Debrecen

A kinek módja volt dr. Pfliegler György habilitált egyetemi docens, a DEOEC Belgyógyászati Intézet Ritka Betegségek Tanszéke vezetőjének eddigi életútját figyelemmel kísérni, két markáns vonásról számolhat be. Az egyik választott hivatása, az orvoslás iránti elkötelezettség, amely magában foglalja az elmélyült és kitartó kutatást, a szerzett ismeretek közkinccsé tételét és természetesen a gyógyítást. Egyre fontosabbá vált életében a múlt tisztelete és féltése is, amely a családi gyökerekhez történő visszanyúlást legalább olyan rangon kezeli, mint a szülőhely tárgyi és szellemi örökségének megóvását.

Miskolc szülöttje. Azé a máig szere-tett városé, ahol az alsó-ausztriai Klein-Hadersdorfból származó ősei az iparosítás kezdetekor megtelepedtek, hogy aztán nevük összeforrjon az otthont adó településsel, részévé váljon történelmének. Ükapja, Máday Pál evangélikus püspök, dédapja, Pfliegler J. Ferenc, a Miskolci Kereskedelmi és Ipar-kamara megalapítója – Életem című naplójegyzeteit többéves kutatómunka nyomán hozzáfűzött kiegészítéseivel ezerkilencszázkilencvenhatban dr. Pfliegler György adta ki, amely azóta gyakran idézett város- és ipartörténeti forrásmunka –, nagyapja, dr. Pfliegler Imre Miskolc főorvosa, az I. világháború idején a Kolera Kórház szervezője, édesapja, dr. Pfliegler Kálmán, magánorvosként és törvényszéki orvosként ezerkilencszázkilencvenben bekövetkezett haláláig szintén emblematikus, szeretett és megbecsült személyisége volt a városnak. Édesanyja gyógyszerész, majd családanya.

A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban kitűnő tanárok irányításával, intenzív tanulással, szakkörök, önképzőkörök adta plusz élményekkel rohant az idő. Öten nagyon jó barátok – a DOTE-n szerzett újabb barátokkal is sikerült összehozni őket, amely közös külföldi barangolásokat is eredményezett –, ezen kapcsolatoknak az ébrentartása máig fontos életében.

Irodalmi pályára készült sokáig, aztán harmadikban – talán édesapja hatására, aki már lurkó korától magával vitte boncolásokra, s akit magánorvosként gyógyulásba vetett hittel kerestek fel gyakran Miskolcon túlról is – az orvosi pálya mellett kötelezte el magát. A felvételi első nekifutásra nem sikerült – a drótgyárban dolgozott egy évig, ahol Herzsenyák István művezető megértő támogatása mellett ezerötszáz fizikapélda megoldásával készült az újabbra.

A DOTE-n jó közösségbe csöppent – ez a tanulásban és a szórakozásban is megmutatkozott. Végzés után az Élet-tani Intézetbe került, ahol membrán-transzport folyamatokkal foglalkozott, német nyelvvizsgája mellett megszerzi az angolt és a franciát is.

A laboratóriumi szakvizsga után Rák professzor klinikájára került – üresedés hiányában másfél év késéssel (1980-ban). Belgyógyász, hematológus szakvizsgákat tesz, végigjárja az előmeneteli lépcsőfokokat. A leuveni egyetemen, majd a londoni Royal College-ban vendégkutató, ahol a vérlemezkék jelátviteli rendszerével, az aktivált vérlemezkék elleni gyógyszeres védekezés lehetőségeivel foglalkozik.

Közel 100 publikációja jelent meg (zömmel angol nyelven), önálló könyve a Vénás thromboembolia, társszerzője a Farmakológia, a Klinikai endokrinológia és a Vitalitás encyklopédia tan- és kézikönyveknek. Ezerkilencszázkilencvenötben habilitálják. Figyelmét egyre inkább a ritka betegségek diagnosztizálása és gyógyítása köti le. Ez egyfajta orvosi nyomozómunka – talán itt is édesapja egykori aprólékos, következtetéseket eredményező törvényszéki orvosi példája köszön vissza –, ahol a mozaikokat összerakva lehet eljutni a ritka kórállapot felismeréséhez.

A ritka betegségekben szenvedőkről történő intézményes gondoskodás az USA-ban nyert először polgárjogot, az Európai Közösség is átvette, 2001. július 1-jén Közép-Kelet-Európában elsőként a DEOEC-n alakult meg a Ritka Betegségek Tanszéke – amelynek Pfliegler György a vezetője lett. Ma már az ország egész területéről érkeznek ide betegek.

A gyógyítás velejárója az információs-integrátori szerep, a társklinikákkal történő szoros együttműködés, és elengedhetetlen bázisa a Muszbek akadémikus vezette Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet korszerű laboratóriumi háttere. Adatbank létrehozását tervezi, amelyet lehetőség szerint összekötnének az európaival és az amerikaival is.

Széchenyi professzori ösztöndíjas, Pour la Médicine Emlékérem tulajdonosa, több szakértői bizottság, tudományos társaság tagja, vezetőségi tagja, a megyei orvosi kamara szakmai bizottsága elnöke.

Feleségével, dr. Pásztor Évával, három lányuk, Anna, Blanka és Zita (akik a Svetits-intézet tanulói) életútját egyengetik féltő szeretettel. Megszerette ezt a várost is, ugyanolyan kritikusan – és tárgyi felkészültséggel – szemléli múltja jól vagy rosszul sikerült megőrzését, mint Miskolcét.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)