Nyíregyháza

Lámpással se lehetne találni ma már olyan dolgozót, mint Sztojka László. A munkaidő lejárt, így ősz elején korán sötétedik. Szürkületbe burkolózik a Szabolcstej Rt. igazgatói irodája.

− Nem tettem én semmi különöset  − szögezi le az elején Sztojka László.  − Végeztem a munkám lelkiismeretem szerint.

Arra azért hamarosan fény derül, hogy alig érte el a nagykorúságot, máris bekerült a tejescsapatba az Ugocsa megyei Halmi településére való fiatalember. Családi indíttatása nem tette lehetővé számára a generációkon át megszokott pedagógusi pálya folytatását. Sztojka János és Szirmai Margit házasságából öt gyermek született, és a legfiatalabb, László, már viszonylag idős szülők körében cseperedett fel. Teljesen egyértelműnek tűnt számára, hogy mihamarabb kereső tevékenység után kell néznie. A legidősebb nővére, Mária Kanadában él, már nyugdíjas, Klára szintén visszavonult a pedagógus pályától, Éva orvosasszisztensként ment nyugdíjba, Károly bátyja építésztechnikus.

A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett 1961-ben. Műszaki tanulónak vették fel a kisvárdai tejüzembe. Kiváló üzemvezető, Szántai József keze alatt ismerkedett meg ezzel a szakmával és igen hamar szép sikereket mondhatott magáénak. Annyira megszerette ezt a szakterületet, hogy igyekezett a gyakorlati mesterfogásokat elméleti ismeretekkel megtámogatni. 1970-ben végzett a felsőfokú élelmiszer-ipari szaktechnikumban mint technológus. Előbb szakmunkás, később művezető, majd főművezető lett a kisvárdai üzemben. A nyíregyházi üzemben is igényt tartottak a hozzáértő munkára, így még 1970-ben idehelyezték főművezetőnek, s ezt a beosztást egészen 1978-ig látta el. A termelés irányítása tartozott hozzá.

Akik valaha is megfordultak a tejipari vállalat egykori telephelyén, a Moszkva utcában, emlékezhetnek rá, hogy zsebkendőnyi területen, a minimális higiéniai feltételeknek is alig tudtak eleget tenni. Alig várták a korszerű üzem felépítését.

A cég akkori vezetői felfedezték Sztojka Lászlóban a szakmai hozzáértésen kívül az emberi bánásmódot, az irányítói képességeket, s elküldték egy egyéves bentlakásos vezető-utánpótlási iskolára a fővárosba. Ez azért érdekes, mert soha nem lépett be a pártba és komoly karriert az elmúlt politikai rendszerben csak egészen kivételes emberek érhettek el párttagsági igazolvány nélkül, mindössze önmagukra számítva. Sztojka László a kevesek egyike.

Amint végzett, kinevezték kereskedelmi osztályvezetőnek. Akkoriban még külön részleg foglalkozott a termeléssel és a kereskedelemmel. A folyamatosan bővülő termelési értéket felmutató, és a megye életében egyre jelentősebb szerepet játszó tejipari vállalat irányításának, szakmai programjának minden részletében jártas akart lenni, ezért szaküzemmérnöki diplomát szerzett, majd 1994-ben még élelmiszer-ipari marketingmenedzser képesítéssel egészítette ki tudását. Tréfásan megjegyezték a kollégái: halmozza a diplomákat…

Közben 1988-ban kinevezték termelési osztályvezetőnek, majd később termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettes. A részvénytársaság megalakulása után igazgató lett a munkaköre.

Furcsa, régen hallott fogalmak lopakodnak közénk a szürkületben. Hűség a céghez, a régi munkatársakhoz. Akikhez a szabad szombat délelőttjén rendszeresen belátogat, mert csak olyankor lehet leülni nyugodtan és megbeszélni személyes dolgokat is. Sztojka László számára természetes, hogy kitartott jóban-rosszban, pedig őt is hívták nagyobb fizetésért a szakma más megyében lévő nagyvállalatához. Ő azonban Nyíregyházán telepedett le, idekötötték a családi szálak. Felesége Cziotka Katalin laboráns, minőségellenőr.

Felnőtt fiai főiskolások, az idősebbik, Szabolcs most a második diplomáját szerzi a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. László, a kisebbik pedig a mezőgazdasági főiskola gépész karára jár.

S hogy miért lehet lámpással is csak elvétve találni hasonló gondolkodású embereket? Talán azért, mert a mai pénzhajszás világban nem érték évtizedeket eltölteni egy cég szolgálatában. Ha egyáltalán megéri ezt az életkort egy-egy vállalkozás. Sztojka László viszont még azt a brigádszellemet hozta magával, amelyben igen sokat jelent a kollektíva ereje, a munkatársak véleménye, a másik segítése.

Családcentrikus, régi hobbija a sport. Ezt a fiai is fontosnak tartják, mindketten sporttagozatos iskolába jártak. Az igazgató régen még maga is aktívan sportolt, ma már csak a szemlélő szerepét vállalja. Kikapcsolódásként szívesen szurkol egy mérkőzésen vagy nézi azt a televízió képernyőjén. Imád olvasni, ez röpíti egy másik, izgalmas világba.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)