Debrecen

Keressük az élet értelmét, s vajon kinek adatik meg, hogy elmondhatja magáról: megtaláltam. Sajnos, keveseknek. Egyikük dr. Apostol Imre nyugalmazott gyógyszerész, és a Keresztyén Testvér Gyülekezet igehirdetője. Otthonukban – Debrecen egyik forgalmas utcájában, a toronyház tizedik emeletén – tapintani lehet a békét, a harmóniát. Feleségével, Egri Rózával, 35 esztendeje élnek csodálatra méltó egyetértésben. Őket látva, hallva igazat adunk a mondásnak: a házasságok az égben köttetnek…

Nagycsalád alakította a közösségről, a világról alkotott képét. Noszvajon, 1944. március 19-én született Bene Terézia és Apostol Imre első fiaként. Öccse, Géza, lakatos, Németországban él, Vince vízépítő mérnök volt, sajnos meghalt. A központifűtés-szerelő Zoltán sincs már az élők sorában. Öccse, József, szintén központifűtés-szerelő és húga, Katalin, szülésznő.

Saját családot 1969-ben alapított, amikor feleségül vette Egri Róza kozmetikust. Legidősebb gyermekük, Rózsa, magyar–történelem szakos tanár, neki két lánya van: Júlia 5, Lívia 3 éves. Imre fiuk gépésztechnikus lett, ő 5 gyermek, Anna, András, Abigél, Áron és Márta édesapja. Klára tanítónő lett, az ő gyerekei Veronika és Imre. Sára zongoratanár és a legkisebb fiuk, Károly, villamosmérnök.

Az egri Dobó István Gimnáziumban, 1962-ben tett érettségi után az igen jó képességű osztályból gyógyszerésznek csak Apostol Imre jelentkezett. Körülnézett egy patikában, mire is vállalkozik. 1967-ban vörös diplomával és a szakminisztertől kapott Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel végezte el a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karát. Másodéves korától Népköztársasági Tanulmányi Ösztöndíjban részesült.

Olyan a patika, mint a templom, illik levenni a kalapot, ha bemégy – hallotta nem egyszer nagy tudású elődeit. Valóban, a gyógyszertár csendje, nyugalma Apostol Imrét is mélyen megérintette. Számára – igen kíváncsi alkat lévén – sok rejtélyt tartogatott az alapanyagok kémiai, fizikai változásainak figyelemmel kísérése.

Államvizsgásként és a diploma megszerzése után a Hajdú-Bihar Megyei Gyógyszertári Központban dolgozott 1968. július 1-jéig. Ekkor áthelyezték a Biogal Gyógyszergyár injekciós üzemébe, ahol művezetőként, majd üzemmérnökként tevékenykedett 1973. augusztus 31-ig. Ekkor visszakerült a gyógyszertári központ galenusi laboratóriumába, helyettes vezetőnek. 1975, ’76 és ’77-ben Kiváló Ifjú Gyógyszerész kitüntetést kapott. 1976-ban gyógyszer-technológiából szakgyógyszerészi képesítést, majd 1981-ben doktori diplomát szerzett a SOTE-n. 1975 óta oktatja a gyógyszer-technológiát az asszisztensjelölteknek az egészségügyi szakiskolában. Szakgyógyszerészi, szakasszisztensi vizsgára készülőknek és államvizsgásoknak tartott konzultációt. Rendszeresen előadott a szakmai továbbképzéseken.

Aktív szakmai közéleti tevékenységet folytatott, éveken át a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Hajdú-Bihar Megyei Szervezete vezetőségi tagja volt, és részt vett a szakszervezeti bizottság mellett működő egészségpolitikai munkabizottságban. Ő volt a rendszerváltás után megalakult megyei gyógyszerész kamara első elnöke. Kutató gyógyszerésznek hívták a munkatársai, hisz annyira szerette a tudományos tevékenységet, a kísérletezést, az újdonságokat. Ám mint mindannyiunknak, neki is meg kellett kötni a saját kompromisszumát, az ötgyermekes nagycsaládban képtelen lett volna az éjjel-nappal állandó készenlétet igénylő kutatásra.

Ennél sokkal nagyobb öröm tölti el azért, mert 16 éves kora körül, az élet értelmét keresve, megtalálta a számára járható utat: eljutott Istenhez. A belső meggyőződés cselekvő hétköznapokra változott, ma is aktív igehirdetője a Keresztyén Testvér Gyülekezetnek. A protestáns felekezetek közé sorolt, a baptistákhoz hasonlító kisegyház tagjai nem politizálnak, hanem Isten igéje alapján ítélik meg a világban történteket. Nem terjesztik nézetüket erőszakkal, a hagyományos vallásokhoz képest nem az egyházi hierarchia szerint tagozódnak, hanem szerintük Istenhez, a békességhez és boldogsághoz a Jézus Krisztusba vetett hit által bárki eljuthat. Mint Apostol úr vallja: a saját életünket érdemes az isteni mércéhez, tehát a legmagasabb rendű elváráshoz igazítani. A gyülekezet tagjai gyakran találkoznak, a családok örömteli és szomorú eseményeit, a felnőtt keresztséget (bemerítést), a menyegzőt, a temetést az igehirdetők közreműködésével tartják meg.

Most, hogy dr. Apostol Imre nyugdíjba ment, sokkal több időt szentelhet az igehirdetéssel kapcsolatos feladatai ellátására. Sajtó alá rendezi apósa könyvét: Nekem az élet Krisztus címmel. Ő maga is könyvet írt János evangéliuma címen. Kitüntetések jelzik kimagasló szakmai tevékenységét, de Apostol Imre sokkal jobban örül annak, hogy a gyermekei, unokái, saját meggyőződésükből hitben, szeretetben és békességben élnek, ahogy lelke mélyén minden szülő szeretné.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)