Nyíregyháza

Nagycsaládban született, négyen vannak testvérek három lány és egy fiú. Mindig nagy volt az összetartás és az egyetértés a testvérek között, amikor szüleik nem voltak otthon, legidősebb nővére szava volt a mérvadó. Szerény körülmények között, de nagy szeretetben éltek Nyíregyházán, ahol született. Otthon mindennek meg volt a maga helye rendnek kellett lennie, és mindenkinek volt feladata, amit el kellett látnia a családban.

Édesapja volt a családfenntartó, villanyszerelő szakmunkásként dolgozott az 50-es években, később műszaki vezetője lett a városban az első, rádió- és televíziókészülékeket árusító üzletnek. Édesanyja feladata volt a nyugodt otthon megteremtése. Ő fogta össze a családot, nevelte a gyerekeket, ellátta az otthoni teendőket. Szakmáját tekintve varrónő volt, kevéske szabadidejében fizetéskiegészítésképpen, – ami elkelt a nagycsaládban – varrt és kézimunkázott. Csodálatos terítők, párnák, kötött kiegészítők kerültek ki a keze alól. Édesanyja kézügyességének köszönhető, hogy lányait és egy szem fiát mindig szépen, divatosan öltöztette. Középiskolás korukig még az iskolaköpenyt és a tornadresszt is ő varrta gyermekeinek. Bár volt, amiben nem engedett a legszívhezszólóbb rábeszélés ellenére sem, ez pedig a miniszoknya volt. Úgy vélte, lányainak nem illik nagyon rövid szoknyát hordaniuk. Így a tinédzserek mindig cselhez folyamodtak, amikor kiléptek a szülői ház ajtaján, és már nem láthatta őket a féltő anyai szem, tekertek egyet, kettőt a szoknya derékpántján és máris elérték a legutolsó divat szerinti rövidségét.

Nyíregyházán, a Berzeviczy Gizella 5-ös Számú Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd nővérei példáját követve, a közgazdasági technikumba járt. Reálérdeklődésű volt, a matematika tartozott kedvenc tantárgyai közzé. Jól tanult mind az általános, mind a középiskolában, jeles eredménnyel érettségizett. Technikusi képesítésével munkát vállalt az akkori Vasnagykernél, ahol számlázóként dolgozott.

Egy hideg téli napon 1968. december 1-jén, (új fejezetet nyitott életében ez a nap, ezért emlékszik rá ennyi év távlatából is ennyire pontosan), új munkalehetőség kínálkozott, az akkori Kertészeti és Parképítő Vállalatnál. Nem sokat dilemmázott, élt a felkínált munkalehetőséggel, bár akkor még nem tudta, hogy ez a döntés hosszú évtizedekre szól, hiszen a vállalathoz történő belépése óta már 36 esztendő telt el. Természetesen különböző területeken dolgozott a cégnél. Megismerte, a pénzügyi, gazdasági munka szinte minden szegmensét. Kezdetben a bérelszámolói és az SZTK-ügyintézői feladatokat látta el. Nem volt könnyű a helyzete, mert fiatal pályakezdőként, gyakorlat nélkül belecsöppent ebbe a munkakörbe. Négy óráig tartó betanítás után már bért kellett számfejtenie. A pontosság és a körültekintés mindig jellemző volt rá, így ezzel a feladattal is megbirkózott. Munka mellett képezte magát, elvégzett egy munkaügyi tanfolyamot.

Közben magánéletében is történtek változások, 1970-ben megkérte kezét egy hajdúszoboszlói fiatalember, aki Nyíregyházán, a mezőgazdasági főiskolán tanult, – innen az ismeretség – és ő boldogan igent mondott. 1970-ben megszületett idősebbik lánya, két év múlva, 1972-ben a fiatalabbik. A gyes letelte után, amikor visszament munkahelyére először, a személyzetis feladatokat látta el, majd a munkaügyi csoportnak lett a vezetője. Nyolcan dolgoztak a keze alatt, a bérelszámolás, a tb ügyintézés és a munkásellátással kapcsolatos feladatok tartoztak hozzá.

A képzésre, tanulásra mindig volt igénye, ezért harmadik gyermeke megszületése után ismét beült az iskolapadba, beiratkozott a mérlegképes könyvelői tanfolyamra. Nehéz volt három gyerek mellett helyt állnia, éjszakánként tanulni, ellátni a házimunkát, közben figyelni, hogy nem beteg e valamelyik, de megérte. Hiszen a tudással kiszélesedik az ember előtt a világ, és új lehetőségek nyílnak meg előtte.

Tanulmányai befejezését követően munkahelyén az üzemgazdasági feladatok ellátását kapta meg, majd munkaköre pénzügyi feladatokkal bővült, később az ügyfélszolgálat ellátása és a díjbeszedés irányítása került hozzá. A főkönyvelő távollétében a helyettesítést is ő látja el.

Szabadidejében szívesen kertészkedik. Sóstóhegyen van egy kis kertjük, ahol férjével a nyarat töltik. Kedvencei az amarilliszek, tölcséres virágaiban szívesen gyönyörködik. Bánata, hogy lányai külföldön élnek. Az egyik Luxemburgba a másik, pedig az Egyesült Államokba ment férjhez, és csak ritkán találkozhatnak. Abban reménykedik, hogyha elérkeznek a nyugdíjas évek, több lesz a szabadideje, többet fog utazni és találkozni gyermekeivel, unokájával.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)