Debrecen

Az embernek ebben a korban is sikerélményre van szüksége. Én szerencsés vagyok, hogy még ma is dolgozhatok és publikálhatok – mondja dr. Nánási Pál egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Biokémiai Tanszékének professzor emeritusa.

1923. szeptember 17-én Debrecenben született – bár édesapja Kölcséről, édesanyja Szolnokról származott, ő tősgyökeres debreceninek vallja magát. Édesapja gépészmérnök volt, a Debreceni MÁV Járműjavítóban főmérnökként fejezte be aktív pályafutását. A református értelmiségi szülői ház nevelő hatása meghatározta életének alakulását.

A Református Főgimnáziumban tanult, ahol életre szóló szellemi útravalót kapott. A háborús években a kémia–fizika szakon folytatott tanulmányai alatt a Debreceni Egyetem Orvosi Vegytani Intézetében, Tankó Béla professzor laboratóriumában már másodéves korában bekapcsolódott a kutatómunkába. Az ott szerzett tapasztalatok későbbi tudományos munkájára meghatározóak voltak. Ott szerezte meg egyetemi doktori címét is 1946-ban.

Az akkori háború utáni viszonyokra jellemzően még akkor is fizetés nélkül dolgozott, amikor már ledoktorált. 1952-ben Bognár Rezső akadémikust bízták meg a szerves kémiai tanszék vezetésével. A tanszék gyors fejlődésnek indult, közben Nánási Pál 1956-ban elnyerte a tudományok kandidátusa, majd 1966-ban a tudományok doktora fokozatot.

A biokémiai kutatás iránti elkötelezettségét mutatja, hogy 1962-ben olasz állami ösztöndíjjal a Római Egyetem Biokémiai Intézetében dolgozik 3 hónapig, majd 1964-1965-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjasaként ugyanott 14 hónapig. Ezek után nem meglepő, hogy 1967-ben – amikor megérett a helyzet a természettudományi karon a biokémiai oktatás megszervezésére – ezt vállalja egyetemi docensként a növénytani tanszéken létesült biokémiai Tanszéki Részleg keretében. A kezdeti nehézségek ellenére néhány év múlva – a kutatási eredmények alapján – egy nemzetközileg is elismert tanszék jött létre 1970-ben Nánási professzor vezetésével, aki ezt a tanszéket 1988-ig irányította.

Tudományos eredményeit és szakmai sikereit is döntő mértékben előmozdította az a tény, hogy rendkívül szeretetteljes, meghitt családi életet élt feleségével, Nemes Éva kémia–fizika szakos tanárral, aki a szerves kémiai tanszéken dolgozott. Ezért egész életmenetét meghatározó tragédiát okozott felesége betegsége és 1975-ben bekövetkezett halála, amiben vigasztalást csak Péter fia, a barátok és a tanszék munkatársainak együttérzése jelentettek számára.

– Az eredmények elérésében döntő szerepet játszottak jól kiválasztott munkatársaim, akiknek fejlődését és önállósodását minden eszközzel igyekeztem segíteni. Mindenekelőtt dr. Lipták Andrást kell említenem, aki különleges tehetségével és szorgalmával a legmagasabb tudományos szinteket érte el és jelenleg a tudományos közélet legkiemelkedőbb szereplői közé tartozik. Büszkeséggel tölt el – és legnagyobb szakmai sikeremnek tartom –, hogy két munkatársam, Lipták András és Pozsgai Vince az MTA tagjai sorába emelkedtek – emlékszik vissza Nánási Pál. A legfontosabb kutatási irányzatok a következők voltak: glikozilhidrolázok, a Digitalis lanata glikozidjainak bioszintézise, a poliszacharidok között a dextránok és a ciklodextrinek tanulmányozása. A legígéretesebbnek látszottak az oligoszacharidok szintézise területén megkezdett kutatások.

A tanszék több száz tudományos publikációjából jelenleg 220 kapcsolódik Nánási Pál nevéhez, ezen kívül 7 monográfia és 11 szabadalom. Együttműködések keretében több hazai vállalattal, európai és tengerentúli egyetemmel alakultak ki közös kutatások. Az egyetemi és a tudományos közéletben aktívan részt vett. Többek között a TTK dékánja, a TMB Plénumának tagja, több MTA-szakbizottság tagja, a Kémikusok Egyesületének, valamint a DAB Kémiai Szakbizottságának elnöke volt. Számos felsőoktatási kitüntetés, valamint Bocskai-díj és Tankó Béla-díj jelezte a főhatóság és a régió elismerését.

Az eredmények elérésében a munkatársakon kívül a család szerepe volt a döntő. 9 évi özvegység után újra szerető feleségre talált Derzsy Hajnalka személyében, aki földrajz szakos középiskolai tanár és kollégiumi nevelőtanárként dolgozik. Másik támasza Péter fia, akire büszke, mert fiatalon tanszékvezető egyetemi tanár lett a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karán. Sok örömet szerez neki érettségi előtt álló Péter unokája is.

Nánási Pál szabad idejében szívesen foglalkozik a művészetekkel. Elsősorban az építészet és a képzőművészetek állnak érdeklődése fókuszában. Minden nyáron felkerekedik családjával, s még nem vagy régen látott kiállításokat, műemlékeket látogat meg messze földön. Az utazásokra való készülés, illetve a látottak feldolgozása pihenteti a dolgos hétköznapokon is. Ezek is segítik abban, hogy megromlott látása ellenére professzor emeritusként továbbra is foglalkozzék a tudománnyal, és a munkatársai segítségével publikáljon.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)