Debrecen

A Szolnok megyei Kisújszálláson született, majd családjával Szabolcs-Szatmárba, Mátészalkára költöztek, később Újfehértón, majd Nyíregyházán dolgozott, jelenleg pedig Debrecenben a Sportcentrum Kht. ügyvezető igazgatója. Ezek után érthető, miért tartja magát régiós polgárnak Orendi Mihály, aki a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöki tisztét is betölti. A nyolcvanas években mint kiváló atlétaedző és sportvezető, majd a keleti országrész nagy nemzetközi atlétikai versenyeinek főszervezőjeként ismertté vált sportember egykori testnevelő tanára és edzője, Korompay Sándor hatására kezdett el háromtusázni, majd áttért az öttusára.

A mátészalkai diákévek után Budapestre a Testnevelési Főiskolára, a legendás hírű „téefre” került, ahol jó barátságba került a sokszoros világ- és olimpiai bajnokkal, Balczó Andrással. A testnevelés és a sport mellett sokáig kacérkodott a fotózással, az irodalommal és a képzőművészettel is. Jó példa erre, hogy az egyik barátjának, aki ma már a Képzőművészeti Főiskola professzora és elismert festőművész, ő írta meg a diplomamunkáját Chagallról. Az egykor igen népszerű heti lapba, a  Képes Sportban a híres humorista és sportújságíró, Peterdi Pál invitálására kezdett el fotózni. Több pályázaton nyert díjat, ami a megélhetését is biztosította a fővárosban. A TF elvégzése után, az újfehértói gimnáziumban helyezkedett el, mert így könnyen eljutott a környező tanyavilágba, ahol szabad idejében egy újságíró barátjának, Kapusi Imrének a Képes Újságban megjelentetett cikkeihez készített fényképeket a tanyasi világ csodáiról.

Az igazi nagy dobást számára a máig emlegetett ’70-es árvíz fotózása jelentette. Ennek a sikere ugyan megkísértette, de a sport rövidesen végleg magához kötözte. Testnevelő tanárként remek kosárlabdacsapatot hozott össze, amely a középiskolás bajnokságban bejutott a legjobb hat közé, a 4×800-as leányváltója pedig bajnoki címet szerzett, míg a súlylökők bronzérmesek lettek. A sikert sikerre halmozó középiskolai edzőre a megyeszékhelyen is felfigyeltek, és másodállást kínáltak neki a Nyíregyházi Sportiskolánál.

A hetvenes évek közepén egy újabb ajánlattal a megyei tanács művelődési osztályára került, ahol az iskolai sport irányítását bízták rá. Az első vezetői tapasztalatokat ebben a munkakörben szerezte. Közben persze továbbra is edzette a fiatal nyíregyházi atlétákat, akik közül többen a válogatottságig vitték. Az ambiciózus fiatalembernek döntenie kellett, hogy marad-e az adminisztratív beosztásban, vagy a továbbiakban főállású trénerként tevékenykedik. Így lett az NYVSSC vezetőedzője 1980-ban. Ez a nyíregyházi atlétika aranykora, hiszen volt olyan év, amikor a vasutas klub vezette az országos rangsort, és öt atlétája számított biztos olimpiai résztvevőnek Los Angelesben, ahová aztán a magyar csapat politikai okokból nem utazott el.

Orendi Mihály tanítványai közel száz országos bajnoki címet szereztek, s egyedül ő mondhatja el magáról, hogy a keze alatt nevelkedett atléták minden olimpiai futószámban – az akadályfutás kivételével – felnőttként vagy csúcstartók vagy magyar bajnokok lettek. A tematikájukban nehezen összeegyeztethető sprint- és hosszú távú számok egyformán kiváló színvonalú elsajátíttatása páratlan edzői adottságokról árulkodik. Ennek ellenére Orendi Mihály sosem szégyellt tanulni az idősebb mesterektől, sőt más sportágak trénereitől sem. Büszke rá, hogy közéjük sorolhatja az „úszópápát”, Széchy Tamást is.

A Magyar Atlétikai Szövetségben évek során betöltött funkciói közül a szakmai alelnöki tisztségét tartja a legtöbbre, hiszen 2001-ben a közgyűlés elsöprő többséggel választotta újra. Több sikeres nyíregyházi atlétikai nagyrendezvény – köztük válogatott viadalok, az 1988-as IBV és az 1995-ös junior Európa-bajnokság – megszervezése után Orendi Mihályt még nagyobb feladatok ígéretével csábították át 1999 júliusában Debrecenbe.

Nem is kellett sokat várnia, hiszen még akkor ősszel eldőlt, hogy a cívis város rendezheti meg a következő évi ifjúsági atlétikai világbajnokságot. Sikerült egy ütőképes, olajozottan működő rendezői stábot összeállítania, így a világverseny után a nemzetközi szövetség, az IAAF vezetői is felsőfokokban nyilatkoztak a debreceni vb-n tapasztaltakról. Ezek után természetesen a 2002-es debreceni tornász-világbajnokság helyi teendőit is ő irányíthatta, mint a szervezőbizottság alelnöke.

A széles érdeklődési körű, de a sportot megszállottan szerető Orendi Mihály a magánéletében is kivárta a megfelelő pillanatot, ’81-ben érezte elérkezettnek az időt a nősülésre. Ahogy viccesen fogalmazott: ez az Orendi fiú esete Tóth Marival. Három év múlva megszületett Gergő fiúk, 1985-ben pedig megérkezett Botond is. Mindketten megfertőződtek a sporttal, a nagyobbik a testépítést választotta, míg öccse focizott és atletizált, néhány éve viszont kosárlabdázik. Édesanyjukkal együtt immár negyedik éve biztosítanak nyugodt hátteret a Nyíregyháza és Debrecen között ingázó, de a családját sem elhanyagoló édesapjuknak.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)