Miskolc

Bár egyéni sorsának alakulásába a történelem is jócskán „beavatkozott”, ám ennek ellenére  – még ha olykor „kanyargós pályát is járt be” – immár közel két évtizede bizonyítja rátermettségét, empatikus képességeit az emberi lét legnehezebb pillanataiban, amikor a végtisztesség megadásának embert próbáló feladatait kell megoldani.

A család idősebbik gyermekeként született 1953. szeptember 18-án Tiszapalkonyán. Édesanyja, akinek családja születése idején kuláklistára került, kezdetben háztartásbeliként gondoskodott szeretteiről, később a TVK-ban dolgozott. Édesapja, aki teológiai tanulmányai miatt 1956-ban  „nemkívánatos” személyiség lett, előbb segédmunkásként, majd szállítmányozási szakemberként próbálta magát hasznossá tenni ugyancsak a TVK-ban. Öccse, György ma Tiszaújvárosban él, a TVK biztonságtechnikai alkalmazottja.

Gyermekkorának meghatározó eleme a Tisza, a nyári fürdőzés, a kajakozás volt. Az iskolában, amelynek szellemiségét meghatározta Joós Gyula igazgató úr és felesége, Irmuska néni, a matematika és fizika mellett, a tanárnő jóvoltából, német nyelvet is tanult. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, a Herman Ottó Gimnáziumban folytatta, kollégistaként a Petőfi Sándor Fiúkollégium szigorú rendjéhez volt kénytelen alkalmazkodni, nem véletlen, hogy a ritka hazajárások eredményeként ekkor kezdett „elszokni” Tiszapalkonyától.

Miután a középiskolában leginkább a biológia és a fizika érdekelte, az 1972-ben tett sikeres érettségi vizsga után orvosi egyetemre jelentkezett, ahová a bejutáshoz a jelentős túljelentkezés és édesapja, valamint keresztapja „1956-os tevékenysége” miatt szinte semmi esélye nem volt. Sőt, mint politikailag megbízhatatlant, katonai szolgálata idején még Szombathelyről is áthelyezték Ceglédre.

A sikertelen felvételi után szakmát tanult: irányítástechnikai műszerész lett, és három évet dolgozott is a szakmában, amikor Miskolcra, a Távhőszolgáltató Vállalathoz került, ahol ugyancsak a szakmájában tevékenykedhetett.

Még középiskolás korában kezdett rajzolgatni és fafaragással foglalkozni, elsősorban Kuik Károly irányításával, de a vásárosnaményi és sárospataki fafaragó táborokban is igyekezett elmélyíteni tudását. Tulajdonképpen Szabó Sámuel volt az igazi tanítómestere, aki egyébként Kesznyétenen elsősorban kerékgyártó mesterként volt ismert.

Fafaragó „tudományát” alkalmazva Budapesttől Berlinig számos játszótér építésében vett részt. Tulajdonképpen a hobbi: a kopjafa, a fejfa faragása „vitte el” a vállalkozás világába, és 1991-ben létrehozta a Pietas Kft.-t, amely már a 90-es évek elején több száz temetést szervezett évente, hiszen akkor még kevés temetkezési vállalkozó volt a megyében.

„Ezt a tevékenységet csakis teljes odaadással, teljes együttérzéssel lehet folytatni – vallja Koncz Tamás.

– Célunk az, hogy ügyfeleink teljes mértékben meg legyenek elégedve cégünk tevékenységével. Ehhez mindenekelőtt korrekt és gyors ügyintézésre, valamint arra van szükség, hogy lehetőleg ne kövessünk el hibát, dolgunkat kellő hozzáértéssel tegyük. Ez azért is nagyon fontos, mert ügyfeleink általában komoly lelki stresszt élnek át, így különösen fontos az együttérző emberség.

A feladatunk nagyon összetett, tevékenységünkben sok ponton lehet hibát ejteni, az pedig senkinek sem jó, ha ennek kegyeletsértési per a vége.”

Koncz Tamás fontosnak tartja a temetkezési szolgáltatások során végzendő egyesületi tevékenységet is, hiszen 1997-től elnökhelyettesként, 2000-től pedig elnökként irányítja a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületét.

Ez a szervezet létezésének első percétől tenni kívánt a temetkezési szakma társadalmi megítélésének javításáért, a munkájukhoz szükséges jogi háttér megteremtéséért, az erős, egységes szervezet létrehozásáért.

Koncz Tamás 1977-ben kötött házasságot Vinárcsik Edittel, aki angol–orosz szakos tanár, és ma angolt nyelvet oktat a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Enikő lányuk 1983-ban született, és jelenleg Budapesten reklámszakemberként dolgozik. Az öt évvel fiatalabb Péter másodéves főiskolás ugyancsak a fővárosban.

Mint mindig, ma is sokat dolgozik, szabad ideje szinte nincs is. Telente egy kis síelést, nyaranta pedig lehetőség szerint tengerparti nyaralást igyekszik beütemezni, ahová természetesen a családdal szeret utazni, és egy kis fafaragásra is próbál néha időt találni. Az utóbbi időben, mert munkájában is nélkülözhetetlen, a számítógépek világában is igyekszik bővíteni tudását.

Munkáját szolgálatnak tekinti, ahol folyamatos „rendelkezésre állás” szükségeltetik. A jövőt illetően, a már említett egyesület keretei között, terveiben szerepel egy közösen üzemeltetett hamvasztóüzem, a köznyelvben: krematórium létesítése.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)