Miskolc

A Siegel jól csengő név a húsos szakmában Miskolcon s városon túl egyaránt, ami nem csoda, hiszen már több mint egy évszázada jelen vannak az iparban, kereskedelemben, s mindig a minőségről, megbízhatóságról voltak ismertek. A kényszerűségből a közösben eltöltött évek után Siegel János viszi tovább a családi hagyományokat, s jelentős részt vállal magára, vagyis cégére Miskolc húsáruellátásából.

Miskolc legnagyobb lakótelepén, a több tízezer embernek otthont adó Avason beszélgetünk, az egyik modern élelmiszer-áruházban, a hegy tetején. Az irodában is jóféle füstölthús-illat terjeng. „Tősgyökeres miskolciak, diósgyőriek vagyunk, akik már 130 éve jelen vannak a szakmában” – jelenti ki nem kis büszkeséggel a hangjában Siegel János, aki szakmájához illően ugyancsak jó húsban lévő férfi. Aztán pontosításként hozzátette csendesen, hogy az elmúlt rendszerben volt egy kis pauza a folytonosságban, édesapját bekényszerítették a közösbe. Előtte saját tanyájuk, vágóhídjuk, feldolgozójuk volt, vagyis a húsos szakma teljes vertikumát lefedte a családi vállalkozás. Aztán jött a rendszerváltás, ami magával hozta a privatizációt.

Először két boltjuk volt, aztán ahogy izmosodott a cég, úgy bővült a hálózat, s a beszélgetésünknek helyt adó avasi üzlet már 6. a sorban. A Siegel Hús Kft. saját vágóhíddal is rendelkezik, három éve nyitották Miskolc egyik ipartelepén, a Sajószigeti úton.

De térjünk vissza a kezdetekhez. Az általános iskolát Miskolcon járta Siegel János, majd elkerült az ország másik felébe, a Dunántúlra, egy nem is akármilyen iskolába, az esztergomi Ferences Gimnáziumba, amely után a szolnoki kereskedelmi főiskola következett, ahol 1982-ben végzett.

Azóta egy helyen, a kereskedelemben dolgozik. A MIÉLKER elődjénél volt üzletvezető, majd ’92-től, a privatizáció után mint önálló vállalkozó tevékenykedik. Üzletei egész Miskolcot átfogják. A szakmát kiskorában, édesapja mellett szerette meg. Két gyermeke van, a lány 18, a fiú pedig 15 éves. Reményei szerint fia folytatni fogja a családi tradíciót. Felesége felsőzsolcai, diákszerelem volt, még a főiskolán ismerte meg. Nem csak egyszerűen szakmabeli, hanem a családi cégnél dolgozik. A Miskolccal már szinte összenőtt szomszéd városban, Felsőzsolcán élnek.

„Igyekszünk, de higgye el, nem könnyű a mai világban. A multik betörésével egyre nehezebb hazai vállalkozóként megélni. Azok maradnak talpon, akik hasonló gondolkodással, mentalitással működnek, mint ők. Az összes üzletünkről elmondhatom, hogy felújítottuk, szép környezetben, normális körülmények között fogadjuk a vásárlókat. Nem panaszkodni akarok, de egyre több anyagiakat, energiát kell fordítani az üzletre a megszokott színvonal, eredményesség érdekében” – vallja az áruházlánc vezetője.

„Nagyon szeretem a munkát. Fokozatosan, lépésről lépésre építettük fel a céget, évről évre, előre haladva. Azt a lépést szeretem megtenni, ami mögött van anyagi és erkölcsi tartalom. A mai üzleti világban tudjuk jól, sok mindent lehet csinálni. Elég kinyitni az újságokat, hallgatni a híreket a tévében, rádióban. Szinte mást se hallani. Mi szép lassan, normálisan haladunk a saját utunkon. Amit az ősök elkezdtek, azt folytatjuk. Jól csengett a család neve a szakmában, s azon dolgozunk, hogy ezt visszaszerezzük, ma is így legyen. Vannak családi receptek, amelyeket az elődeim jól csináltak, erre támaszkodom a húsfeldolgozáskor. Üzleti elvem a következő: viszonylag kedvező áron nagyon jó minőséget adjunk a vevőnek a pénzéért, hogy örömmel fogadják és fogyasszák termékeinket a környéken élők. Nem utolsósorban a régióban jó néhány embernek adunk biztos munkát” – foglalta össze üzleti filozófiáját Siegel János.

A növekedésnek azonban gátat szab, hogy Miskolc vásárlóereje már jó ideje nem a régi, ráadásul a sertéságazat is szinte megszakítás nélkül kisebb-nagyobb válságokkal küszködik.

Sokan tudják róla, hogy munkája mellett egy nagy kedvence van, s az nem más, mint a sport, ezen belül is a labdarúgás. Ezen sorok írója is a diósgyőri stadionból ismeri. A vér nem válik vízzé. Rendszeresen feltűnik a lelátókon, sőt vezetőként is kipróbálta magát. Mint mondja, még középiskolás korában fertőzte meg a sport szeretete, ami máig tart.

Mivel Felsőzsolcán lakik, így évekig volt a helyi sportkör elnöke s egyben tehetős vállalkozóként szponzora, majd pár kilométeres és osztálybeli ugrás következett: a Miskolci Vasutas Sport Clubnál tevékenykedett. Kis megszakítást követően visszahívták Zsolcára. „A megyei I. osztályban szerepelünk, igyekszünk színvonalas szórakozást biztosítani a lakóknak s a megyében reprezentálni a települést” – szól a sportvezetői hitvallás.

A beszélgetés közben is jöttek, ezt-azt kérdeztek a kollégák, s alig köszöntünk el, már ott is volt a következő ügyfél. Nem kis kitartás s jó kondíció kell, hogy bírja a strapát. De a név kötelez, az ősök is ezt csinálták, bírták.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)