Debrecen

Bár hosszú időn keresztül állatorvosnak készültem – emlékezik vissza a pályaválasztásra dr. Trestyánszky Zoltán –, és szinte véletlenszerűen írtam be a gyógyszerészetet, amikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy nemcsak kémiából és biológiából kell felvételizni az állatorvosi karon, hanem matematikából is. Ez utóbbi megoldhatatlan feladatot jelentett számomra. A családunkban volt már orvos, állatorvos, de gyógyszerész nem. Ha most körbenézünk, a feleségem, a fiam, a húgom, és a húgom idősebbik lánya is gyógyszerész (a fiatalabbik másodéves gyógyszerészhallgató), egyszóval igazi gyógyszerész família körvonalazódik a Trestyánszky családban.

Dr. Trestyánszky Zoltán 1949. november 21-én született Tállyán. Az általános iskolai tanulmányok befejeztével a nagyhírű Földes Ferenc Gimnázium következett Miskolcon, majd a sikeres érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Karán folytatta tanulmányait 1968 és 1973 között. Itt védte meg egyetemi gyógyszerészdoktori értekezését is 1980-ban.

Ezerkilencszáznyolcvanegyben gyógyszerhatástan, 2003-ban klinikai gyógyszerészet szakágból szerzett szakképesítést. 1973-ban pályakezdőként Tiszavasváriban, az Alkaloida Vegyészeti Gyárban kezdett dolgozni az orvostudományi osztály vezetőjeként, és máig hálás a sorsnak, hogy itt a magyar gyógyszeripar kiválóságaitól tanulhatta meg a szakma alapjait. 1980-ban nevezték ki a Debreceni Orvostudományi Egyetem intézetvezető főgyógyszerészévé. A gyógyszertár teljes felújításával, új részlegek kialakításával sikerült megteremteni egy korszerűbb gyógyszerellátás feltételeit, és biztosítani a középüzemű gyógyszergyártás, gyógyszerellenőrzés személyi és tárgyi feltételeit.

Az ő szervezésével és irányításával épült fel és került átadásra 2001-ben a DEOEC 2000 négyzetméteres Gyógyszerészeti Centruma, amely magában foglalja az intézeti gyógyszertárat, továbbá a gyógyszerészképzés céljait szolgáló oktatói helyiségeket, könyvtárat, dékáni hivatalt. Az új épület az ország egyik legszebb egyetemi gyógyszertára, a gyógyszerészképzés bázisa. Jelentős része volt a gyógyszerészképzés elindításában és ő maga sem gondolta, hogy néhány év alatt ilyen óriási fejlődés tanúi lehetnek.

Komoly tudományos tevékenységet folytatott: többek között vizsgálta a műanyagból kioldódó ftalátok hatását a májenzimek működésére, az antibiotikumok és az élelmiszerek interakcióit, valamint a citosztatikumok mellékhatásai kivédésének lehetőségeit. Az elmúlt évtizedekben előadóként rendszeres résztvevője a hazai és a külföldi kongresszusoknak.

Tagja több egyetemi bizottságnak, titkárként részt vesz a DAB Orvostudományi és Biológiai Szakbizottság Farmakológiai és Gyógyszerészeti Munkabizottság munkájában. 1991-től egy évtizeden át a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezet és a Magyar Kórházi Gyógyszerészetért Alapítvány Kuratóriumának elnöke. 2001–2002 között a Magyar Gyógyszerészeti Társaság alelnöke, 2002-től a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke. Az elmúlt tíz évben küldöttként részt vett az Európai Kórházi Gyógyszerészek Szövetségének munkájában is.

Sokrétű szakmai tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el: „Kiváló Gyógyszerész”, majd 1991-ben a „Dávid-emlékérmet”, 1998-ban az egészségügyi miniszter „Elismerő Oklevelét”, 2000-ben a „Mozsonyi Sándor-emlékérmet” kapta meg. 2002-ben a „Sociates Pharmateutica Hungarica” kitüntetést vehette át.

Sikeres életútjáról így vélekedik: – Az eredményes szakmai életút meghatározó eleme a pályakezdés. Ebből a szempontból én nagyon szerencsés voltam, hisz Tiszavasváriban az Alkaloidában a gyógyszeripar kiválóságaival találkozhattam, ez meghatározta a ma már több mint három évtizedes szakmai pályafutásomat. A másik fontos dolog a motiváció, hisz a szakmai siker és nem az anyagiak voltak az elsődlegesek. Ha visszagondolok az elmúlt több mint húsz évre, amelyet itt az egyetemen töltöttem el, örömmel tölt el, hogy terveimet az ország egyik vezető oktató-, gyógyító egészségügyi intézményében valósíthattam meg.

Dr. Trestyánszky Zoltán az egyetemen ismerkedett meg feleségével, dr. Pataky Judittal, aki a debreceni Hatvani István Gyógyszertár vezetője. Tamás fiuk 1976-ban született, ma már végzett gyógyszerész, a DEOEC Biofarmácia Tanszékén dolgozik.

Az intézetvezető főgyógyszerész szabadidejében szívesen olvas, a kötelezőnek számító szakmai irodalom mellett elsősorban a történelmi témájú könyveket kedveli.

Szakmai téren az egyetemi gyógyszerészképzés, a klinikai gyógyszerészet fejlesztése a célja. Kamarai alelnökként a kórházi gyógyszerészet kissé megtépázott tekintélyét szeretné helyreállítani. Családi céljai között elsősorban gyermeke boldogulását szeretné segíteni. Reméli, hogy fia továbbviszi mindazt, amit ő elkezdett.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)