Nyíregyháza

Ha valakiről, hát Palicz Györgyről, a Strabag Rt. nyíregyházi területi igazgatójáról mindenképpen elmondható: tősgyökeres nyíregyházi. De nemcsak a felmenői hűségesek a szabolcsi megyeszékhelyhez, hanem ő is a munkahelyéhez: tulajdonképpen ugyanott dolgozik évtizedek óta, csupán az elnevezések és a tulajdonosok változtak.

1948-ban született Nyíregyházán. Nemcsak a nagyszülők, hanem a dédszülők is nyíregyháziak. Anyai nagymamája annak a híres Petrikovics családnak az egyenes ági leszármazottja, amelynek alapítója nagy szerepet vállalt Nyíregyháza újbóli betelepítésében.

Ez a családi vonal korábban hagyományosan fuvarozásból élt, míg édesapa – csakúgy, mint a nagyapa, a dédapa – kezdetben ács volt, később építésvezető. Talán innen a műszaki érzék és hajlam Palicz Györgyben. Az akkor induló szakközépiskolák egyikébe ment továbbtanulni. Nem volt egyszerű bejutni a „vízügyibe”, hiszen tízszeres volt a túljelentkezés. Ráadásul még infrastruktúrája sem volt az intézménynek, ezért először a Vasváriban, majd a Kossuthban fogadták be őket, aminek az volt az előnye, hogy az általános tárgyakat a kiváló gimnáziumi tanári kartól hallgatták. Nem volt kérdéses, hogy érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem a cél: maximális pontszámmal vették fel, ráadásul a helyiek segítségével vízügyi ösztöndíjasként tanulhatott. A belső szakzsargon úgy mondja: „hidász” szakon végzett, azaz szerkezetépítőként, mélyépítőként, hivatalosan fogalmazva egyéb műszaki létesítmények tervezésével, kivitelezésével foglalkozhat, amibe beletartozik az út, híd, vasút, alagút és a vízügyi műtárgyak összessége. Diplomamunkája alapján, amely autópálya-tervezéssel foglalkozott, hívták dolgozni a fővárosba az UVATERV-hez, de mint ízig-vérig szabolcsi ember nem is mondhatott mást: „Ki jön haza, ha én nem?”

1971-ben a vízügynél kezdett dolgozni, majd az akkori Mezőberhez került, de nem érezte korrektnek a feltételeket, ezért két év múlva váltott. A KPM Megyei Igazgatóságán lett hídügyi előadó, így hozzá tartozott a megye 164 hídjának fenntartása. Volt lehetősége alkotni is: ebben az időben készültek el a nyíregyházi felüljárók és a csengeri új Szamos-híd.

1978-ban a Közúti Építő Vállalt főépítés-vezetője lett, így hozzá tartozott a fél megye állami építési beruházásainak irányítása, az útépítési feladatok levezénylése, kivitelezése, amik közül az egyik leglátványosabb a tunyogmatolcsi közúti, majd a vasúti Szamos-híd. A beosztása is folyamatosan változott: műszaki igazgatóhelyettes, főmérnök lett. Gyakorlatilag a rendszerváltásig eltelt bő évtizedben építették az összes komolyabb utat, amit ma inkább csak toldoznak-foldoznak. A meleg aszfalt és az aszfaltszőnyeg-építés mint technológia akkoriban kezdett elterjedni. A volumenre jellemző, hogy a fehérgyarmati és orosi keverőtelepek három műszakban gőzerővel dolgoztak, s évi 170 ezer tonnát termeltek. Nem csoda, hogy a mai kilométer-teljesítmény többszörösét tudták felmutatni eredményként útépítésben, felújításban egyaránt. Persze volt is tennivaló és elmaradás bőven: ekkor készítették el a téeszbekötőutakat, és a tanyabokrokat is ekkor kapcsolták be az úthálózat vérkeringésébe.

1990 után pedig a megyei gázprogram adott munkát, melynek egyharmada tartozott a felügyelete alá. Persze ezek már piaci idők voltak, amikor megjelent a konkurencia. Sok kollégájával együtt a privatizáció következtében ő is megélte a cégtáblacseréket, miközben ugyanott ugyanazt csinálta.

Először a Nyírbau Útépítő Kft. volt a kenyéradó, majd a Magyar Aszfalt, később a Strabag Kft., majd rt., melynek most vezető személyisége: az úgynevezett 42. direkció, a nyíregyházi területi igazgatóság területi igazgatója.

Azért az utóbbi másfél évtized alatt is van mire visszatekinteni: átépítették a záhonyi Tisza-hidat, ők végezték a határátkelő-rekonstrukció mélyépítési munkáit, megépítették a cigándi Tisza-hídhoz kapcsolódó utat, Nyíregyházán elkészült a 4. számú főút debreceni kivezető szakaszának és az orosi útnak a négysávúra szélesítése, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Munkája mellett továbbképezte magát, elvégezte az úttervező és útfenntartó szakmérnöki képzést.

Úgy tűnik, egyik gyermeke sem követi az általa kijelölt utat, hiszen a harminckét éves György a Miskolci Egyetemen végzett történészként, majd Budapesten médiamenedzserként, s jelenleg a politikai élet vonzza leginkább. A fiatalabb fiú, Zoltán pedig az orvosi egyetemen tanul.

Palicz György szabad idejében legszívesebben teniszezik, noha csak felnőttként kezdte ezt a sportot. Igaz, szívvel-lélekkel, hiszen például a Garibaldi utcai tenisztelep létrehozása részben az ő nevéhez fűződik, és a Megyei Tenisz Szövetség elnöke is volt társadalmi munkában. Jó másfél évtizede pedig a hobbikertészet kapcsolja ki felelősségteljes munkájából.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)