Nyíregyháza

Tanka György ahhoz a generációhoz tartozik, amelyiknek mindkét vállára szükség volt és van ahhoz, hogy a terheket cipelje. Nem engedheti meg magának a pihenést. Az eddig megszerzett tudás és termelési tapasztalat a legnagyobb erő, amire csak szüksége lehet egy olyan prosperáló cégnek is, mint a Taurus.

1944. december 26-án született Encsencsen. A gyerekkorát Nyírlugoson töltötte. Heten vannak testvérek.

Édesapja szabómesterként dolgozott. Az első három évben a nagyszüleinél nevelkedett. Édesanyja a hét gyermek miatt egész életében a háztartásban tevékenykedett.

Középiskoláit Nyírbátorban végezte. Nagy szeretettel emlékszik vissza tanáraira, Lázár Miklósra, Szták Sándorra, aki még ma is aktív. Szívesen emlegeti, hogy az akkori községi tanács ösztöndíjjal támogatta a tanulásban, ami sokat segített, ennek ellenére minden nyáron két hónapos munkával ő is próbálta megteremteni a következő tanév költségeit. Volt ács, dolgozott cséplőgépnél.

1967-ben  − a gumigyár hirdetésére  − a debreceni vegyipari technikumba iratkozott. 1968 márciusában új munkahelyére, a gumigyárba került, vulkanizálóként dolgozott. Akkoriban követelmény volt, hogy az úgynevezett pályakezdők néhány hónapot az üzemben dolgozzanak.

A középiskola befejezése után két év katonaság következett, majd két év a szülőfalujában. Anyagi és egyéb okok miatt a továbbtanulás későbbre halasztódott.

1968 júniusában megnősült. 1969-ben megszületett első gyermekük, két év múlva a második, 1973-ban a harmadik.

1971-ben már üzemvezető volt. ’72-ben  − az akkori gyárvezető kérésére  − kiment Ibrányba, ahol egy „kis gumigyárat” létesítettek. A felkérés néhány hónapra, az indításra szólt, de nyolc év lett belőle. Az 1970-es évek elején felsőfokú üzemszervezői képesítést szerzett.

Ezerkilencszáznyolcvanban visszakerült Nyíregyházára, akkor már campinggyárrészleg-vezetőnek, ami valamiféle előrelépést jelentett. ’85-től ’88-ig a Mezőgazdasági Abroncs gyárrészlegben dolgozik, majd a Mezőgazdasági Abroncs Kft. termelésének az irányítása a feladata. 1980-ban beválasztották a Taurus vállalati tanácsába, ahol tíz évet tevékenykedett.

Ahhoz, hogy tartósan vezetői pozícióban maradhasson az ember, sok jó emberi tulajdonság szükséges; kitartás, képesség is kell hozzá, tudni kell emberekkel bánni.

Soha nem érezte, hogy védenie kell a beosztását. Valahol mindig a munkával, a sikerrel bizonyosodott be az alkalmassága. Nagyon fontosnak tartja a sikert. De a siker mindig csapatmunka eredménye. A legutóbbi ilyen, hogy 1993-ban nagyon rossz helyzetben volt az Mezőgazdasági Abroncs Kft. A holdingon belüli kft.-nek nehezen indultak a dolgai. Az ezt követő év pedig a sikeré volt. Ez a menedzsercsapat hozta ki a céget a kátyúból. A célokat jól kellett ehhez megfogalmazni és véghezvinni.

Sokkal profibb lett a megváltozott körülmények között a cég az elmúlt 4-5 évben. Legalább nyolc nagy cég mért, átvilágított privatizációs szándékkal, pl. a Good Year, a Michelin, tehát világcégek.

A legnagyobb értéknek tartották azt a menedzsmentet, azt a gárdát, ami ezt a céget fenntartja. Az elavult technika mindig tizedrangú kérdés volt. De az, hogy mennyire profik itt a dolgozók, a céghez való kötődésük, a hozzáállásuk, ez volt a lényeg.

A menedzsment a gyárkapun kívül is együtt van. Nem rendszeresen, de összejárnak. Tudnak egymás dolgairól, segítenek egymáson.

− Én nagyra értékelem, tisztelem a megelőző, majd az azt követő feladatokat is, de a helyzetemnél fogva az értékteremtő termelésre nagy súlyt fektetek. Ennek a véleményemnek időnként hangot is adok. De amikor a cél érdekében a vezetőknek közös döntést kell hozni, akkor van mindenkiben megfelelő kompromisszumkészség  − mondja vezető társairól Tanka György.

A három gyerek sok elfoglaltságot jelent még a mai napig is. A két lánynak tanári végzettsége van, férjhez mentek. Van egy aranyos tíz hónapos unokája. A fia ötödéves a közgazdasági egyetemen, és a cég ösztöndíjasa. Nagyon büszke rá.

Szabad idejében a telken dolgozgat, a családdal foglalkozik. Utazgat is néha, de tulajdonképpen a cég és a család körül forog az élete. S ha tornyosulnak a gondok, egy hétvége is regenerálja.

A közel harminc év alatt elérték, hogy ez a cég a viharok mellett is megmaradt, az ezer ember biztonsággal el tudja látni a családját. A céget elismerik, jegyzik, tehát ott van a legjobbak között.

Úgy érzi, hogy megfelelő családi háttér nélkül nem tudta volna az elmúlt éveket végigcsinálni. Szerencsére a felesége ismerte a problémákat, tisztában volt a feladatok súlyával, hiszen ő is itt dolgozott. Van még jó pár év a nyugdíjig, de van feladat is. Amíg bírja energiával, addig szeretné a céget szolgálni, sikereihez a munkájával hozzájárulni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)