Nyíregyháza

Ezerkilencszáznegyvenben  született Nyíregyházán. Szülei egyszerű emberek voltak. Apja napszámosként kereste családja számára a kenyeret, anyja pedig a háztartást vezette, gyermekét nevelte, az otthoni munkát végezte.

1944 novemberéig nem is volt igazán nagy gondja a családnak, élték a magukfajta emberek mindennapi, hétköznapi életét. Fordulatot − igaz, hogy szomorút − az hozott, amikor apját málenkij robotra vitték el, s így, apa nélkül a mamára maradt a háztartás, a gyermeknevelés, a Steványik család minden gondja, baja. A mama a nehéz körülmények ellenére is mindent megtett, hogy gyermekét taníttassa, mindent megadjon számára. Steványik István az általános iskola után nem hagyta abba a tanulást, tudta, a boldoguláshoz, az előbbre jutáshoz a középiskolára feltétlenül szüksége van. 1958-ban érettségizett Nyíregyházán, mégpedig a közgazdasági technikum pénzügyi tagozatán. Innen rögvest első munkahelyére, a kisvárdai Sütőipari Vállalathoz került, ahol könyvelő lett.

1960-ban élete újabb fordulatot vett, hiszen Kisvárdáról bekerült az akkori megyei nyomdába, ahol hosszú éveken át igen jól érezte magát. Bizonyítja ezt, hogy egészen 1993-ig el sem mozdult onnan, s talán még most is ott dolgozna, ha közbe nem szól a történelem, pontosabban a nyomdai privatizáció, melynek végső kimenetelével bizony nagyon elégedetlen volt. Úgy döntött tehát, ebben a formában nem csinálja tovább, inkább új helyet keres magának.

− Szerettem pedig nagyon azt a munkát, a nyomdászélet nekem rettentő módon tetszett. Kitanultam a szakma csínját-bínját, hiszen a nyomdában annak rendje s módja szerint végigjártam a teljes szamárlétrát. Voltam gyártás-előkészítő, tervstatisztikus, főmérnök, majd termelési osztályvezető, ebben a minőségemben jöttem el végül onnan.

Steványik István persze nemcsak munkája, hozzáállása miatt jutott az évek során fokról fokra többre. A gyakorlati ismeretek mellé az elméletet is folyamatosan tanulta, ha tehette, munka mellett állandóan képezte magát. 1970-ben a Bánki Donát Műszaki Főiskolán üzemmérnöki diplomát kapott.

Öt esztendő telt el azóta, hogy otthagyta a nyomdát, saját akaratából munkahelyet váltott, a Color Packhoz szegődött el. Arra a kérdésre, hogy miért éppen oda, s nem bárhová máshová szerződött, igen egyszerű magyarázattal szolgál Steványik István:

− Ennél a cégnél, a Color Packnál akkor már többen dolgoztak olyanok, akik valamikor a megyei nyomdában az én kezem alá tartoztak. Ismertem tehát őket, tudtam, hogy mire képesek, s biztos voltam abban, együtt képesek leszünk jól dolgozni, elképzeléseinket közös akarattal megvalósítani. Ez a munka annyiban más, mint az előző volt, hogy itt sokkal gyorsabbnak, rugalmasabbnak kell lenni, a döntések meghozatalát minél rövidebb idő alatt kell elvégezni. Ez egy kicsi üzem, ami nem elsősorban hátrányt, sokkal inkább előnyt jelent. Ha a helyzet megkívánja, mi akár huszonnégy óra leforgása alatt tudunk teljesíteni egy-egy feladatot. Fő profilunk a címkegyártás, de rendszeresen foglalkozunk könyvek, újságok, folyóiratok, különféle ügyviteli nyomtatványok készítésével is. Sok színes prospektus kerül ki a kezünk alól, de rugalmasan igazodunk a megrendelők kívánságaihoz, az egyszerű névjegykártyától a szórólapokig mindent elvállalunk, amire igény mutatkozik.

Mindehhez persze nemcsak rugalmasságra, de megfelelő technikai, műszaki feltételekre is igen nagy szükség van, s ezzel szerencsére a Color Pack rendelkezik. A tágas, napfényes csarnokban minden olyan berendezés rendelkezésre áll, amire ma egy ilyen üzemben szükség lehet. A kollektíva jó, itt ma már mindenki tudja, hogy első a munka, a kiszabott feladat, a megrendelők minél színvonalasabb kiszolgálása, elégedettsége.

A munka mellett természetesen a család a legfontosabb az életében. Első házassága 1974-ben felbomlott, abból származó két fiúgyermeke ma már felnőtt ember lett, mindkettő családot alapított. 1977-ben nősült meg újra, ma már három unoka boldog nagypapája. Hobbijáról már csak azért is nehezen tud beszélni, mert erre bizony igen kevés ideje marad. Számára a telek, a kert jelenti a kikapcsolódást, a szórakozást. A kertészkedést nem annyira feladatnak, mint pihentető s egyben hasznos tevékenységnek is tartja. Valamikor sok időt vett el tőle, de nem fárasztotta, mert önként és szívesen csinálta a társadalmi munkát. Afféle nyüzsgő ember volt, aki a nyomdában sok-sok évig az úgynevezett társadalmi munka minden válfaját jókedvvel, eredményesen csinálta. Ezzel a hobbival azóta sem hagyott fel, jelenleg is a Gépipari Tudományos Egyesület tagja, s ebbéli minőségében is igyekszik mind többet tenni.

− Vannak-e terveim? − gondolkodik a kérdést ismételve Steványik István. Nem szoktam előre különösebb terveket készíteni, stratégiákat felállítani. Ha valamit szeretnék, az sok is, meg nagyon kevés is: amíg erőm és energiám megengedi, dolgozni, tenni, ami a feladatom…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)