Debrecen

Egy felbecsülhetetlen értékű magángyűjtemény életre kelti a Kárpát-medence történelmének viharos évszázadait. Ülünk a debreceni Egyetem sugárút harmadik emeleti lakásában, és a szolid polgári eleganciával berendezett otthon szekrényeiből, fiókjaiból egymás után kerülnek elő olyan dokumentumok, amelyekért nemcsak egy helytörténeti múzeum, hanem komoly állami közgyűjtemények is szép összeget fizetnének. Nem akárki ezeknek a tulajdonosa és a szerzője: dr. Csejtei István, rubindiplomás gyógyszerész, aki életkorát meghazudtolva – 1908. december 19-én született Székelyhídon – számol be több generáción keresztül végzett szakmai és közéleti tevékenységéről. Nevek, események, a közösségnek, illetve a magánszemélynek fontos adatok maradtak meg kitörölhetetlenül az emlékezetében, és pillanatnyi gondolkodás nélkül idézi azokat. Közbevetőleg jegyzi meg, hogy pár napja jártak nála a gerontológusok – ötszázan élnek 90 év felettiek Debrecenben – és egyik ámulatból a másikba estek. Derül azon, hogy rajzoltatták, kérdezgették, vizsgáztatták a memóriáját, de a szakemberek is csak elismeréssel adóztak a 96-dik évében járó, ma is szakmatörténettel és családfakutatással foglalkozó gyógyszerésznek.

Élete és munkássága meghatározó eleme, hogy gyógyszerész dinasztia tagjaként eszmélt a világra. Talán a sors akarata, hogy kiteljesítse a szakma gyakorlását, és folytatója legyen a több generációs családi hagyománynak. Édesanyja Fichtner Roderika, édesapja Pospiech Lajos. A mama fivérének, Fichtner Rudolfnak patikája volt Prágában. A cseh anya és a lengyel apa családi történelme jól példázza az egész Kárpát-medence népeinek szoros összetartozását.

A római katolikus elemi iskola után a nagykárolyi Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1933-ban szerzett diplomát. Tanulmányai befejeztével a Bayer-Leverkusen Gyógyszergyár magyarországi vezérképviseleténél kapott állást. Féléves németországi tanulmányút után a cég tudományos osztályát és a gyógyszerismertetést szervezte és irányította. 1942-től cégvezetőként, egy év múlva a budapesti gyár vezetőjeként működött. 1944-től Hajdúnánáson a családi tulajdonban lévő Remény Gyógyszertárban dolgozott az 1950-ben bekövetkezett államosításig. A kényszerű váltás után az egészségügyi miniszter a Hajdú-Bihar Megyei Tanács egészségügyi osztályára helyezi mint gyógyszerész felügyelőt. Látva magas színvonalú szakmai munkáját, szakmaszeretetét és elkötelezettségét, 1957-ben őt nevezik ki megyei főgyógyszerésznek. 1967-től a megyei gyógyszertári központ igazgatója nyugállományba vonulásáig, 1974-ig. Mindvégig segítő partnere felesége, Csépány Klára egészségügyi statisztikus. Három gyermekük született: István diplomata, Enikő tanár, András onkológus osztályvezető főorvos Szombathelyen. Irányítása alatt a vállalat kétszer nyerte el a Kiváló Gyógyszertári Központ kitüntető címet. Közel tíz éven át dr. Csejtei István látta el a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán az államvizsga bizottság elnöki tisztét, vizsgáztató tagja volt a szakgyógyszerész-képesítő bizottságnak is. A Polgári Védelem megyei szervezete vegyvédelmi szolgálatánál előbb szervező, oktató és gyakorlatvezető, később mint parancsnok tevékenykedett.

Elismeréseinek felsorolásához az Almanach keretei szűkek. Büszke az Arany Bayer-kereszt jelvényre. 1961-ben Kiváló Gyógyszerész kitüntetést kapott az Egészségügyi Minisztériumtól. Honvédelmi Érdemérmet két alkalommal kapott, s az egyik legrangosabb kitüntetést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát 1973-ban nyújtották át neki. Arany Érdeméremmel jutalmazta az Egészségügyi Szakszervezet, majd az Országos Gyógyszerész Kamara elnöksége „Tantus Amor Operis Pharmacie” okiratot és Szent Kozma Emlékérmet adott át Csejtei doktornak. Birtokosa lehet a Than Károly-, a Richter Gedeon-, a Győry István-, a Széky Tibor-emlékéremnek és természetesen szerepel Hajdúnánás Almanachjában.

Számos szakmai publikáció mellett könyvet írt Csokonai Vitéz Mihály apjának, Csokonai József sebész-borbély chirurgusnak a debreceni Déri Múzeumban őrzött naplószerű feljegyzései­ről. Ismerteti az 1729-es Bécsi és az 1739-es Prágai Dispensatoriumok, valamint az 1745-ben megjelent Pozsonyi Taksában szereplő és a korabeli debreceni városi és az Arany Egyszarvú patikákban készített mintegy százötvenhárom orvosi vényben szereplő gyógyszereket, a korabeli súlyrendszert és annak jelzéseit.

A könyv megjelenését a Művelődési Minisztérium támogatta, és a munka egészének egy eredeti példányát átvette néhai dr. Antall József, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója, későbbi miniszterelnök. Megfejthetetlen csoda a gyógyszerész úr vitalitása, életműve tiszteletet parancsol.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)