Debrecen

Sok ember már annak is örülne, ha egy területen az átlag fölé tudna emelkedni. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, Kóthay László, viszont azon kevesek közé tartozik, akik egyszerre két dologban is a legkiválóbbak sorába tartoznak. Jóllehet a vízhasznosítás, az ár- és belvízvédelem és a kosárlabda egymástól igencsak messze eső területek, ennek ellenére az 1963. április 23-án, Debrecenben született vízügyi szakember pályaíve sok azonosságot mutat mindkettőben.

Ki tudja, mi mellett kötelezte volna el magát az iskoláit végig jeles eredménnyel végző, s kezdetben a nyelvek, valamint az orvostudomány iránt érdeklődő fiatalember, ha édesapja történetesen nem a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalatnál dolgozik. A Kossuth-gimnáziumban tett érettségi után ez befolyásolta a pályaválasztásban, s így került a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara vízépítő mérnöki szakára. Akkor talán még ő sem gondolta, hogy a fővárosban eltöltött évek ennyire döntően befolyásolják életének további alakulását. A műszaki egyetemen ugyanis nemcsak a szakma fortélyait sajátította el, de újra hódolhatott kedvenc sportágának, a kosárlabdának is. Termeténél fogva ugyan nem játszhatott az NB I-es MAFC-ban, de olyan kiöregedett nagyságok ellen léphetett pályára a Budapest Bajnokságban, mint például a sokszoros válogatott irányító, Gellért Sándor.

A sportág azonban nem csak effajta csemegékkel ajándékozta meg az egykori serdülő és ifjúsági megyei válogatott kosarast. Igaz, rá jellemző szorgalmával és céltudatosságával Kóthay László sokat tett azért, hogy huszonhat évesen az akkori idők legfiatalabb játékvezetőjeként debütálhasson az NB I-ben. Már tizenhét évesen letette az első bírói vizsgáját, aminek eredményeként hétről hétre megtölthette kismotorja tankját, középiskolásként nem voltak anyagi gondjai. Később az egyetemi évek alatt is folytatta a játékvezetést, az ifimeccsektől kezdve végigjárva a lépcsőket jutott el az NB II-ig, ami abban az időben nagy dolognak számított. Ezt csak azzal lehetett túlszárnyalni, hogy két év múlva már az élvonalban fújta a sípot.

Kóthay László képességeiről sokat elárul, hogy szakmai karrierje majdnem annyira meredeken felfelé ívelő volt, mint bírói pályafutása. Az egyetem elvégzése után 1987-ben visszatért Debrecenbe, ahol a Tivizignél vízhasznosítás-fejlesztési ügyintéző lett.

A következő lépcsőfok a csoportvezetőség lett volna, de az ambiciózus fiatalember többre vágyott, ezért a közgazdasági egyetemet is elvégezte. Ettől kezdve egyre feljebb araszolt a ranglétrán: 1992-ben kinevezték a vízrendezés, vízhasznosítás és társulati osztály élére (ami igen jó iskolának bizonyult számára a továbbiakhoz), az ezredfordulón pedig az igazgató széket is elfoglalhatta. Előbb még ki kellett védenie egy konfliktushelyzetet, aminek eredményeként nem ő ment el a városi önkormányzat invitálására főosztályvezetőnek, hanem a korábbi igazgatót nyugdíjazták. Megüresedett helyét Kóthay László foglalhatta el, de a vízügyi igazgatóságok történetének legfiatalabb vezetője büszke arra, hogy pályázata mögé szinte minden munkatársa felsorakozott.

– Talán tudom motiválni az embereket, és tudok csapatot építeni – fogalmazza meg karrierje titkát.

Azt sem tartja mellékesnek, hogy a vezetéshez adottságok kellenek, így nem véletlenül sikeres a munkájában és a sportpályán.

– Mindkét helyen döntéseket kell hozni, az utóbbin a gyorsaság sem elhanyagolható, de ugyanúgy fontos a határozottság, és az előrelátás, a mások fejével való gondolkodás képessége is.

Kóthay Lászlónak nemcsak a szakmai és a játékvezetői karrierje fontos, legalább annyit jelent számára a családja is. Feleségével, aki belgyógyász szakorvos, még az egyetemi évek alatt ismerkedett meg. Miután a gyors döntések híve, nem várta, meg hogy párja befejezze tanulmányait, már előtte összeházasodtak. Hamar megszületett első gyermekük is, akit másfél év múlva követett a második. Talán felesleges említeni, hogy a tizenkét éves Zsófi és a tizenegy éves Laci is kosárlabdázik. A családfő szerencsésnek tartja magát, amiért nemcsak a feleségére, de a szüleire is bármikor számíthatnak, ami sokszor átsegítette őket a gyerekneveléssel együtt járó nehézségeken.

A játékvezetés ugyanis csak az egyik időrabló tevékenysége Kóthay Lászlónak, de emellett még a megyei kosárlabda-szövetség főtitkári teendőit is el kell látnia, tagja a mérnök kamarának, a vízimérnöki tagozat elnökségének és a kereskedelmi és iparkamara etikai bizottságának is. Ennek ellenére mindig szakít időt a családjára, télen a síelés, nyáron a tengerpart és a táborozás elmaradhatatlan szabadidős program.

Kóthay László családja mellett arra a legbüszkébb, hogy az általa irányított csapat az utóbbi években maximálisan helytállt az ár- és belvízvédekezésben, s hogy bírótársával, Simó Istvánnal két élvonalbeli játékvezetőt nevelt ki Debrecenből.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)