Debrecen

Lehet-e egy ember számára nagyobb boldogság, hogy a gyermekei az ő hivatását emeljék életük középpontjába, ráadásul úgy, hogy semmi szülői kényszerítést nem éreztek közben? Ezzel a döntéssel a két lány, Erzsébet és Marianna részesei és folytatói lehettek egy csodálatos gyógyszerész-dinasztia kiteljesedésének. Ma Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében nemcsak a szakmabeliek, hanem nagyon sokan ismerik és tisztelik a Csejtei nevet és azt a munkásságot, amit ez a név jelent.

Néhai Csejtei Károly 1904. szeptember 22-én született Székelyhídon. Édesanyja a cseh származású Fichtner Roderika, édesapja a lengyel ősök génjeit hordozó Pospiech Lajos. A család felmenői már 1780-ban patikát létesítettek Prágában. A korabeli tragikus események mellett (Székelyhíd román megszállása) e tény is közrejátszott abban, hogy a gyógyszerészi hivatást választotta életpályául.

Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradi Premontrei Gimnáziumban kezdte, majd – mivel a gimnáziumot az első világháborús események következtében bezárták –, tanulmányait a Nagykárolyi Piarista Gimnáziumban fejezte be, itt tett érettségi vizsgát is. A tirocinális vizsgát megelőző éveket Székelyhídon, a Szarvas Patikában töltötte. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1926-ban vette át diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem rektorától. Útja ismét a szülőföldre, Székelyhídra vezetett, itt dolgozott 1934-ig. A jogszabályi kötelezettségeknek eleget téve 1927-ben, Bukarestben román nyelven honosíttatta diplomáját. 1930-ban a bukaresti, 1934-ben, pedig a budapesti egyetemen tette le a gyógyszertárvezetői vizsgát.

A család úgy határozott, hogy a későbbiekben Magyarországon szeretnének patikát vásárolni. Ezért testvérével, Istvánnal együtt visszahonosítási kérvényt nyújtottak be és 1935-től immár a hivatalos iratokban is az anyanyelvet beszélő ország teljes jogú állampolgárai lettek. 1937-ben Szabó Alberttől megvásárolták a hajdúnánási Remény Gyógyszertárat, melynek az államosításig vezetője volt. 1939-ben a nehezen kimondható és leírható (Pospiech) lengyel nevet viselő család Magyarországon élő ága egységesen a Csejtei nevet vette fel.

A gyógyszerészet meghatározó maradt a hétköznapokban is Csejtei Károly számára. Lányával, Csejtei Mariannával és a kilencvenhatodik éves, csodálatos szellemi és fizikai frissességnek örvendő fivérével, Csejtei István gyógyszerésszel rakjuk össze az apa és a fivér életútját meghatározó eseménykockákat. Az idős patikus még ma is élénken emlékszik rá, hogy a technika iránt szenvedélyesen érdeklődő bátyjával az első kristályos rádiót megalkották. A család fülhallgató segítségével figyelte a híreket, élvezte az éterből jövő műsort.

Felesége, Orbók Erzsébet tanítónő, nagy pedagóguscsalád sarja. Házasságukból két lány született. Erzsébet a jászkiséri gyógyszertárat vezeti, Marianna, pedig Debrecenben, a MÁV rendelőintézetben hozott létre magángyógyszertárat. Csejtei Károly életútja a XX. század magyar polgárának nehéz sorsa. Negyvenhat éves korában, egy felépített életpálya delén omlott minden össze az államosításkor. Gyermekei soha nem hallhattak tőle kimondott vagy kimondatlan bírálatot az éppen fennálló társadalmi és politikai berendezkedésre.

Szakmájában töretlen lendülettel dolgozott tovább. Technikai, műszaki érdeklődése köztudott volt, ezért őt kérték fel az országban elsők között megalakuló Galenusi Laboratórium megszervezésére és irányítására. A laboratórium középüzemi méretű gyógyszergyártó tevékenységet végzett. A szakmai körökben megszerzett tekintély és elismerés feledtette az államosítás fájdalmát. A Hajdú-Bihar Megyei Gyógyszertári Központ önzetlen, példaértékű munkáját két ízben, 1958-ban és 1970-ben is Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerte el.

Csejtei Károly az általa vezetett laboratóriumot igyekezett a legmagasabb színvonalon, a legszigorúbb szakmai követelményeknek is megfelelve vezetni. Nagy hangsúlyt helyezett a termelő részlegben a gépesítésre, itt kamatoztathatta a gépek, a technika iránti vonzalmát. Kimagasló munkájáért 1965-ben az Egészségügyi Minisztériumtól Érdemes Gyógyszerész kitüntetést kapott.

Hosszú élete során hivatása mellett a legfontosabb volt számára az összetartó család. A politikai események sokszor nehezen elviselhető következményein, a kilátástalanságon, a megélhetési gondokon mindig átsegítette a szeretet, amely körülvette, és amellyel ő vette körül családját. Lányai tovább folytatták a hivatása gyakorlását, örökségül rájuk a hivatásszeretetet és a családi összetartást hagyta. A magángyógyszertárak ismételt megszületését sajnos, már nem élte meg. Az édesapa álmát lányai teljesítik be. Unokája, Deák Péter és Kolarovics Katalin a negyedik generációt képviseli a gyógyszerész dinasztiában.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)