Debrecen

Az orvosi szakmában nem fordulhat elő megalkuvás semmilyen téren. Tudni kell, hogy mit akarunk, eléréséhez pedig legyen elég tartásunk, amelyet nem helyettesíthet elért vagy éppen elérni kívánt profizmusunk. Amennyiben a betegek érdeke megkívánja, az orvos még akár politizáljon is (a kellő helyen és időben) – fogalmazza meg a pályájuk elején állók számára tanácsként Csécsei György professzor.

Szerencsésnek tartja magát, hogy ifjúkora első éveit a Tóth Árpád Gimnáziumban tölthette, mely részvételre sarkalló kulturális centrumként is működött, s ahol kitűnő tanári kar – közülük is legelsősorban osztályfőnöke, a ma is aktív irodalmár és rendező Debreczeni Tibor emléke a legmeghatározóbb – és egy különlegesen jó osztály (szinte mindenki diplomásként keresi ma a kenyerét) közegében élt.

Szülei az egészségügyben dolgoztak – édesapja kórházi gazdasági igazgató, édesanyja klinikai laboráns volt –, bátyja is az orvosi pályát választotta (ma szülész-nőgyógyász főorvos Sopronban), Csécsei György a követhető irány ellenére mégis fizikusnak készült. A német nyelv tökéletesebb elsajátítása érdekében az NDK-ban felvételizett, de mivel a szakot akkor nem indították, az orvosi egyetemre irányították. Átíratta a felvételit a DOTE-ra, hiszen erre a hivatásra készülni az mégiscsak szerencsésebbnek látszott.

A hallgatóként eltöltött évek alatt érdeklődése gyakorta a Biofizikai Intézetbe vitte, ahol Damjanovich Sándor akadémikus segítette azt kielégíteni, a gólyabálokon a Csécsei Blues húzta a talpalávalót, amelyben bátyjával egütt játszották a kornak megfelelő igényes zenét.

Ezerkilencszázhetvenkettőben a dr. Hullay József vezette Idegklinikán gyakornokként alkalmazták, ahol Molnár László professzor irányítása alatt készült szakorvosi feladataira. Ezerkilencszázhetvenhatban neurológusi, 1979-ben idegsebészi szakvizsgát tesz, s egyébként egyetemi tanársegédként, illetve adjunktusként tevékenykedik a gyógyításban és az oktatásban. Ezerkilencszáznyolcvanegyben a nyugatnémet Giessenbe, az idegsebészet pápájához, Hans-Werner Pia professzorhoz megy új ismereteket, módszereket tanulni. Tíz hónapig DAAD-ösztöndíjas a Giesseni Idegsebészeti Klinikán, majd miután hazatérve kandidátusi értekezését megírta (1985-ben került sor megvédésére), már munkavállalóként tér vissza ugyanide két évre.

Ezerkilencszáznyolcvanhétben német idegsebész szakvizsgát is tesz. Kintléte közben megpályázta akkor újjászervezett klinikája igazgatói székét, de távolléte miatt akkor nem kaphatta azt meg. Hazatértét követően részt vesz a Kenézy-kórház idegsebészeti osztálya szervezésében (közben újra visszaruccan Kölnbe, az idegsebészetre újabb tapasztalatokra szert tenni).

Már egyetemi docens, amikor enged a hívó szónak, és a miskolci kórház idegsebészeti osztályvezető főorvosa lesz. 1992-től a DOTE Idegsebészeti Klinika tanszékvezető egyetemi tanára és igazgatója, s idejét az oktatásnak és felügyelt szakterülete fejlesztésének szenteli. Magyar és angol nyelven oktat, irányítja a tudományos diákkörösök felkészülését, idegsebészeti és elektrofiziológiai posztgraduális továbbképzések előadója.

Vendégprofesszorként megfordult a Londoni Wellington Kórház idegsebészetén, Rómában, Amszterdamban, Tilburgban és Utrechtben. Öt kézikönyvet, nyolcvanöt közleményt jegyez, több mint nyolcvan előadás és referátum fűződik a nevéhez, elsősorban fő érdeklődési területén, a klinikai és kísérletes elektrofiziológia, a szenzoros és a motoros intraoperatív monitorozás témakörében. 2003-ban védte meg nagydoktori disszertációját.

Dr. Csécsei György büszke rá, hogy klinikája a betegek megelégedésére látja el feladatait, bár sok a tennivaló, a betegek egy része pedig igazából nem kimondottan odavaló vagy későn érkezik. Az idegsebészet teljes spektrumát művelik, s abban iskolát alapítottak. Szakorvosaik mindegyike rendelkezik PhD-vel, több jó tanítvány biztosítja az utánpótlást. A klinika azonban nem csak szakmailag, hanem anyagilag is stabil, s minden bizonnyal tovább folytatódik az a tendencia is, amely műszerparkjukban ma a kor színvonala szerint megmutatkozik. Még nemrég fizikai úton voltak kénytelenek például diagnosztikai célból bejutni a koponyába, ma modern, gyors eszközökkel, fájdalommentesen tehetik ugyanezt, s a jövő útja, hogy a gyógyító beavatkozás is hasonló legyen – dr. Csécsei György ennek belátható időn belüli elérését illetően optimista.

Ezerkilencszázhetvenöt óta dr. Módis Katalin, ideg- és elmeorvos, igazságügyi szakértő a társa minden tekintetben, gyermekeik közül Zsófia diplomás tolmács-fordító, György szüleik foglalkozását folytatandó szigorló orvos, Noémi még érettségi előtt áll. A zenétől és művelésétől azóta sem szakadt el: klasszikus gitáron játszani ujjerősítés és gyönyörűség is egyben, egy fuvolás társával kamarazenét pedig kihívás is. 1978 óta szabadidejében a sportvadászatnak hódol.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)