Nyíregyháza

Legtöbben csak borbányai zavaróállomásnak titulálják az Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádió-hírközlési Részvénytársaság nyíregyházi adóállomását. Viszont ha a nyíregyházi rádiót említjük, akkor már tíz emberből kilencnek beugrik, hol a stúdió, viszont közülük talán jó ha egy tudja, mire szolgál és hol található az adóállomás, amelynek vezetője Zentai Mihály.

Az adóállomást 1952. május elsején avatták fel. Teljesítménye kisebb, mint Solté, Marcalié, vagy Szolnoké. Csak a középhullámú rádiók − jelenleg a Petőfi Rádió és a nyíregyházi körzeti stúdió − műsorszórása történik a borbányai adóállomásról. Egy év múlva, éppen harminc esztendeje lesz, hogy Zentai Mihály az adóállomáshoz került. A Puskás Tivadar Távközlési Technikum (telefon-, rádió-, televízió-, távírótechnikát tanultak) elvégzése után visszajött Nyíregyházára. Az akkor még postai cégnél helyezkedett el, ahol végigjárta a szokásos lépcsőfokokat. Segédtiszt, beosztott műszerész, csoportvezető, majd 1991-től bízzák meg az állomás vezetésével.

− Modulációs kábelen érkezik a műsor a berendezés bemenő pontjára − avat be bennünket a rádiózás rejtelmeibe vendéglátónk. − Az adóberendezés 1251 kHz-es vivőhullámot állít elő, amit több fokozaton keresztül felerősít. Ezt a vivőhullámot moduláljuk azzal az információval, ami kábelen érkezik és ezután jut el az éteren keresztül a hallgatóhoz. A sugárzás 25 kW-os teljesítménnyel történik. A középhullám jövőjében egyébként nagyon bízom. Szerintem a médiatörvénnyel ellentétben nemcsak egy, hanem idővel mind a két középhullámú sáv is megmarad. A keleti részen ugyanis az emberek nagy részénél a Sokol minőségű rádiók szólnak, amelyek az URH vételére alkalmatlanok. E térségben ráadásul nagyon kevés olyan URH adó van, ami teljesen besugározná ezt a részt. A középhullám egyszerűségénél fogva nem igényel bonyolult antennát, drága készüléket. A médiatörvény a minőségi rádiózást menedzseli, szerintem a kettő kombinációjával mindenki elégedett lenne.

Rádióműsorkészítéssel csak hobbiból foglalkozott, ugyanis 1995-ben 39 részes sorozatot készített el a rádiózás 70 éves jubileuma alkalmából, amit a körzeti stúdió sugárzott. Sikerült az évek folyamán olyan idős embereket megismernie, akik ott voltak a magyar rádiózás indulásánál, valamint rengeteg régi könyvet olvasott, illetve a levéltárból szerezte meg az archív anyagokat. Sokaknak talán újdonság, hogy 1933-ban Nyíregyházán már volt középhullámú rádió-műsorszóró adóberendezés. Eleinte ennek a történetét kutatta és írta meg az állomásvezető, amit később kibővített és a magyar műszaki rádiózás történetét állítja össze. Új hobbiként a rádiózás írott és tárgyi emlékeit kezdte összegyűjteni. Régi, már-már kidobott készülékeket, könyveket, folyóiratokat, sikerült megszereznie, amiből négy különböző helyszínen már kiállítást rendezett.

− Kezdetben az ország gyűjtőit kutattam fel, mert akkor még nem volt akkora a gyűjteményem, hogy érdemes lett volna kiállítani − emlékszik vissza az új hobbijára. − A gyűjtők egy-egy becses darabot kölcsön adtak, ezekkel vándoroltunk Fehérgyarmattól Sárospatakon keresztül Székesfehérvárig. Legutóbb a nyíregyházi Jósa András Múzeumban volt egy négy hónapig nyitva tartó kiállítás. A legbecsesebb a kollekcióból az édesapám rádiója, amit 1942-ben gyártottak, lemezjátszós Orion készülék. A háborúban, ahol szintén akadtak gyűjtők, csak nem ilyen nemes szándékkal, édesapám elásta a készüléket, ami átvészelte a háborút. Most is működik, hosszú, rövid- és középhullámon nagyszerűen hallhatók a műsorok.

A kiállításhoz szükséges anyagok egyre bővülnek, ottjártamkor egy kopott és poros készüléket mutatott a harmincas évekből, amit aznap hozott Kisvárdáról. Az írott emlékek között újságkivágások, katalógusok, folyóiratok szerepelnek. Az egyszerű szemlélő számára sokszor elképzelhetetlen, hogy egy faládába hatvan-hetven évvel ezelőtt hogy tudtak rádiószerkezetet felépíteni. Ezek a készülékek kisipari üzemekben készültek, ahol az asztalosok előbb a dobozokat állították össze, majd az elektromos részleg beépítette magát a rádiót.

− A munkahelyen hivatalból, szabad időmben pedig részben azért hallgatom a Petőfi Rádiót, hogy figyeljem, a kollégák mennyire törődnek a műsor minőségével, részben pedig azért, mert az elektronikus hírközlő eszközök közül a rádiót helyezem az előtérbe − vallja munkájáról és szabad idős elfoglaltságáról. − 1970-től hobbim is volt a rádiózás, amit részben a család vagyoni helyzetének gyarapítására is felhasználtam, ugyanis kisiparosként hosszú évekig működtem másodállásban. Rádiót és tévét javítottam, de tíz évvel ezelőtt mindezt abbahagytam. Nagyon sajnálom, hogy akkor nem merült fel bennem, a pajtákban, fészerekben félretett és kimustrált tévéket, rádiókat összegyűjtsem.

Az igazi hobbiról a beszélgetés végén szól: a kiskert, szőlőtermesztés, saját bor készítése (fehér, könnyű homoki bor), virágültetés. Sóstóhegyen egy kis telket vásároltak, ahol kora nyártól késő őszig kint is laknak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)