Debrecen

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy megvalósította élete nagy álmát. E ritka kevesek, közé tartozik Kőszegi Gyuláné született Katona Magdolna, a debreceni Szentháromság Patika vezetője. Gyermek- és ifjúkorától azon ábrándozott, hogy legyen egy saját gyógyszertára. Segítette megfogalmazásában édesapja, néhai Katona István, aki Nyírbátorban egy magánkereskedést működtetett, Amerikában tanulta ehhez a mifelénk még akkoriban nem annyira megbecsült kereskedés tudományát. Ő már azt tanította egy szem lányának, hogy a vevőt tisztelni kell, az ő érdeke áll mindenek felett, és csak azon nem lehet keresni, amit nem adunk el…

Ilyen környezetben szocializálódott Harcsa Etelka háztartásbeli édesanya és Katona István édesapa 1946. április 25-én született lánya, Magdika. Még tanárai is megtudták, milyen pályára vágyik, és bizonyára nem véletlenül ajándékozták meg egy szép szakmai könyvvel. Amikor a nagymama szemcseppjéért ő ment a gyógyszertárba, megvárta, míg elkészül és elbűvölte a kis kerek ablakon át elé táruló kép: fürge kezek ügyesen adagolják a parányi mérlegen a titokzatos anyagokat, mígnem abból gyógyító folyadék születik…

A nyírbátori gimnáziumban tett érettségi után a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemre vezetett az útja, ahol ezerkilencszázhatvankilencben vette át diplomáját. Bizonyára nem véletlen, hogy házastársat is a szakmabeliek közül választott, Kőszegi Gyula személyében.

Házasságukból egy gyermek született, Orsolya, aki gyermekkorában a rengeteg elfoglaltságot látta a szülei hivatásában, ám amikor a tényleges pályaválasztás elé került, bizonyára nem véletlenül jelölte meg a gyógyszerészeti egyetemet. Ma édesanyja mellett dolgozik a Szentháromság Patikában. Családot alapított, férje, Dászkál Tibor jogász, kislányuk, Fruzsina kilencéves.

Kőszeginé Magdika szülővárosában, Nyírbátorban kezdte gyógyszerészi pályafutását. Számára teljesen természetes volt, hogy bekapcsolódott a helyi közösség szakmai, mozgalmi mindennapjaiba, az élet sűrűjébe. Ma is szeretettel gondol vissza a negyedszázados kollegiális jó barátságokra, amely nemcsak emberi, hanem szakmai értékek terén is magasra tette a mércét mindannyiuk előtt. Az orvosok például maximálisan megbíztak a gyógyszerészekben, kikérték a tanácsaikat egy új készítmény hatástani és más klinikai tapasztalatairól. S történt mindez a beteg érdekében.

Egy évtizedig tartott a fészekmeleg szakmai és családi indulás, és 1980-ban a Nyírbátorra mindig is komoly vonzást gyakorló Debrecenbe vezetett a pályája. Magdika a rendelőintézeti, a férje a jó nevű Kígyó Patikában gyakorolta a szakmát. Közben gyógyszerügyi szervezésből és gyógyszer-technológiából szakvizsgát tett, és egyszeriben túlképzettnek tűnt a döntéshozók szemében. Mosolyogva jegyzi meg: lehet, hogy ebbe belejátszott a nem mindig diplomatikusnak tűnő őszintesége is. Lényeg, hogy 1987-ben megnyitotta drogéria boltját, amelyben a gyógynövények és natura termékek is helyet kaptak. Gyógyszerészeti ismereteit a természetgyógyászat nóvumaival egészítette ki, s ráadásul belekóstolt a vállalkozói világba is.

Ennek nagy hasznát vette, amikor 1996-ban privatizálta, majd átköltöztette gyógyszertárát. A Szabó Kálmán utcát még a született debreceniek mindegyike sem ismeri, noha a nagy forgalmat lebonyolító vasúti felüljárótól alig pár száz méterre található. Itt kezdődnek a családi házak, és a kisvárosi hangulat a szülőföld emlékét idézte fel Magdikában. Hihetetlenül sokat dolgozott, hogy a lerobbant épületben ma színvonalas, a kor igényének megfelelő gyógyszertárba lépjenek be az emberek. Szándékosan nem beteget mond, hiszen sokan jönnek tanácsért, amit jó szívvel meghallgatnak, és többnyire megfogadnak. A két gyógyszerésznő és a szakasszisztens nemcsak névről ismeri a betérőket, hanem az egész családi anamnézis is azonnal beugrik. Mint Kőszeginé egyszerű, ám felemelő szavakkal ecseteli pályája szépségét: szerinte ugyanis a változatosság az, és mindenekelőtt az, hogy közvetlenül tud segíteni az embereken. Örömmel tapasztalta, hogy a privatizáció idején megváltozott a világ, és azt az értékrendet fogalmazták meg az Országházban, mint amit ő annak idején világot látott édesapjától hallott. Magdika szókimondó természetét nemcsak ismerik, hanem meg is becsülik a kollégái, hisz tudják: őt a jobbítás szándéka vezeti a kritika megfogalmazásánál. Nem véletlenül találja meg a szakmában és az élet minden területén a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek társaságát.

Kilenc éve nem engedélyezett magának szabadságot. Ebben benne van az is, hogy a nyitva tartásnál a másik gyógyszerészt, a lányát, időnként a nagymamának kellett és kell ma is helyettesítenie, ha a Fruzsina körüli teendők az anyukára hárulnának. Magdika teljes életet él, szenvedéllyel, örömmel, szakmai elégedettséggel. Csak a tizenöt éve eltávozott férje hiányzik a családból…

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)