Debrecen

Nyíregyházán született, ötvenkét éves. Édesapja kereskedősegédből lett egy kétmegyés ruházati nagykereskedelmi vállalat egyik igazgatója. Építőgépész bátyja egy sportbaleset miatt rokkantnyugdíjas. Kétféle érdeklődés élt benne, az egyik humán jellegű volt, a másik mezőgazdasági, osztályfőnöke meg arra kapacitálta, hogy legyen fizikus.

Egy nagybátyja a Tiszalöki Állami Gazdaság igazgatója volt, ott szerzett benyomásokat a mezőgazdaságról. Tizenhat évesen egy Angliából importált suffolk juhállomány bűvölte el. Ezek a csodálatos küllemű állatok érlelték végső elhatározássá vonzalmát az állattenyésztéshez. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen a TDK-dolgozata első nagydíjat nyert, s ez lehetőséget adott arra, hogy meghívják az Állattenyésztési Tanszékre.

 Végigjárta a megfelelő grádicsokat, 2004. szeptember 1-jén kapta meg professzori kinevezését.

Egyetemi pályája a juhhoz kötődött, de az állattenyésztés más területeivel is foglalkozott, ez az oktatásban, a PhD-képzésben elkerülhetetlen. Szakmai hobbija az állattenyésztés-politika. Sokan félnek a szótól, holott semmi köze a napi politikához: egy komplex tudományterületet jelöl, amely tervezéssel, működtetéssel, jogi szabályozással, érdekvédelemmel stb. foglalkozik.

A mezőgazdaság általános társadalmi megítélését sem tartja kielégítőnek. A közvélemény sokszor csak azzal az irritáló ténnyel szembesül, hogy a termelők már megint tüntetnek, támogatást kérnek, miközben egyszer arra panaszkodnak, hogy sok a termés, máskor, pedig kevés. Ezzel szemben tudomásul kellene venni, hogy a mezőgazdaság biológia, vagyis nagyon sok a rizikófaktor, az olyan tényező, amit nem lehet kalkulálni. Ettől függetlenül Magyarországot adottságai elsősorban a mezőgazdálkodásra predesztinálják. Tehát az ágazatot úgy kellene működtetni, ahogy azt a nyugati országok 1957-ben, a római egyezményben megfogalmaztak. Azonban nálunk még nagy fokú a kiszolgáltatottság, és évtizedeken keresztül agrárolló segítségével oly nagy mértékű jövedelemkivonás történt az ágazatból, ami miatt a gazdák nehéz helyzetbe kerültek.

Az EU-csatlakozás előtt részese volt a stratégiai jellegű változtatások kidolgozásának, amelyek hosszú távon versenyképessé tették volna a magyar juhtenyésztést. A váltás azonban nem volt zavartalan, hiszen a terveket nem követték tettek. A jövőt illetően mégis szerencsésnek tartja, hogy hazánk jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik.

Közleményeinek száma 500 felett jár. Ez felerészben tudományos dolgozat, amiből 100-nál több az idegen nyelvű, de 200 felett számlálható az ismeretterjesztő publikáció, ami a gyakorló szakembereknek szólt. Ezt a műfajt szinte nehezebbnek tartja, mint a tudományos közleményeket. Dolgozatai foglalkoznak a versenyképes juhtenyésztés kialakításával, működtetésével, molekuláris genetikával, genomikával, tenyésztési programok készítésével, minőségvizsgálattal és -javítással. Több pályázatot is nyertek mostanában. Többes számot használ, a csapatmunkát hangsúlyozza, mert megszűnt a magányos kutatók ideje. A fiatalok szeretnek vele dolgozni, mert a munka során egész életre szóló lehetőségeket kaphatnak. Mivel oktatómunkája áthelyeződött a TDK-ra és a folyamatos PhD-képzésre, kevesebb ideje jut a graduális hallgatók oktatására. Az előadásokat azonban mindig ő tartja, s gyakorlatokat is vállal, mert azokon lehet jól kommunikálni a hallgatókkal.

2000 januárjában kapott vezetői tisztséget is, volt PR-igazgató, dékánhelyettes, centrumelnök-helyettes, sőt a három együtt is. Mint tudományos elnökhelyettes a centrum tudományos tevékenységét és a PR-munkát felügyeli. A pályáztatás, a doktorképzés, a külügy a területe. Szakértője két nemzetközi szervezetnek, az ENSZ Élelmezésügyi Szervezetének, és a párizsi székhelyű Környezetvédelmi Tanácsnak. A temesvári egyetem társprofesszora, ezen kívül is sok nemzetközi kapcsolattal rendelkezik. Itthon minden olyan munkában részt vett, amely a juhágazat és a hústermékpálya vonatkozásában az EU-csatlakozást előkészítette. 13 éve elnökségi tagja a Juhtermék Tanácsnak, ebből öt évig elnökhelyettes volt, 6 éve elnök. Több tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, a centrum magyar és angol nyelvű folyóiratának egyaránt főszerkesztője. A Gyepgazdálkodási Közlemények tudományos folyóirat felelős szerkesztője. „Magyarország juhtenyésztésének múltja, jelene és jövője” c. akadémiai doktori témáját most már érettnek érzi a megírásra. Azt tervezi, hogy 2006-ban tető alá hozza a disszertációját.

Két fia kérése ellenére az ő nyomdokain halad: az egyik negyed-, a másik harmadéves agrárhallgató. Mire jut ideje? Gyűjt minden eszközt, tárgyat, képzőművészeti alkotást a zoknitól a nyakkendőig, a festménytől a kisplasztikáig, amely birkát jelenít meg, vagy ábrázol. Gyűjteménye már több mint ezer darabból áll. A másik szenvedélye barangolás a történelmi múltban.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)