Nyíregyháza

Nyesti Roland, aki a három Nyesti fiú közül másodikként, 1977-ben született, szintén a családi vállalkozásnak számító Nyír-Flop Kft.-nél dolgozik. A cég termelési igazgatója beosztása jelentőségének megfelelően szó szerint a fél életét munkahelyén tölti: nap mint nap reggel hattól este hatig dolgozik a közös sikerért.

Két testvéréhez hasonlóan ő is versenyszerű úszással alapozta meg jó fizikumát. Országos és megyei viadalok élmezőnyébe tartozott, s a szlovák és lengyel versenyek mellett eljutott egyszer Berlinbe és a Szovjetunióba is. De mivel úgy látta, a vidéki sportolók számára a nyári napi három edzés mellett sem nyílik igazából lehetőség, középiskolás korára befejezte az aktív sportot.

Először felvették az Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolába, s úgy tűnt, hogy a vízügyi mérnök nagyapa nyomdokaiba lépve mélyépítést tanul majd, ám bátyja rábeszélésére az akkor divatosnak számító Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában kezdett, mégpedig a sláger vendéglátós szakon.

A cukrászat, a felszolgálás és a szakácsmesterség elsajátítása mellett sokat kosárlabdáztak is, s a kimondottan jó osztályközösség tagjai máig tartják a kapcsolatot. Szívesen emlékszik vissza a közös pincérkedésekre a falusi lakodalmakban, ám ez középiskolás hóbort maradt. A konyha sem vonzza igazán. Noha szakácskönyvből, „kottából” bármit képes megfőzni, jellemzően csak a nagyobb bulikon fogja meg a fakanalat.

Tanulmányait a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán folytatta, 1999-ben diplomázott távoktatási formában belkereskedelem–közgazdász szakon. Első, s máig egyetlen munkahelye magától értetődően a Nyír-Flop Kft. lett, amelyet a nyári szünetekben és esténként bejárva alaposan megismert. Édesapja végigjáratta vele a „szamárlétrát”: segédmunkásként kezdett, majd raktárosként ismerte meg a fizikai munka ízét. Mint vezető először néhány tehergépkocsi és munkagép irányítását kapta meg. Három autóval indult az ágazat, majd vele együtt fejlődött.

A szállítási feladatok ütemezését végezte és végzi – ma már 60 járművel. Erre pedig van bőven példa a cégnél, hiszen a házhoz szállítás, szemétszállítás, konténeres sittszállítás, billenő kocsis, zárt anyagszállítás egyaránt a keze alá tartozik, csakúgy, mint az építőanyag-kereskedelem, a munkagépek bérbeadása és a földmunkavégzés irányítása. Minden gép és kocsi megrendelése hozzá fut be, ő tartja a kapcsolatot az alvállalkozókkal. Munkáját az ISO minőségbiztosítási tanúsítvány előírásai szerint végzi. Hatalmas rutinra tett szert a munkaszervezés terén, amiből csak kéthetente, szombaton és vasárnaponként tud kiszakadni – elvileg. A három fiútestvér – Csaba, Roland és Szabolcs – között ugyanis nemcsak a munkakapcsolat kiváló, így könnyebben tud bármelyikük pihenni, ha a másik kettő besegít. Az összetartás pedig igenis működik közöttük, édesapjuk nagy örömére.

Neki olyan hobbija van, ami tulajdonképpen életformának is tekinthető. Imád ugyanis vadászni, s ha csak egy üres fél napja is akad, akkor biztosan a közeli hegyek egyikének magaslesén ül akár hajnalig. Pálházától Salgótarjánig tart a „vadászterülete”, hat vadásztársaság tagja. Talán arra a legbüszkébb, hogy az egyébként eléggé zárt és telített baktakékibe mindössze két hónap alatt felvették, ahol azóta már a fegyelmi bizottság tagja is. A korábban nagy horgásznak számító apja vitte el őt sokat vadászni, s noha az elején talán még a lövés volt a fontos számára, ma már inkább a természetközelség. Persze a trófeák is vonzzák: büszke a Telkibánya környékén ritkaságnak számító 8,5 kilogrammos szarvasbikaagancsra, míg a Nimród vadászújságba egy muflonnal került bele.

Távlati céljai között szerepel egy-egy medve és zerge leterítése is, ám előtte Magyarországon szeretné igazából kivadászni magát. Másik hobbijánál, az utazásnál is a hazai tájakat részesíti előnyben, szinte az összes várat, kastélyt ismeri. Amúgy imád utazni, egész Nyugat-Európát bejárta, s mivel a család korábban szponzorálta a híres súlyemelő Feri Attilát, egy verseny alkalmával eljutott vele Kínába. Máig emlékszik rá, hogy középiskolásként évekig kellett mesélnie ottani élményeit…

Úgy érzi, hogy messze áll még a családalapítástól a 27 éves termelési igazgató, s a mai értelemben vett szórakozás helyett is inkább az erdőket választja kikapcsolódásul, ha csak teheti. Bármilyen furán hangzik is, egy ilyen fiatalember szájából, neki a munka az első, s egyáltalán nem érzi megterhelőnek a napi átlag 12 órás munkavégzést.

Nyesti Roland nagyon szívesen dolgozik a családi vállalkozásban, hiszen mindennap tudja, érzi, a kedvelt munkatársak megélhetésének biztosítása mellett a család közös jövőjét is építi ezáltal. S ma már kevéssé bánja, hogy nem a mérnöki pályát választotta. Egy jó kereskedőre ugyanis mindenképpen szüksége volt az édesapja által vezetett cégnek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)