Debrecen

Mikor határoztam el, hogy orvos leszek? Azt hiszem akkor, amikor a középiskolában egy osztályfőnöki órán a körkérdésre – talán mert nagyot, meglepőt akartam mondani – kivágtam: orvosnak készülök. Persze azonmód elhatároztam, hogy ezt be is bizonyítom. Nos, ennek jegyében folytattam aztán a tanulást, amit első nekifutásra sikeres felvételi vizsga koronázott meg a DOTE-ra – emlékszik vissza.

1951. március 23-án Balassagyarmaton született, de öccsével, húgával, óvónő édesanyjával és gépkocsivezető édesapjával Nyírbogdányban élt tizenhat éves koráig, amikor is Szécsénybe költöztek. Gyermekkorában hegedülni tanult, de amikor tizennégy éves korában gitárt kapott, egyből megszakadtak a zeneórák. Még ma is szívesen pengeti az akkori hangszer mai utódját.

Az orvostudományi egyetemen hamar sikerült felvenni a ritmust, s előbb belekóstolni, majd kitartóan lépésről lépésre közelebb kerülni a kutatómunkához. Ebben a törekvésében a hat év folyamán dr. Módis Lászlónak – akkor tanársegédnek, adjunktusnak – köszönhetett sokat az anatómiai intézetben, aki gyakorlat-, majd témavezetőként irányította előrehaladását. Így többek között tudományos diákköri munkáját, amely a porc alapállomány összetételét járta körül (polarizációs mikroszkópos technikával és az ahhoz kapcsolódó speciális festési eljárásokkal próbált adatokat nyerni).

Az elért eredmények arra sarkallták, hogy kihívásnak és egyben leendő hivatásnak tekintse a tudományos pályát, s ráhangolódott erre a mentalitásra, amely hozzátartozik az egyetemi élethez, s azóta is végigkísérték életét. Bakó Gyula ma is, de már akkor is szerencséjének tartotta, hogy neves oktatóktól, tankönyvíró professzoroktól tanulhatott. Így ma is emlékezetesnek tartja Krompecher professzor tantermi vetítéseit, Endes Pongrác professzor eseményszámba menő előadásait, amelyeknek végén etikai öt percet adott hallgatóinak, vagy Gomba Szabolcs professzoréit, aki egyszerre két kézzel – két különböző dolgot – írt a táblára, Szodorai professzor rendkívül érdekes bőrgyógyászati betegismertetéseit (az is emlékezetes vele kapcsolatban, hogy vizsgák alkalmával nemcsak diagnosztizálni kellett a betegséget, hanem ahhoz receptet is írni).

Az egyetemi hat év gyorsan elrepült – közben demonstrátorként is tevékenykedett, ami egyúttal jelentett szakmai fejlődési lehetőséget, igazolást katalógus esetére és havonta kétszáz forintot.

Ezerkilencszázhetvenötben doktorált, s a diplomaosztón büszkén vette át a tudományos diákköri eredményekért a Weszprémi István-emlékérmet. Pályakezdő orvosként az anatómiai intézetben töltötte első évét, majd meghívást kapott az I. belklinikára, amely a pajzsmirigykutatások fellegvára. Itt az endokrinológiai munkacsoportban tevékenykedett, s a tudományági kutatások immunológiai vonzataival foglalkozott.

Belgyógyászatból ezerkilencszáz-nyolcvanban szakvizsgázott, amely után egyéves ösztöndíjat kapott Kanadába, amelyet egy pajzsmirigykutató laboratóriumban töltött el. Ennek az ötévi munkának az összegzése lett kandidátusi értekezése, amelyet ezerkilencszáznyolcvanhatban védett meg.

Bakó Gyula életében a szorgos munka, közlemények sorozatos megjelentetése jellemezték a következő éveket, s mi sem természetesebb, hogy doktori értekezése is korábbi érdeklődése körében született, s a Basedow-kórnak nevezett pajzsmirigybetegség vizsgálati eredményeire alapozódott (1995). Ezután a III. belklinikára kapott meghívást Szegedi professzortól. A másfél éve megkezdődött folyamat – miszerint tanszékesítik a belgyógyászati klinikákat – jegyében a III. belklinikán immunológiai, reumatológiai és geriátriai tanszék alakult, és ez utóbbi irányítására és vezetésére kapott megbízást 2000-ben. A geriátria tudományág viszonylag új, társadalmi igény hívta életre, és csak szociális környezeti kapcsolódásaival együtt kezelve lehet igazán eredményes.

Folyamatos oktatómunkája közepette a farmakoterápiát előbb csak fakultációként oktatta, majd hallgatói kérésre jegyzetet készített, amivel megvetette az alapjait egy mára már hivatalossá vált tantárgynak ezerkilencszázkilencvenkettőben. Tankönyvírói tevékenységét a fogorvos- és gyógyszerészhallgatókra gondolva Klinikai alapismeretek, Betegségenciklopédia című könyvek írásával, és más, immunológiai, endokrinológiai szakkönyvekbe fejezetek írásával folytatta.

– Ezeknek az írása, szerkesztése, és hozzávehetjük a fordításokat is, arra serkentenek, hogy a legkisebb dolgoknak is utánanézzünk – mondja.

Bakó Gyula hazai és külföldi konferenciákon gyakran ismerteti kutatási eredményeit és továbbra is rendszeresen publikál. Több témának vezetője szakkörös hallgatóknál, de rendszeres elfoglaltságot talál a posztgraduális képzésben is.

Boldog családi életet él feleségével, dr. Füssy Ágota gyermekorvossal, gyermekeik már felnőttek: Éva és Gyula közgazdász.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)