Tímár

Ha krumpli van, minden van − tartották régen a szegény emberek. Napjainkban is egyik alapvető élelmiszer a burgonya. A legtöbb itt terem belőle, a tímári határban. Talán túlzás nélkül mondhatjuk: „Burgonyaország” fővárosa Tímár. S ennek az országnak Pásztor András az elnöke. Valóban elnök ő, a helyi Béke Mezőgazdasági Szövetkezet elnöki tisztét tölti be, ezenkívül tagja az Országos Burgonya Tanács elnökségének is. Plusz még vállalkozóként is ezer szállal kötődik a burgonyához.

Hogy is ne kötődne, hiszen tősgyökeres tímári. Itt cseperedett fel a Tisza menti homokdombok hátán. Parasztszülők gyermekeként korán megismerte és megszerette a mezőgazdasági munkát. Középiskolai tanulmányait a híres nyíregyházi Kossuth gimnáziumban végezte. A debreceni agrár egyetemen szerezte diplomáját 1967-ben. Egyetemista korában jól focizott, ezért hívták a cívis városba, hogy profi futballista legyen.

Ám őt húzta vissza a faluja, nem tudott meglenni a szőke folyó és a mezőgazdaság nélkül. A helyi tsz-ben főállattenyésztő volt, majd főagronómusnak léptették elő. Egész fiatal, mindössze huszonnyolc éves volt, amikor 1973-ban megválasztották a Béke Tsz elnökévé. Nehéz örökséget vett át. Ám rövid idő alatt jó szakembergárdát alakított ki, kereste és megtalálta a kivezető utat és 1974-ben már nyereséges volt a téesz. Kishíján két évtizedig vezette az országos hírűvé vált szövetkezetet.

A kezdettől fogva elve volt, hogy a szakmai, technológiai elveket maradéktalanul meg kell valósítani. A téeszben ezt meg is valósították a jó szakembergárda irányítása mellett. Az elnök kezdeményező volt, sok mindenben megelőzte korát. A több lábon állást, a kereskedő gazdálkodást már a hetvenes években is alkalmazta, ahol csak tudta. Az országban elsők közt kapott nagykereskedelmi engedélyt a tímári téesz. Zöldség és gyümölcs kereskedésére szólt ez az engedély. Később exportengedélyt is kapott a szövetkezet.

Ettől kezdve saját IFA teherautóval szállították a burgonyát a Szovjetunióba, pontosabban Ukrajnába. Azt vallotta, hogy a szövetkezet harmadik csápja a kereskedelem. Saját bolthálózatot hoztak létre Budapesten, majd Miskolcon is. A tímári termékek után nem kereskedelmi cégek vágták zsebre az árrést. A nyereséges, jól prosperáló tsz a régi szép időkben hat-hétszáz embernek adott munkát és kenyeret. Gyakorlatilag az egész falu felnőtt lakosságának. A foglalkoztatást, a megélhetést azért is tudták biztosítani helyben, mert melléküzemágakat hoztak létre.

Az elnök egy kicsit a történelembe nyúlt vissza, amikor elmondta: Tímár régen szegény település volt, kevés földel rendelkezett. Nos így érthetőbb, hogy a fő ágazatokból, a növénytermesztésből és az állattenyésztésből nem lehetett megélni olyan sok embernek. Létre is hozták egymás után a melléküzemágakat. Volt a téesznek lakatosüzeme, faipari részlege, építőipari részlege és létrehozták a híressé vált gumiüzemet. (A most is működő gumiüzem környezetvédelmi szempontból is hasznára válik megyénknek és hazánknak.)

Jegyezzük fel a krónikában azt is, hogy a fő ágazatban is értek el kiemelkedő eredményeket. Az elnöki szoba falán számos elismerő oklevél tanúskodik a sikerekről. Burgonyatermelésből és búzatermelésből megyei első helyet is elért a tímári tsz. Külön figyelmet érdemel a tímári vetőburgonya létrehozása és elterjesztése. Az itteni vetőgumókat vették és vitték az ország több tájára. Mint a cukrot. A burgonyasiker annak is köszönhető, hogy a tímári vezetők nemcsak könyörögtek az esőért, pótolták is azt: már a hetvenes évektől van öntözőfürtje a téesznek.

Jött a rendszerváltás, A régi felállás már nem volt jó. Az igazgatóság úgy döntött, hogy a tsz rendezi adósságait, az ágazatok káeftékbe, bétékbe és magánvállalkozásokba mentek. Nyolc kisebb szervezet működik most a tsz helyén. Az elnök hangsúllyal mondta: a nyugdíjasnak, a kívülálló üzletrész-tulajdonosnak és a tagnak más volt az érdeke. Ez a gond, az érdekegyeztetés ma is létezik. A közgyűlés határozott: az üzletrészeket 1998-ig megvásárolja a szövetkezet és még stabilabb, önálló káefték lesznek Tímáron.

Az elnöknek az átalakulásnál elve volt, most is az: a nagyüzemi termelés előnyeit ötvözni kell az egyéni érdekeltségekkel. Feljegyezhető még, hogy a Tisza Tim Kft. háromszáz hektáron, nagy területen termel burgonyát és ’96-ban folytatták a gépesítést. A tímári határban található a megye legnagyobb öntözőfürtje. Most is szállítanak burgonyát Tímárról Ukrajnába − dollárért.

Pásztor András vállalkozónál kapható egyebek közt vetőburgonya és vetőbúza is. Szinte egész évben napi tíz, vagy még több órát dolgozik. Ha teheti, támogatja a helyi és a környékbeli focistákat. A felesége pedagógus, a lánya elvégezte a tanárképző főiskolát, de az apja vállalkozásában dolgozik. A fiuk végzős jogász hallgató. A család néha télen szakít egy kis időt a pihenésre − a Tátrában.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)