Nyíregyháza

Márkus József, a gumiabroncs-kereskedelemmel foglalkozó Marso Kft. egyik vezető személyisége számára egy balsiker következményei váltak sikertényezőkké. Hiszen ha sikerül a főiskolai felvételije, talán soha sem megy az NDK-ba, nem kerül kapcsolatba sem a gumiiparral, sem a kereskedelemmel. De – szerencsére – nem sikerült.

1959-ben született Kemecsén. Édesapja művezető, telepvezető volt a Kemévnél, míg varrónő édesanyja háztartásbeliként tett meg minden a családért. Sokat dolgozva jó körülményeket teremtettek, melyet a fiatal Márkus József példás tanulással „hálált meg”. Már a helyi általános iskolában is lelkes tagja volt az úttörőmozgalomnak, s a jó értelemben vett közösségi összetartást nagyon hiányolja a mai fiatalságból. A nyíregyházi Zrínyi-gimnázium diákjaként pezsgő közösségi és sportélet részese volt. A humán tárgyak érdekelték és a jogi pálya vonzotta, de megszerette a biológiát és az agráriumot is, ám a felvételik nem sikerültek.

Így egy hirtelen döntést követően 1977-ben, az NDK-ban, egy gumigyárban találta magát, pontosabban a drezdai vulkanizálóban, s ott szakmunkásképzés részese is lett. A kényszerű választásból erényt kovácsolt kinntartózkodása négy éve alatt. Rengeteg nélkülözéssel járó, de szép időszakként emlékszik vissza erre, amikor a bulik és a focizás helyett inkább a nyelvet tanulta, állami megbízottként ellátta a gyárban dolgozó magyarok érdekképviseletét, s a megszerzett szakmunkás-bizonyítvány mellé elkezdte a Külkereskedelmi Főiskola kinti levelező tagozatát. Emellett a jelentős drezdai magyar kolónia KISZ-életében is aktívan részt vett. Itt sajátította el az alkalmazkodókészséget, hiszen, mint mondja, saját lábra kellett állnia, s azóta tudja értékelni azt, amit elért, amiért megdolgozott.

Hazaérve először munka, majd a katonaság mellett esti tagozaton folytatta a főiskolát. A Taurus Külkereskedelmi Igazgatóságának statiszkai részén dolgozott, így érthető, hogy miután 1984-ben megkapta külkereskedelmi szakközgazdász diplomáját, a nyíregyházi Taurushoz került. A raktározási osztályon egy év alatt vezető lett belőle, így az egész készáruvonal – a kempingmatractól a mezőgazdasági abroncsig –, no és kétszáz dolgozó a keze alá tartozott. Szerencséje volt, hiszen éppen akkor generációváltás zajlott a cégnél, mely új vezetői szemlélettel is párosult, így túl azon, hogy sok szakmai tapasztalatot szerzett, emberi kapcsolatokat is épített. 1989-ben itt is érezni lehetett a változás és a privatizáció szelét, ő is részt vett a kiskereskedelmi értékesítés megszervezésében, de nyögvenyelősen zajlott minden és kelet felé lezárt a vállalat.

Ő pedig négy fiatal szakember társával egyetemben pont ebben látta a lehetőséget. A Marso Kft.-t tulajdonképpen ukrán áruhitelre alapozva hozták létre 1990-ben, azaz bizományban értékesítették az ott felhalmozott készletet. Ennek a hozadékát forgatták vissza a cégbe, s a hazai eladások mellett lassan megjelent a nyugat-európai export is. Az ő feladata lett a munkamegosztásban a külkereskedelem kézben tartása, amiben segítette német nyelvtudása, kapcsolatrendszere, szervezőkészsége és a kelet-német időkben szerzett kompromisszumkészsége. 14 éve dolgozik az értékesítésben, de hozzá tartozik egyebek mellett a romániai leányvállalat irányítása és a vámterület kezelése is.

Az NDK-s időszak óta tudja: mindig cél kell az ember életében. Amúgy sem csapongó típus, ez a második magyar cég az életében, és hűséges maradt a gumiiparhoz is. Márkus József olyan vállalatként képzeli el a Marso Kft.-t, mely az EU-csatlakozás miatt megváltozott körülmények közepette is talpon tud maradni, regionális, azaz közép-európai szinten is. Úgy érzi, hogy jó kereskedelmi politikával és minőségi szolgáltatásokkal fel tudják venni a versenyt.

Az ő eredményességéhez és a cég sikeréhez igenis nagyban hozzájárul az a biztos családi háttér, amit felesége, a szakmája szerint fodrász Margó biztosít számára. Ezerkilencszáznyolcvannégy óta házasok, s a közösen megélt két évtized a bizalomról szólt. Nagyobbik gyermekük, a tizenkilenc éves Tibor, a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója, míg a tizenhét éves Regina a nyíregyházi Kölcsey-gimnázium tanulója, s a német nyelv mellett az angolhoz is vonzódik. A két gyermekben mindenképpen közös a tánc szeretete: Regina a Re-flex Moderntánc Stúdió tagja, míg Tibor korábban a Margaréta Táncegyüttesben ropta a csárdást.

Márkus József akkor kerül igazán egyszerre könnyű és nehéz helyzetbe, amikor a hobbija felől érdeklődnek. Ugyanis, hacsak a családi kapcsolatok, valamint a közvetlen környezetük ápolása, és a kisebb-nagyobb összejövetelek szervezése, és az azokon való részvétel nem jelenti azt, akkor nincs. Illetve mégis. A munkája. Egybehangzó vélemények szerint ugyanis a munkája rabja. S boldog ember, hiszen azt teheti munkaidejében, amit szeret.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)