Nyíregyháza

Érdekes életút, amelynek több elágazása van. Kulimár János közel negyven esztendeje él az írás bűvöletében, mégis a kereskedelemhez fűződnek első üzleti sikerei. Három sportágban ért el igen tiszteletre méltó eredményt, s ha túlozni akarna, várkastély-tulajdonosnak mondaná magát. A valóság azonban az, hogy az irodalomnak, a sportnak szeretne egy meghitt bázist teremteni a golopi kastélyban.

A szegény családban született fiúcska gyermekkora az Örökösföldhöz kötődik. Apja megjárta a Don-kanyart, de kisebb bajoktól eltekintve ép bőrrel tért haza. Édesanyja a három gyermeket nevelte, nemigen gondolhatott munkakönyves állásra. Alkalmi munkákból tartották el a családot.

A nyíregyházi 3-as iskolában figyelt fel az őt körülvevő világra Kulimár János. Kitűnően fejezte be az általánost. Egy padban ült Kulcsár Attilával, az ismert tervezőmérnökkel. Egyik tanára, néhai Kiss Gyula és az igazgatója, Székely Lajos nagy hatást tett rá. Erdésznek ment volna legszívesebben, felvételizett Sopronba, de a szülei nem tudták előteremteni a kollégiumi díjat és az utazás is megterhelte volna a családi költségvetést. Noha esze ágában sem volt a kereskedelmi pályát választani, jobb híján ez maradt. Előbb a szakmunkásképzőt, később a szakközépiskolát is kitűnően fejezte be. Olyan kiváló főnöke lett, mint Mester Jánosné, az ismert költő, a néhai Mester Attila édesanyja. Azonnal megtalálta az összekötő kapcsot a kereskedelem és az irodalom között. A megye legnagyobb közületi üzletébe, a Csaba-félébe került, amelyet Nagy Mihály vezetett. Amikor a karácsonyfát őrizte a fiatal boltos, esténként együtt sakkoztak. Nemcsak úgy, passzióból, hanem mindketten versenyszerűen. A városi bajnokságban harmadik helyezést ért el Kulimár János.

A sport egyébként is fontos szerepet játszik az életében. Kapusként ifjúsági válogatottságig vitte, együtt játszott Kaskötővel, Vass Lacival, Eszenyivel. Volt labdarúgójátékvezető, 28 évesen már az NB I-ben lengetett. Megtetszett az ökölvívás, belekóstolt abba is.

A kereskedelemben megbecsülték a munkáját. Kinevezték boltvezetőnek az Árpád utcai üzletbe, majd hálózati ellenőr lett az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ellenőri szakát, a boltvezetőit is, sőt pedagógiai képesítést is szerzett, így a Gólya ABC-ben a leendő kereskedőket tanítja.

Alapítója, kiadója és főszerkesztője a Periféria nevet viselő, kisebbségi lapnak. Számos cikket kap a szerzőktől, amelyeket javít, korrigál, és készít egy, szándéka szerint színvonalas lapot a cigányságnak. Azt azért elpanaszolja, hogy maguk az érintettek nem sokat tesznek saját sorsuk javításáért, felemelkedésükért, hanem megvárják, amíg készen kapnak mindent.

Közel négy évtizede jegyezte el magát az írással. Tizenkét antológiában szerepel. Szívügye a színház, gyakran találkozik neves filmszínészekkel, barátai közt tartja számon Vitai Andrást, Szigeti Andrást, Hartman Terézt, a rendező Bozókyt.

De ez még semmi! Ha a sportegyesület vezetői találkozni akarnak valamelyik labdarúgóval, elsőként Kulimár Jánost hívják fel, mert általában nála gyülekeznek a focisták. Itt kiöntik a szívüket, s még az is előfordult, hogy egyikük felesége tőle tudakozódott a férje után…

Tavaly szeptemberben megalakította a Rákóczi Kulturális és Sportegyesületet, amelynek elnöki tisztét tölti be. A Golopon vásárolt Rákóczi-kastéllyal pedig komoly tervei vannak. Otthont teremtene az irodalomnak, távol a világtól találkozhatnának az írás, az írott szó szerelmesei, hogy véleményt cseréljenek, megbeszéljék a világ és a szűkebb haza ügyeit a hasonlóan gondolkodók. Ez a szép kastély nemcsak a kultúra céljait szolgálná, hanem felajánlotta Laczkó Mihálynak, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének, hogy legyen ez egy vidéki bázisa, mintegy fellegvára a honi futballnak. Ez a keleti országrész céljait szolgálná.

Két fia született, az egyik jogi egyetemre készül, a másik a kereskedelmi pályán marad, legalábbis egyelőre. Kulimár János örömére a héten születik az első unokája. A felesége, sajnos, még ezerkilencszáznyolcvankilencben meghalt.

− Bár annyiféle tevékenység közt kell megosztani az időmet, mégsem panaszkodom. Úgy vélem, aki többet szeretne tenni a környezetéért, a világért, előbb-utóbb megérzi az írás gyönyörűségét és felelősségét. Így vagyok ezzel én is, s szeretném a legjobban végezni a rám háruló kötelezettségeket.

„Lapzártakor” érkezett a hír: 1996. augusztus elsejével a Nyíregyházi Futball Club elnöke lett Kulimár János. Több hónapja üres volt a poszt, amikor a döntésre jogosultak hallották: Kulimár úr a Békéscsabai Előre csapatával Svédországban járt az ifjúsági világkupán. Megkeresték, inkább inkább itthon kamatoztassa tudását. Amikor átvette az NYFC-t, se pénz, se csapat, s a lemondás miatt elnökség sem volt. Az a célja, hogy a most második helyen álló csapat az 1-8. hely valamelyikén végezzen és elkerülje a kiesést.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)