Nyíregyháza

Amikor 1990-ben bemutatkozott a többpártrendszer első polgármestere, Mádi Zoltán, sokan figyelték, vajon mit örökölt szülei tulajdonságaiból, milyen útravalót jelent a humán végzettségű tanár édesanya és az építész édesapa az ezerkilencszázhatvanegyben született első gyermeküknek, akinek fiatalsága sokak számára ígéret volt.

A bizonyításra hamarosan sor került, hiszen a taxissztrájk a tiltakozás nagyon hatékony módját választotta, az utak elzárásával megbénította a közellátást.

Mádi Zoltán személyesen ment a város határába, hogy a kenyeret és az egészségügyi ellátásra szorulókat átjuttassa a kordonon.

Önálló egyénisége ezután több dologban megnyilvánult, ami az ismerősök, barátok számára talán már korábban tudott volt. Az általános iskolában Nagy Gábor hatására a városi sportiskola keretében atletizált. Középiskolát aszerint választott, hogy hol lesz több barátja, hiszen két kedvelt tárgya közül a matematika a Krúdy, a történelem a Zrínyi Gimnáziumba vonzotta.

Az utóbbit választotta. 1979-ben gerelyhajításban az országos harmadik helyet szerezte meg. Emlékképpen ma is szobájában a gerely, bár egyre kevesebb ideje jut sportolásra. Tizenhét évesen eldönti, hogy közgazdász lesz, és amikor az egyetemi tanulmányait megkezdi a fővárosban, az egyeteme a szellemi élet egyik centruma.

Kiváló tudós tanárok vitatkoznak a gazdaság és a politika helyzetéről, és a „Rajk reneszánsz” nemcsak politikai rehabilitáció, hanem magához köt egy induló generációt azzal, hogy a szakkollégiumban új szellemű előadásokat hallgathatnak.

Mádi Zoltán neveket sorol, akiknek szakmai tekintélye mára még nagyobb. Ő és öccse, László is fogékonyak voltak az itt hallhatókra.

Az elmélet után a gyakorlatot Nyíregyházára visszatérve az Örökösföld építése adta. A SZAÉV ügyvitelvezetőjeként állt munkába, de rövidesen a volt egyesülete hívta, hogy az Nyíregyházi Vasutas Spartacus Sport Club gazdasági ügyeit vezesse. Rá kellett döbbennie, hogy az indulatok és a szabálytalanságok nem csak a pályán léteznek, és hogy egy költségvetésből gazdálkodó szervezetnek sem könnyű a helyzete.

Munkahelyeinek áttekintésekor az az ember érzése, mintha szándékosan készült volna arra, hogy mind a gazdaság, mind az emberi kapcsolatok vizsgálatában ezek előtanulmányok legyenek.

Következett a Móricz Zsigmond Színház. Itt is „vihar utáni állapot” fogadta csakúgy, mint a Dalnoki utáni sportegyesületben. Mádi Zoltán a legnagyobb tisztelettel, szeretettel szól erről a korszakról. A görögök a színháznak különleges jelentőséget tulajdonítottak. A megjelenített szereplők jelleme tanulságokkal, igazságszolgáltatással könnyítettek rajtuk. Léner Péter igazgató vezetői tulajdonságai ezt a kollektívában is éreztették. Tudta használni az embereket. Csodálkozásomat látván Mádi Zoltán kifejti, hogy ismerte a munkatársai legtitkosabb személyiségjegyeit, és a rájuk osztott szereppel tulajdonképpen önmagukat valósíthatták meg. Ugyanakkor azt is megfigyelhette, hogy mennyi rokonszenvvel, átérző képességgel kell a sérülékeny, érzékeny lelket védeni.

Polgármesterként először ezt hasznosíthatta. Szüksége volt arra, hogy határozottan mondjon véleményt, de arra is vigyázzon, hogy a város eredményei és működőképessége ne kerüljön veszélybe. Ezért kereste a megyei vezetéssel az együttműködés lehetőségeit. Eredményként könyveli el, hogy ez nagy vonalakban sikerült, a város tovább épült, jelentősebb üzemei működnek, és a lakosság a hagyományos szorgalmával igyekszik úrrá lenni a munkanélküliségen.

A városvezetés felelősségét − mint mondja -, akkor érezte át igazán, amikor tanulmányozni kezdte Nyíregyháza múltját. Elolvasta az 1886-ban kiadott Lukács Ödön által írt monográfiát, amiből kiderül, milyenek voltak a városalapító polgárok, vezetők.

Bencs László múlt század végi városépítést segítő polgármestersége ma is tőkéje a városnak. Példaképként maradtak meg benne, de a mai kor kívánalmainak eleget téve keresett új utakat.

Tanulmányozni kezdte annak lehetőségeit, miként ismertetheti meg városát, annak kulturális életét, gazdasági lehetőségeit az országgal és külfölddel.

Noha diplomadolgozatában és a gyakorlatban tulajdonképp a modern igazgatás kérdéseivel foglalkozott, a harmincas évei elején járó Mádi Zoltán rádöbbent, hogy ezt a munkát nem vállalhatja folyamatosan, mert egyrészt magánéletre nincs ideje, és kilenc éves kislányát, Orsolyát említi, másrészt fel kell töltődnie, ki kell tekintenie más szakterületekre is, hogy személyisége, tudása gazdagodjon, és ne károsodjon.

Most a CIB nyíregyházi bankjának a fiókvezetője, de idevalósinak érzi magát, és a város életének minden rezdülése érdekli, vonzza ma is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)