Debrecen

Édesapja a stomatológiai klinika docense volt, édesanyja is orvosnak készült, ám a három fiúgyermek születése „eltérítette” a pályától. Péter öccse Budapesten egyetemi tanár, belgyógyász professzor, Pál öccse vegyészként, egyetemi tanárként az Orvosi Vegytani Intézetet igazgatja Debrecenben. Mivel fia is orvos lett, menye is az, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Gergely család igazi orvos dinasztiának számít napjainkban.

1940. szeptember 23-án született Debrecenben, a háborúval terhelt gyermekéveit a Péterfia utcában és annak környékén töltötte. Az iskolában elsősorban a természettudományi tárgyak, mindenekelőtt a kémia érdekelte, szakkörösként minden lehetőséget megragadott ismereteinek bővítésére.

Nem változott a helyzet a középiskolában, a Fazekas Mihály Gimnáziumban sem, ahol kiváló középiskolai tanárok gondoskodtak tudásának elmélyítéséről. Bár a nagyapjától örökölt természetszeretet okán erdőmérnök szeretett volna lenni, „szülői ösztönzésre” végül mégis az orvosi pálya mellett döntött.

Sikeres egyetemi tanulmányainak eredményeként 1964-ben „Summa cum laude” minősítéssel szerzett orvosdoktori diplomát. Kutatóorvosként kezdett, 1968-ban egyetemi tanársegéd, majd adjunktus, 1983-ban egyetemi docens. 1987-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1991 és 1995 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora.

Szakmai továbbképzésének eredményeként 1968-ban, az orvosi laboratóriumi vizsgálatok szakorvosa lett, 1979-ban virológiai, egy évvel később orvosi mikrobiológiai szakképesítést szerzett.

1977-ben az orvostudományok kandidátusa, 1987-ben az orvostudományok doktora lett. Előbb állami, majd külföldi ösztöndíjjal, később vendégprofesszorként 1969 és 1990 között több évet töltött a világhírű Karolinska Egyetemen Stockholmban. Tudományos kutatási tevékenységének elsődleges terepe a víruskutatás.

A DEOEC Általános Orvostudományi Kar Mikrobiológiai Intézetének igazgatójaként közel negyven ember munkáját irányítja, nem számítva az itt kutató egyetemi hallgatókat. Tevékenységük három fő területe: a diagnosztika, a kutatás és az oktatás.

A diagnosztika terén a fertőző betegségek, a baktériumok, a vírusok és a gombák vizsgálatára koncentrálnak, éves szinten több mint 30 ezer vizsgálati anyagot dolgoznak fel, és ezt a tevékenységet folyamatosan bővítik. Oktatómunkájukban az orvostanhallgatók, fogorvostan-hallgatók képzése, a gyógyszerészek, az orvosok és a biológusok továbbképzése az elsődleges feladatuk (angol nyelvű oktatást is folytatnak). Kutatómunkájuk középpontjában a 60-as évek óta a víruskutatás áll, és újabban az orvosi mykológiai kutatómunka is elkezdődött.

Gergely professzor úr tudományos – szakmai – közéleti tevékenysége rendkívül sokrétű. Egyebek mellett a Magyar Mikrobiológiai Társaság elnöke volt 10 évig, az MTA több bizottságának tagja, az Orvosi Mikrobiológiai Szakmai Kollégium, a DEOEC Doktori Tanács tagja, a DE Promóciós Bizottság társelnöke, a Gyógyszertudományok doktori iskola igazgatója, az Acta Microbiologica Hungary szerkesztőbizottsági tagja és az International Society for Papillomavirus Research tagja.

Sikeres szakmai útját, szerteágazó közéleti tevékenységét számos elismeréssel illették: Pro Universitate Emlékérem (1995), Went István Emlékérem és Jutalomdíj (1997), Szentgyörgyi Albert Díj (1998), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2000), Bocskai István Díj (2002), Manninger Rezső Emlékérem (2004).

– A szerencsével is „jó barátságban voltam” – emlékezik vissza a kezdetekre dr. Gergely Lajos –, hisz „kezdőként” a víruskutatás révén sikerült olyan területtel foglalkoznom, amely akkoriban újdonságnak számított a tudomány világában. Sokat segített, hogy jó időben, jó helyen bővíthettem tudásomat külföldi ösztöndíjasként. A kutatómunkában elengedhetetlen szorgalom mellett segítségemre volt az átlagosnál jóval jobb kézügyességem és műszaki jártasságom is. Korábban az is előfordult, hogy saját kezűleg javítottam meg egy- egy műszert.

1964-ben kötött házasságot dr. Ertner Saroltával, aki az ÁNTSZ helyettes megyei tiszti főorvosa. Lajos fiuk 1965-ben született, a számítástechnikában is járatos belgyógyász a III. számú belklinikán dolgozik. Felesége is orvos, kisfiuk, Kristóf kétéves.

Világéletében kedvelte a természetet, és a professzor úrnak gyermekkora óta szenvedélye a vadászat, apró és nagyvad egyaránt számításba jöhet. A nagyapjától örökölt és tanult ismeretek alapján többször járt Afrikában is vadászni, de megfordult Erdélyben is vadászaton.

Mivel – koránál fogva – másfél év múlva le kell mondania az intézmény vezetéséről, azt szeretné, ha majdani utóda is sikeresen irányítaná tovább munkatársai tevékenységét. Reméli, sőt biztos benne, hogy ez egyáltalán nem irreális vágy.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)