Debrecen

Édesapja több évtizedes szolgálat után tűzoltóként vonult nyugdíjba, édesanyja a háztartást vezette és a három fiúgyermeket nevelte. A legidősebb, Imre, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium biológia–földrajz szakos tanára. Sándor hívatásos katonatisztként vonult nyugdíjba, ma nyugdíjasként nevelőtanár.

A legkisebb, József, 1949. március 7-én született Derecskén. Felelősség nélküli, felhőtlen és boldog gyermekkorát szülőfalujában töltötte, ahol a népzenét kedvelő és művelő nagycsalád és rokonság, a családi összejövetelek mély nyomokat hagytak benne. Kitűnő tanuló volt az általános iskolában, főleg biológiából és kémiából jeleskedett. Emellett az iskolai színjátszó kör aktív tagjaként sikeres iskolai színházi előadások részese volt. Már gyermekkorában magába szívta a népi kultúrát, ezt később népi táncosként hasznosította, és máig szívesen és jól táncol.

Középiskolai tanulmányait bejáró diákként a korai kelés, az utazás viszontagságai ellenére sikeresen folytatta a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban, továbbra is a biológia és a kémia érdekelte elsősorban, több tanulmányi versenyen szerepelt sikeresen. Érettségi után két évig a Biogal Gyógyszergyárban dolgozott, 1969-ben vették fel a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karára, ahol az első év után társadalmi ösztöndíj-szerződést kötött a Hajdú-Bihar Megyei Gyógyszertári Központtal.

A tanulással az egyetemen sem akadt gondja, tanulmányai mellett az egyetemi csapatban focizott és az egyetemi népi tánccsoport tagja volt, 1970-ben az egyetemi néptánc csoportok találkozóján második helyezést értek el Egerben. Bevonták az egyetemi szakszervezeti mozgalomba is, kari szinten tevékenykedett. 1974-ben az egyetem elvégzése után Püspökladányban kezdett, ahol változó munkahelyű gyógyszertárvezetőként helyettesített a bihari gyógyszertárakban. 1976-ban lett gyógyszertárvezető Tiszacsegén, majd feleségével együtt 1979-ben került a Hajdúság fővárosába. Megyei leltározási csoportvezető lett, e minőségében a megyei elszámoló leltárakat bonyolította, így kiváló lehetőséget kapott arra, hogy a megye gyógyszertárait megismerje. Bő két év után változó munkahelyű városi helyettesítő gyógyszerész lett.

Ezerkilencszáznyolcvannégyben kinevezték a debreceni Nap Patika vezetőjének. A gyógyszertár jogelődjét, amely a mai Unió Áruház helyén állt, 1802-ben alapították a város harmadik patikájaként. Ma kilencen dolgoznak a jogutód, Püspöki Palotában található gyógyszertárban, amely az ügyeletes gyógyszertárak közé tartozik, hétvégi ügyeletet tart. A Nap Patika akkreditált intézmény, rendszeresen részt vesz gyógyszerészhallgatók, államvizsgás gyógyszerészhallgatók és rezidensek képzésében.

Dr. Ungvári József eddigi sokirányú tevékenységét Kiváló Ifjú Gyógyszerész és Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerték el. 1981-ben szakvizsgázott gyógyszerellátási és gyógyszerügyi szervezési szakon. 1992-ben doktorált a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, disszertációjában a gyógyszerhatástan és a gyógyszer-technológia kérdéskörével foglalkozott.

1989 óta tagja a Gyógyszerész Kamarának, megyei és országos küldöttként is segíti a szervezet tevékenységét.

Dr. Ungvári József szerint: – A gyógyszerész munkája egész embert kívánó, egésznapos tevékenység. A Nap Patikában inkább a belvárosi átmenő forgalom a jellemző, nagyon sok külföldi is megfordul nálunk, így itt másképp jelenik meg a kapcsolatteremtés és a bizalom. Különösen az utóbbi a fontos, hisz a betegnek bíznia kell gyógyszerészében. Az vitathatatlan tény, hogy a szakmai felkészültség nálunk is elengedhetetlen tényező, és el kell igazodni a szinte naponta megjelenő új készítmények között is.

Dr. Ungvári József 1973-ban kötött házasságot dr. Pozsár Máriával, aki évfolyam- és csoporttársa volt, ő ma a debreceni Szent Anna Gyógyszertár vezetője. Gábor fiuk ezerkilencszázhetvenhétben született, ő ma már végzett jogász, Debrecenben dolgozik és mostanában az ügyvédbojtárkodás után, a szakvizsgáit rakja le.

Az 1981-ben született Ágnes lányuk a dolgok jelenlegi állása szerint átveszi a stafétabotot a szülőktől, hisz ötödéves gyógyszerészhallgató.

Dr. Ungvári József szabad idejében még felnőttkorában is sokáig hódolt a kispályás futballnak, ma is szereti a mozgás minden formáját, nézőként kedveli a kézilabda-, kosárlabda- és labdarúgó-mérkőzéseket. Szívesen olvas, szeret a családdal kirándulni, utazni, általában véve azt szereti, ha a család mindig ott van körülötte.

Eddigi életútjával alapvetően elégedett, igaz a sikeres pályához elengedhetetlen feltétel volt a házastárs, a feleség segítsége is. Úgy véli gyermekeik kezébe sikerült megfelelő lehetőséget adni. Reméli, és mindent megtesz azért, hogy a kapott „munícióval” élni tudjanak, és sikeresek legyenek felnőtt életük során.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)