Debrecen

A többnyire jogász dinasztiából származó dr. Kánya Judit, a debreceni Kenézy Gyula-kórház orvos-igazgatója kisgyermekkora óta orvosnak készült. Ma is emlékszik kedves gyermekorvosára, aki „kisbarátnőm”-nek szólította, ennek ellenére „kicsit féltem tőle” – vallja be immár több mint negyedszázados orvosi gyakorlattal a háta mögött.

Kánya Judit Sárospatakon járt gimnáziumba – „szerettem pataki diák lenni” –, ahol latint is tanult. Osztályfőnökétől, édesapja egykori, ekkor már latin–magyar szakos osztálytársától emberileg is sokat tanult, ma is zseninek tartja. „Soha ne adjátok fel” – biztatott bennünket a tanár úr, aki azt is tudatosította bennünk: mindenkiben van valamilyen tehetség, csak várni kell, hogy kipattanjon – engedett bepillantást az életre szóló intelmekbe, amit követtek is.

– Osztályunkból nyolcan jelentkeztünk orvosi egyetemre. Négyőnket elsőre felvettek, de volt, aki hatszor próbálkozott, mire sikerült. De nem adta fel… – igazolja a tanári intelem hatásosságát.

Kánya Judit a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatójaként készült a legszebb hivatásra, s úgy gondolta – talán egykori gyermekorvosa hatására is –, hogy a gyermekgyógyászatot választja. Ennek megfelelően szigorlóként a gyermekorvosi gyakorlatot hagyta a végére, abban akart elmélyülni. Amikor ezt megelőzően az ideggyógyászatra került gyakorlatra, maga sem gondolta, hogy az olyan lesz, mint az életet eldöntő szerelem: nem tudott szabadulni tőle. Nem is akart, mert olyan szépnek találta. Így lett ideggyógyász az egyetemet 1978-ban befejező dr. Kánya Judit, s került a debreceni Kenézy Gyula-kórház ideggyógyászati osztályára a neves Zsadányi Ottó főorvos mellé.

Főnöke, aki tudomást szerezve arról, hogy fiatal kolléganője gyermekorvosnak készült, megnyugtatta: ideggyógyászként sem kell régi álmát feladnia, van teendője gyermekideggyógyászként is. Később szakosodott az osztály, különvált az elme- és az idegrészleg, Kánya Judit az idegosztályon maradt.

Az epilepszia kialakulása, kezelése foglalkoztatta ebben az időszakban, s 1982-től a gondozásba is bekapcsolódott. Ugyancsak kiemelten foglalkozott a szklerózis multiplex betegség kezelésével, a betegklub újjászervezése révén igyekezett a betegségben szenvedőknek enyhíteni a ma még gyógyíthatatlan kór elviselését.

A szakmai továbbképzések mellett elvégezte az egészségügyi menedzserképzőt, ami után „rálátása van arra is, amit korábban csak sejtett”: egészségpolitikai, az egészségüggyel összefüggő statisztikai, jogi, kommunikációs és más kérdésekre. Megszerzett ismereteit 2004-től már a Kenézy Gyula-kórház orvos-igazgatói székében kamatoztathatta, amit pályázat útján nyert el.

Inkább íróasztalhoz kötött új beosztásában is szívügyének tekinti a betegellátás színvonalának javítását, a minőségi betegellátás biztosítását minden szinten. Az úgynevezett „betegelégedettség” megteremtése, illetve javítása érdekében „gördülékenyebb betegutakat” szeretne megvalósítani a kórházban: „ne kelljen ismerős ahhoz, hogy minden gyorsan, gördülékenyen menjen” – teszi kézzelfoghatóvá, hogy mit is ért ezen.

Mindennek érdekében tartja elodázhatatlannak a minőségi fejlesztést, az eszközök minőségi cseréjét, ahogy mondja: „erről szólt orvos-igazgatói munkám első fél éve”. Tarthatatlan ugyanis – mint fogalmaz –, hogy „a beteg is panaszkodik, meg a kollégák is panaszkodnak”. Előbbieket megilleti a minőségi betegellátás, utóbbiakat pedig a minőségi eszközök használata és a minőségi munkakörülmények biztosítása, s ezekben a kérdésekben meg kell találni az ideális megoldást.

A Kenézy-kórház egyébként nem panaszkodhat: dobogós helyen áll a hazai egészségügyi intézmények sorában, mind a gazdálkodását, mind a fejlesztéseket illetően. Az ingatlanberuházások mellett 2004-ben alig volt olyan hónap, hogy valamilyen új technikai berendezést át ne adtak volna, 2005-ben pedig megkezdődik a központi műtőblokk csaknem 3 milliárd forintos felújítása.

A napi orvosi és orvos-vezetői munka mellett a „szigetet” a hétvége jelenti számára, amikor otthon lehet a családjával. Két gyermeke Budapesten tanul: fia jogászhallgató, lánya humánerőforrás-menedzser lesz. Gépészmérnök férje egy budapesti cég vezető beosztású munkatársa.

Amikor hétvégén összejön a család, Kánya Judit kedvenc ételükkel, lasagnával kedveskedik nekik. Mert az orvosnő számára fontos a család, tudja, hogy a családanyaságért áldozatot is kell hozni, olykor nem is kicsit. Ekkor, a beszélgetés végén derül csak ki, hogy a gyermekgyógyász-elképzelésből az ideggyógyászatot megvalósító Kánya Judit igazi álma tulajdonképpen a sebészet volt.

– Sebész lettem volna, ha nem nőnek születek. Ez nagy szívfájdalom, de az anyaság számomra legalább olyan fontos, s a kettő nem összeegyeztethető – avat be a legmélyebb titokba a Kenézy-kórház orvos-igazgatója.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)