Nyíregyháza-Oros

Onnan tudta, hogy vasárnap van, hogy mindössze 40–50 beteg kereste fel a rendelőjét. Dr. Mátrai Lajos még jól emlékszik arra az időre, amikor naponta 130 beteget vizsgált a feleségével, aki nemcsak társa, hanem évtizedek óta asszisztense is. Sokan ma már nem tartják érdemnek, hogy valaki egész életét egy körzetben töltse le. Dr. Mátrai Lajos viszont ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek tagjai nagyra becsülik a biztonságot, az állandóságot, a kiszámíthatóságot. Oroson ő az az ember, akihez órát lehet igazítani. Nem számított időjárási körülmény, ünnepnap, az emberek tudták, hogy a doktor úrhoz mindig bizalommal fordulhatnak. Olyan szakmai munkás élet áll mögötte, amelyet a rezidens orvosok csak álmodhatnak maguknak. Legalább öt generáció tagjait ismeri és gyógyítja, tudása, ismeretanyaga élő lexikon.

Debrecenben született 1936. május 10-én. Édesanyja, Varga Dagmár asszisztens, édesapja, Mátrai József gyógyszerész. Felesége, Kiss Ilona asszisztens. Házasságukból három gyermek született: Zsolt gyermekorvos Balkányban, Andrea tanítónő Oroson, és Ildikó földrajz–orosz szakos tanár. Zsolt saját családot alapított, neje Pristyák Éva pedagógus. Nekik is három gyermekük van, Ambrus tizenkét, Barna nyolc, Kata hároméves. Az Ildikó férje Bíró Csaba biztonsági őr, gyermekeik közül Nóra nyolc-, Panna hároméves. Az Andrea férje Faragó Péter, az orosi iskola igazgatója.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet Mátrai Lajos. Szigorló orvosként Kisvárdán ismerkedett a szakma gyakorlatával. 1961-ben kötött házasságot Kiss Ilonával, és kapta meg körzeti orvosi státusát Oroson. Kilenc tanya népét bízták még a gondjaira. Reggeltől estig rendelt, s szabadidejében biciklin kereste fel a fekvőbetegeket. Erőt, energiát az empátia adott számára. Mint mondja, soha nem tudta és tudja magát függetleníteni betegei sorsától. Még most is dühös és elkeseredett, amikor a 22 éves rákos fiatalember jut az eszébe. Mátrai doktor úr soha nem békélt meg a hirtelen és váratlanul jött halál gondolatával. Beletörődik a változtathatatlanba, de orvosként és a család barátjaként az utolsó pillanatig felveszi a harcot az alattomos kórral. Természetesen látja azt, hogy egy-két generációval később a fiatal orvosok nem így éreznek betegeik iránt. Meggyőződése, hogy ez az érzés az emberségből fakad, és ezt sem tanulni, sem kigyógyulni belőle nem lehet.

Évtizedekkel ezelőtt a családorvos valóban a család orvosaként kísérte végig a generációkat születéstől a halálig.

Ma a gépek, a labor, az adminisztráció mintha átvenné a főszerepet. Téves azonban ez a szereposztás, Mátrai doktor úr azt mondja, a technikai eszközöket felvonultató világban sem pótolja semmi az orvos törődését, szaktudását, elkötelezettségét. Belgyógyász professzora arra tanította: lázmérő, hallgató, vérnyomásmérő birtokában, egyetlen gyertya fényénél diagnózist kell tudni felállítani. Természetesen ez nagyon messze van a ma megszokott differenciál diagnózistól, de Mátrai doktor úr ars poeticája szerint a betegek jobban örülnek az őket otthonukban felkereső orvosnak, mint a fehér csempés falú kórteremben villódzó műszereknek. A betegek – különösen idősebb korban – nem kívánkoznak a sürgősségi osztályra. Mátrai doktor úr sem szívesen küldi oda őket. Ha valaki Orosról mégis a megyei kórház sürgősségi betegellátó osztályára kerül, a kollégák tudják, az illető nagyon beteg. Egyre többen szeretnének otthon, családi körben elbúcsúzni szeretteiktől, és elindulni a végső utazásra.

Nem szeretne nosztalgiázni, de mégis kritika csendül ki a hangjából, amikor arról beszél, hogy régebben a családtagok otthon ápolták az időseket és a betegeket. A rendszerváltozás és a gazdasági átrendeződés után sokan nem merik kockáztatni a munkahelyüket a betegápolásból fakadó tartós távollét miatt. Persze kár lenne mindent a gazdaságra és a társadalomra, mint okra visszavezetni, sokkal inkább igaz a megállapítás: a törődést, a szeretetet nem lehet tanítani. A fizetett ápolás mint lehetőség, csak a tehetősebbek számára elérhető. A családorvosnak azonban látnia kell azt a változást, amely a generációk gondolkodásában az elmúlt évtizedekben végbement.

A társadalmi és a közgondolkodásbeli változások mellett küszöbön áll az európai uniós csatlakozás. A minőségbiztosítás tételesen és parancsolóan írja elő, mi mindent kell egy rendelőbe beszerezni ahhoz, hogy az szabályosan működjön. Mátrai doktor úr úgy érzi, ő már megtette azokat a dolgokat, amelyekre orvosi esküje és lelkiismerete kötelezte. Mint mondja, a gyógyítás a hobbija, s erről nemcsak négy évtizeddel a háta mögött beszél, hanem a házasságkötés után is válaszút elé állította a feleségét. A háztartási munkákból és a családi feladatokból csak minimális részt vállalt, hogy idejéből, energiájából a betegei profitáljanak. Munkásságát nemcsak betegei, hanem szakmai vezetői is nagyra értékelik: Érdemes Társadalmi Munkás és a Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetettje.

  (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)