Miskolc

A Mikopir Kft. tulajdonosa cégének korszerűen és praktikusan berendezett központjában, a Szent István út 3. alatt található meg – amikor éppen nincsen úton.

– Munkánk központjában a Minolta faxok, másológépek, nyomtatók forgalmazása és szervize áll – kezd vállalkozása ismertetésébe Svidró József. – A céghez 1990-ben kerültem közel, amikor a Minolta Magyarország pályáztatta vidéki képviseleteinek létrehozását. Az öt vidéki kirendeltség közül az egyiket, a borsodit, én kaptam meg – azóta is gondolkodom rajta, hogyan választották ki ötünket, hiszen a mai napig jó barátságban vagyunk, s életpályánk is hasonlóan alakult.

Az biztos, hogy innentől az egész életem megváltozott. Profik közé kerültem, rengeteget tanultam tőlük. Egyszerre váltottam az országgal: életformát, szemléletmódot, önértékelést tanultam, ami a vállalkozások világában elengedhetetlen. Nagyon komoly képzéseken kellett részt vennem ahhoz, hogy a cég által követelt szakmai szinten biztonsággal álljak, s tanulok azóta is, hiszen az informatikában, a minket körülvevő gépek világában állandó a fejlődés, amivel lépést kell tartani. Élveztem azt a nagyon egészséges, jó szellemet, amelyben pontosan meghatározott követelményrendszerben dolgozik az ember, s amiből következően egyenes és őszinte lehettél. Nekem a szeretetteli, de egyenes beszédű légkör az éltető elemem, és sokszor meglep, hogy ezt nem mindenki tudja magáévá tenni. Gondosan formálom a véleményemet, de ha kimondtam, visszavonni nem nagyon szoktam. Nálam ez így működik – igazából nem hiszem, hogy komoly köze lenne hozzá a csillagjegyemnek, tudniillik Kos vagyok; bár nem tudom. Így vagyok kitalálva – a szoftvert kellene kicserélni, ha ez nem jó így.

Mióta csak ezzel foglalkozom, büszke vagyok arra, hogy mindig is találtam olyan embereket magam köré, akiket  hozzám hasonlóan lenyűgözött és állandó tanulásra, nézelődésre késztetett a technika fejlődése. Itt aztán nincs „jól elvagyok”-állapot: jönnek az újabb fejlesztések a cégnél és a többieknél is – mindig tudni kell, melyiknek mi az erőssége.

1995-ben az induló nagy ötösfogat, amely felépítette a vidéki bázisokat, elhagyta a céget. Nem mi lettünk hűtlenek. Azóta valamennyiünknek saját cége van, jó kapcsolatot tartunk egymással, s a márkához hűek maradtunk.

Én is saját céget alapítottam. Nem is jutott eszembe mással foglalkozni – akkorra annyira beivódott a környezetembe, családomba, mindenkibe, hogy ha Minolta, akkor én vagyok, hogy természetesen emellett maradtam. Úgy éreztem, nagyon sok a szellemi befektetésem, vannak újabb kihívások, s ha megpróbálom a munkám hátterét biztosítani, működnie kell a dolognak. Életem legnagyobb adománya az, hogy megértő, szerető, bizalommal teli légkörben él a családom. Egy pillanatig nem kételkedtek bennem, erősítették hitemet, kitartásomat. Ezzel a biztos háttérrel tudtam megteremteni a kívánatos feltételeket a munkámhoz, cégem fejlődéséhez. Az eredményeimet velük osztom meg: feleségemmel, Tóth Adriennel, és fiaimmal: Péterrel, aki egyetemista és Józseffel, aki középiskolás.

Mára hál’ istennek meghatározóak vagyunk a térségben. Időközben újabb kihívást jelentett a digitális gépek megjelenése, amelyeknek ellátását is fel tudtuk vállalni. A folyamatos információgyarapításhoz azonban a hajdani abszolút profi kiképzés is kellett. Az ember örökre megtanulja, hogy minden számít: a megjelenés, a szóhasználat, a szerszámok tisztasága is. Munkatársaim olyan emberek, akiknek mindez szintén belső értékrendjévé vált, bár meg kell mondani, az ember a saját cégénél más hangnemet alakít ki, mint a nyugatiak: mi valamivel puhábbak, emberibbek vagyunk, mert itt Magyarországon még mindig nem csak a pénz számít.

Ma a sikeres vállalkozáshoz szükséges az üzleti világ szabályainak és ismeretanyagának elsajátítása. Abszolút magabiztossággal kell mozogni a saját szakterületeden, működnie kell a tárgyalástechnikádnak, érdekérvényesítő mechanizmusaidnak, információ-feldolgozó képességednek. Többek között itt tanultam meg például, hogy nemet is tudni kell mondani – ez korábban nem volt jellemző rám.

Változik körülöttünk a világ, az emberek nézetei a világról, változik értékrendjük is. Hogy mindezek között is megtaláljuk a nekünk legjobban megfelelő helyet és szerepet, ahhoz kell szerencse, tanulás, kitartás és sok munka. Én máig is azon igyekszem, hogy otthon legyek minden nap a három fő tevékenységi területünkön: az értékesítésben, a szervizelésben és az egyéb szolgáltatásokban. Sok energia kell hozzá, de megéri: ha elől mész, a csapatod követni fog, és felveszi a tempódat.

Végül is azt gondolom: ha az ember kitűz valamit maga elé, azt elfogadható célnak tartja, akkor azt el kell tudni érni. Ha látom, hogy hova akarok menni, s ehhez az információk a rendelkezésemre állnak, a lehető legrövidebb idő alatt fogok oda eljutni, a leggazdaságosabb utat választva. Mi most éppen ott tartunk, hogy az elért működési szintünknek megfelelően az ISO minősítésen dolgozunk.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)