Mátészalka

Ép testben ép lélek, plusz szakszerűség és bátorság. Akár ez is lehetne a tűzoltók szlogenje. Hogy nehéz és sokrétű feladataiknak eleget tehessenek, állandó edzésben vannak és évente kötelező orvosi, pszichológiai vizsgálaton vesznek részt.

Beszélgetésünk napján még a parancsnok, Petróczi István alezredes is beutazott Nyíregyházára, hogy eleget tegyen évi rendes kötelezettségének. Ennek az információnak a birtokában vállalkozott e sorok írója, hogy bemutassa a mátészalkai tűzoltók hétköznapjait. Nekik ugyanis az állandó készenlét miatt minden nap hétköznap, védőszentjük, Szent Flórián napja viszont piros betűs nap.

A parancsnok kemény kötésű, jó kiállású férfi, őszülő hajú. A laktanyában, az udvaron viszont fiatal tűzoltókat láttunk. Kondicionáló terem is van a laktanyában, izomerősítő, kikapcsolódást jelentő. A hátsó udvaron egy toronyszerű sportlétesítmény látható, ennek megmászása erőt és ügyességet igényel. Az erőnlétnél tartva, az alezredes úr büszkén közölte a friss hírt: „Állományunk egyik tagja, Szűcs Attila főtörzsőrmester az elmúlt napokban, Angliában részt vett a nemzetközi tűzoltó olimpián és a kategóriájában első helyezést ért el.” A tűzoltólaktanya földszintjén gyakorlóruhában, mondhatni munkaruhában találtuk a fiatal főtörzsőrmestert. Izmos, birkózó, vagy inkább súlyemelő kinézetű fiatalember ő. Azt mondják, a konditeremben a hatalmas súlyok emelgetése meg sem kottyan neki. (Ennél a sikernél említjük, hogy a mátészalkai tűzoltók egy országos horgászversenyen az előkelő 5. helyet szerezték meg).

A tűzoltók természetesen nemcsak sportolnak, és tüzet oltanak, néha különleges feladat vár rájuk. Egyszer például azzal bízták meg őket, hogy intézkedjenek a védett vándormadarak, a gólyák érdekében. A megbízásnak eleget téve egy villanyoszlopról áthelyeztek egy gólyafészket. Egy másik alkalommal egy férfi a Kraszna közelében 8 tehenet legeltetett, elnyomta az álom, elaludt. Ezalatt a tehenek megszomjaztak, lementek a folyóhoz inni, ám nagyon meredek volt a part, ivás után visszajönni, felkapaszkodni már nem tudtak. A tűzoltók mentették ki az értékes jószágokat. Az említett két példát nevezhetjük egyéb tevékenységnek. Volt rá példa – igaz, nem a mátészalkaiak működés területén –, hogy a tűzoltók elszabadult méheket fogtak be.

Lám, milyen színes és érdekes a munkájuk. S nemcsak érdekes, hanem fontos és hasznos is. Gyakran emberi életet és vagyont mentenek. Emlékezetes, a közvéleményt is foglalkoztató tűzesetek is előfordultak. A parancsnok csak kettőt említett. A Vásárosnaményi Faforgácslapgyárban nagy tűz keletkezett. Néhány kamrában robbanásveszély volt. A tűzoltók bátor és szakszerű munkájának köszönhető, hogy emberi életben nem esett kár. A közelmúltban, pedig a mátészalkai Carl Zeiss Kft.-ben csaptak fel a lángok. Ennek a különleges üzemnek a területén nagy mennyiségben vegyszerek, kémiai szerek vannak. Oltás közben és utána, itt sem volt baj.

Mivel Vásárosnaményt említettük, kitűnik, hogy a mátészalkai tűzoltók működési területe a beregi részre is kiterjed. Ez a tűzoltóság az egyik legnagyobb a keleti végeken. Nem kevesebb, mint 108 település, köztük 5 város tartozik ide. Egy 109. településre is szólította őket az önként vállalt kötelesség. Mátészalkának ugyanis testvérvárosa az ukrajnai Munkács, a romániai Nagykároly és a holland Zevenaar. Történt pedig, hogy Munkács jelentős részét elöntötte a Latorca folyó. A mátészalkaiak gyorsan mentek Munkácsra menteni és szivattyúzni. Tíz napig dolgoztak az ukrán városban.

A holland testvérváros külön figyelmet érdemel. Gyakran hírt ad róla a sajtó, hogy a hollandokkal ápolt testvéri kapcsolat milyen gyümölcsöző. A hollandok gyakran adnak anyagi és tárgyi támogatást Mátészalkának. Azt kevesen tudják, hogy a testvérkapcsolat a tűzoltóknak is köszönhető. Ezerkilencszázkilencvenkettőben ugyanis Zevenaarból egy magyarul beszélő tűzoltó telefonon felhívta Petróczi parancsnokot: „Ajándékoznánk Mátészalkának egy Mercedes tűzoltókocsit.” Röviddel később mátészalkai önkormányzati delegáció utazott a holland városba, a delegációval tartott Petróczi István is. A Mercedes tűzoltókocsi ma is működik, a tizenkét év alatt több szatmár-beregi ember életét mentette meg.

Petróczi István kisiparos, szegény családba született Dombrádon. Kisvárdán érettségizett, dolgozott Nyírbogdányban, Nyíregyházán kezdte a tűzoltómunkát. A tűzoltótiszti iskola elvégzése után a rendőrtiszti főiskolát is elvégezte. Ezerkilencszáznyolcvanötben helyezték Mátészalkára, egyből parancsnoknak. A felesége biztosítja a jó családi hátteret. Az egyik lánya közgazdász, a másik tűzoltó hadnagy Pest megyében.

A parancsnok régebben futballozott, mostanában szívesen ül a vízparton, horgászik. Munkasikerei mellett örül, ha valami akad a horogra.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)