségekhez való tartozás további igazodást követel, úgy, hogy megőrizzük magunkban mindazokat az értékeket, amelyek pozitívak, előre visznek, és hasznára válhatunk azon közösségeknek, amelyekbe születtünk vagy választásunk révén kerültünk.

A sváb konferencia méltó keretet adott a kisebbségként megélhető pozitív és negatív élmények megfogalmazásának. Néhány kérdésben arra is kíváncsiak voltak a hozzászólók, az alkotmánybíró miként fogalmazhat meg különvéleményt? Mint arra Stumpf István reagált, teljesen természetes, hogy az egyes alkotmánybírák nem egyformán vélekednek bizonyos kérdésekben. Az Alkotmánybíróság ellensúlyt képez a hatalmi ágak rendszerében, és egyúttal az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A Parlamentnek és a Kormánynak is be kell tartani az általuk hozott szabályokat, és erre időnként az Alkotmánybíróság figyelmezteti őket. Sokan emlékeznek még az elhíresült szóhasználatra „pofátlan végkielégítés”, amikor 98 százalékot le kellett adózni a kapott összegből. Nem találták a közös nyelvet a politikai döntéshozók és az alkotmánybírók, mígnem megszületett a parlamenti döntés arról, hogy a gazdasági jellegű kérdésekben a taláros testület nem fogalmazhat meg perdöntő véleményt.

A jog mögött a morális bázist is érzékelnie kell minden állampolgárnak – fejtegette dr. Stumpf István. – A joggyakorlat akkor eredményes, ha a társadalmi igazságérzettel találkozik. Ha „fent” és „lent” ugyanúgy gondolkodnak bizonyos ügyekben, kérdésekben, elvekben. Az egyensúlyra törekvés, a hatalmi ágaknak nem csupán a szétválasztása, hanem az abban szereplők együttműködése az alap a nemzeti identitás megéléséhez. Az alaptörvény, támaszkodva a történeti alkotmány bizonyos passzusaira, védi a nemzetiségek identitását, kultúrájuk ápolását, önigazgatásuk egyes formáit.

Erre lehet alapozni a hazánkban élő kisebbségeknek, hogy a többféle közösséghez tartozást ne hátrányként, hanem a valódi értékeket megjelenítve, előnyként éljék meg.

Írta:
Tóth Kornélia

Szerző: Ésik Sándor 2018. 09. 27.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Kerchner István

Vinkler József

Götz János