Miskolc

Az asztali telefon és a mobil felváltva vagy éppen egyszerre jelzi, keresik az igazgatót, aki eközben a személyesen érkezőket sem akarja megvárakoztatni. Hallatlan türelemmel és odaadással intézi napi tennivalóinak regimentjét, a fiatal vezetők legjobbjaira jellemző fáradhatatlansággal, a nyugalmukból kibillenthetetlenek eleganciával.

Aki hét elején fordul meg itt, az az első munkanap, a hét kezdet lendületét, a közbülső napok szemlélője pedig a felfokozódott, olajozott tempót érzékeli, vagyis olyan ez az egész vertikum, mintha sohasem állna le, mint egy igazi perpetuum mobile. Legkevésbé irigylésre méltó aki itt az irányítás felelősségét vállalja magára, az egymáshoz leginkább a szoros időbeosztásban hasonlító műszakokban.

– Erre készült, amikor a pályaválasztás előtt állt? – kérdezem Kósa Bertalan ügyvezető igazgatótól.

– Lehet, hogy banálisan hangzik, de engem egészen kicsi gyerek korom óta az autók világa foglalkoztat. Emődön születtem ezerkilencszázötvenötben, ott jártam általános iskolába és amikor csak tehettem a hármas főút forgalmát, az autókat figyeltem. A szüleim „díjazták” az érdeklődésemet, és ez megkönnyítette a helyzetemet, a későbbi pályaválasztásomat. Édesapám téesz elnök volt Emődön, egy nővérem van, aki a tiszaújvárosi gimnáziumban tanít matematikát és ábrázoló geometriát. Az általánosból a miskolci 1-es szakközépiskolába iratkoztam be, hogy gépjármű-technikai képesítést szerezzek. Ez az ezerkilencszázhatvankilenctől ezerkilencszázhetvenháromig tartó időszak nagyon sokat adott nekem, hiszen végre közelebbről is megismerkedhettem érdeklődésem tárgyaival, az autókkal. Aztán Debrecenben technikusi végzettséget, majd Budapesten a Műszaki Egyetem kihelyezett tagozatán üzemszervezői diplomát szereztem.

– Közben már dolgozott is?

– A szakközépiskola után az Afit miskolci 3-as számú üzemegységéhez kerültem autószerelőként, aztán ezerkilencszázhetvenöttől munkafelvevő lettem, három év múlva pedig már művezető. A körülöttünk változó világ sajátos körülményei között történhetett meg velem, hogy ez a negyedik munkahelyem, miközben mindvégig ugyanitt dolgoztam, dolgozom. Az autójavító két műszakban, kétszázötven fővel működött, amikor ezerkilencszáznyolcvankettőben termelési osztályvezetői munkával bíztak meg. A szervezeti felépítés változásának köszönhetően az állami vállalat önálló kisvállalat lett, majd később az Ipari Minisztérium felügyelete alá került. A tulajdonosváltások után ezerkilencszázkilencvenháromban alakult át az üzem kft.-vé, miközben azt megelőzően, egy évvel korábban igazgatóvá neveztek ki. A privatizáció, az átszervezés szülte azt a cégcsoportot, amelyik ma is jól működik, az Autosol Kft.-t a VW-t, a Multi-Turbo Kft.-ét a Skoda márka értékesítésére.

– Negyvenöt évesen, mondhatni fiatalon nyolcéves igazgatói múlt áll Ön mögött.

– Ami az áldozathozatal ellenére igazi öröm, hogy ez az ágazat, amelyikről mindig is hittem, hogy sikerágazat, politikától függetlenül jól érvényesíti életrevalóságát. Bizonyítottan ez a szakma váltott a leghamarább. Azok közé tartoztunk a rendszerváltás kezdetétől, akik megéreztük, mennyit is érnek a további bővítésre szánt bevételek, ha azok nem a fogyasztásban realizálódnak, hanem a fejlesztésben. Számomra a legnagyobb siker, hogy egy lepusztult, a múlt századot idéző autójavítóból korszerű, elegáns márkaszervizt hoztam létre, ugyanakkor érzem azt is, hogy még javában tart a stabil második vonal kényszerű kinevelése, ami ebben a szakmában sokféle feszültség forrása. Csak azok emelkedhetnek társaik fölé, akik szeretettel és lelkesedéssel fordulnak a szakmájuk, a munkájuk felé. Javítható még az ügyfelekkel való kapcsolattartás színvonala is. Sok új szakembert nevelünk, belső oktatási rendszerünk is célul tűzte ki ennek finomítását.

– Marad elég ideje a családra is?

– Feltétlen fontos ez nekem. Feleségem gépészmérnök, a Kerip 94. Ingatlan-értékbecslő Bt. vezetője, aki a cég továbbfejlesztésén dolgozik. Éva lányunk huszonegy éves, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem másodéves hallgatója, Ágnes az idén érettségizik. Így együtt nagyon sok emlékezetes kirándulást tettünk, néha sátras utánfutóval felszerelve. Ma már inkább repülővel utazunk, és szállodában szállunk meg. Ami kevés időm marad még, azt autóversenyekre (ma már csak nézőként, szponzorként) fordítom, valamint kertészkedésre – fejezte be Kósa Bertalan.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)