Debrecen

Színes, változatos, mozgalmas életutat tudhat maga mögött Nagy Károlyné, lánykori nevén Pajkos Anna, sokaknak egyszerűen Pannika.

1958. július 19-én született Hajdúnánáson, kőműves édesapja többnyire építésvezetőként dolgozott, sajnos tíz évvel ezelőtt, viszonylag fiatalon meghalt. A kereskedőcsaládból származó, ma már nyugdíjas édesanyja varrónőként kereste a kenyeret.

Két fiútestvére közül Imre bátyja Tiszalökön MÁV-pályamester, feleségével öt gyermeket nevelnek. Öccse, György (becenevén Öcsi), egy húsüzem hentese és két gyermek édesapja. Gyermekkorát és iskolai éveit Hajdúdorogon töltötte, kedvenc tantárgyai a magyar, a történelem és általában a készségtárgyak voltak. Már ekkor kitűnt sport iránti vonzódása: elsősorban Borsi Ferenc testnevelő tanár jóvoltából atletizált, kézilabdázott, tornázott.

Debrecenben a kereskedelmi szakközépiskolában ismerte meg a szakma alapjait, különösen az áruismeretet és a kereskedelemtechnikát kedvelte (a kereskedelem iránti affinitást minden bizonnyal anyai nagyapjától örökölte). Kondorosi Ferenc osztályfőnök jó kis osztályt kovácsolt össze és tanárai közül itt is a testnevelő, Máté Gézáné (Pötyi néni) lopta be magát leginkább a szívébe. 1977-ben a sikeres érettségi után dolgozni kezdett: Hajdúdorogon az ÁFÉSZ statisztikusa lett, majd egy év múlva képesítés nélküli nevelőként folytatta Hajdúviden, ahol a tanítás mellett a művelődési házat és a könyvtárat is igazgatta (tulajdonképpen csak a véletlenen múlt, hogy nem tanult tovább Nyíregyházán).

Egy újabb váltás után a MAGÉV-nél (egy gépek, berendezések, elektronikai cikkek kereskedelmével foglalkozó cégnél) adóügyekkel foglalkozott.

Közben újra komolyan kezdett foglalkozni a kézilabdával, előbb a Vörös Meteor csapatában játszott, 1983-ban az NB I/B-ben játszó Debreceni Közútépítő irányító-átlövője lett. Tóth József edző kiváló szakmai munkájának, emberi kvalitásainak eredményeként nagyszerű csapatban szerepelhetett, amellyel Európa számos országába is eljutott. Az aktív sporttól csak gyermeke születésekor, ezerkilencszáznyolcvanhétben vonult vissza.

A gyereknevelés mellett elvégezte a felsőfokú külkereskedelmi és áruforgalmi szaktanfolyamot, majd előbb középfokú, később Budapesten felsőfokú vámügyintézői szakvizsgát tett.

Ezerkilencszázkilencvenben kezdett magánvállalkozóként dolgozni, az elsők között volt azok közül, akik a vámügyek és importengedélyek ügyintézésével foglalkoztak.

Munkájában csak saját kútfőjére támaszkodhatott, mindent saját kárán kellett megtanulnia. Hogy mindez sikerült, az is jelzi, hogy a mai napig ezzel foglalkozik. Olyan emberi kapcsolatokat alakított ki, amelyek nélkül ezt a – főleg bizalmon alapuló – tevékenységet nemigen lehetne végezni.

1996-ban hozta létre a ma is működő Kepker Kft.-t, amely a közreműködő tulajdonosokkal és a négy alkalmazottal kisvállalkozásnak számít. Fő működési területük az export-import tevékenység és a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás. További terveik között szerepel a könyvelési tevékenység szélesítése, figyelembe véve az EU-s szabályozásokat.

Az önképzésről soha nem feledkezett meg: folyamatosan tanul németül és franciául, bár még nyelvvizsgát nem tett, „egyik nyelvből sem lehetne eladni”. A Pázmány Péter Állam- és Jogtudományi Egyetemen jogot tanul, másodéves.

Eddigi eredményeiről, sikereiről így vall Nagy Károlyné: „Ebben a szakmában elengedhetetlen a jó diplomáciai érzék, ami tulajdonképpen jó emberismeretet jelent. Nélkülözhetetlen az állandó tanulás, a felkészültség, a napi ügyekben való eligazodás, a friss információk gyors begyűjtése. Fontos elem az egyszerűség, a közérthetőség és a kellő felelősségérzet, hisz az ember nap mint nap a »más pénzével« játszik. A sikeres munka elengedhetetlen feltétele a férjem, aki a családi feladatokból az átlagosnál többet vállalva segíti a tevékenységemet és szakmai előrejutásomat.”

Egyik alapítója a Magyar Vámügyi Szövetségnek, ahol egy ideig elnökségi tag volt, most az ellenőrző bizottság tagja. E szervezet feladata, hogy a VPOP és PM illetékes szerveivel szakmai kapcsolatot tartson és a gazdaság szereplőinek szakmai segítséget nyújtson, valamint közreműködjön a törvényalkotásban.

1980-ban kötött házasságot Nagy Károllyal, aki szakmáját tekintve lakatos, és ma a cég tulajdonosa is. Fiuk, Károly, 1987-ben született, ő a Fazekas Mihály Gimnázium matematika–informatika szakán tizedikes.

Nagy Károlyné szabadidejében szívesen hallgat zenét, és szereti a jó filmeket. Eddigi életútjával elégedett, hisz olyan elfoglaltsága van, amit szívesen végez. Rövid távú tervei között szerepel a francia nyelvvizsga. A szakmában részben már megkapott elismertséget szeretné tovább bővíteni, az eddigi tevékenységet még komolyabb szintre emelni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)