Nyíregyháza

Kevés embernek adatik meg, hogy tinédzserkorától ugyanott dolgozzon és ráadásul igencsak szeresse azt, amit végez. E szerencsések egyike Jávor Pálné, a Nyírségi Patyolat Kft. üzemvezetője.

A szülei abból indultak ki a pályaválasztás előtt, hogy egy szakmát feltétlen szerezzen, mert akkor soha nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe. Egyszerre vették fel a gimnáziumba és a 107-es szakmunkásképző intézetbe és a szülői döntés eredményeként a kelmefestő és vegytisztító szakmát kezdte el tanulni a szakmunkásképzőben.

De pörgessük vissza az idő kerekét, mert érdekes a korábbi indíttatás is. Édesapja, Ádám György gátőrként dolgozott a Lónyay-csatorna szakaszain. Sajnos, két éve nem lehet övéi között. Édesanyja, lánykori nevén Szendrei Etelka, háztartásbeliként látta el a családot. Jávorné, Ibolyának mindkét szülő oldaláról féltestvérei vannak, összesen heten. Érthető, hogy a Kótajban élő család a szomszédos nagyvárosba, Nyíregyházára küldte tanulni a lányt. Az már más lapra tartozik, hogy a szakma mellett leérettségizett a dolgozók iskolájában.

Lánykorában nagyon szép álmokat szőtt. Mivel imádott rajzolni, még valamilyen művészeti területen is el tudta volna képzelni az életét. Annak idején az iskolában, társai nagy örömére és nem kis derültségére, lerajzolta a tanárokat. Pár vonallal érzékeltette jó és rossz tulajdonságaikat. Szeretett színházba járni, érdekelték a művészetek, kreativitása, olvasottsága sok érdekes lehetőséget tartogatott volna a számára.

Ám a nagy könyvben mindannyiunk számára meg van írva néhány dolog. Jávornénak például az, hogy 14 évesen kapcsolatba került a Patyolattal mint tanuló. Magától értetődően helyezkedett el itt a végzés után, mivel nagyon megszerették a vállalatnál. Már tanulókorában rábíztak fontos feladatokat. Alig fél évvel munkába állása után vezetői munkakört bíztak rá. Nagyon sok ügyféllel ismerkedett meg a nyíregyházi Petőfi utcai szalonban, mely akkor is a legjobbak egyikének számított.

− Nagyon szerettem az emberekkel szót érteni a felvevőben − emlékszik az első lépésekre. − Szívesen megosztották velem gondjaikat, amelyekből a hetvenes években még lényegesen kevesebb volt, mint manapság. Aztán az is öröm volt számomra, hogy a behozott holmit újjávarázsoltuk. Tulajdonképpen alkotó munka ez a javából, s ráadásul azonnal mérhetjük a tevékenységünk eredményét. Mérce az ügyfél elégedettsége.

Igen fiatalon házasságot kötött Jávor Pállal, aki géplakatos szakmát szerzett és a Patyolatnál dolgozott tíz évig. Munkahelyi ismeretségből lett szerelem, majd házasság. Két szép fiuk született. Pál huszonhárom éves, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett, majd az orvosi egyetemre egyelőre nem került be. Nem esett kétségbe, jelentkezett és azóta tanul a DOTE Egészségügyi Főiskoláján, a diplomás ápolói szakon. Mindenképpen az egészségügyben szeretne tevékenykedni. A kisebbik fiuk, Tamás, zenét tanul, bár a jelentkezése mintha rácáfolna eredeti végzettségére. A miskolci rendőr-tiszthelyettesi iskola hallgatója.

A mama a gyermekgondozási szabadság után művezető lett, két műszakban kellett dolgoznia. Az apró gyermekek ellátását azonban nem tudta megoldani ilyen műszakbeosztás mellett. Előbb üzemvezető-helyettes, majd sok éve üzemvezető a most már kft. formában működő cégnél. Érdekes kérdést boncolgatunk Ibolyával: női vezetőként férfi beosztottak munkáját is irányítja és férfiközpontú társadalmunk nem mindig fogadja el zökkenőmentesen a női vezetőt. Jávor Pálné szerint sok esetben még a férfiakkal könnyebb a dolga, a szállításban dolgozókkal, gőzmosókkal, szőnyegtisztítókkal, gépkezelőkkel osztja meg a feladatokat, majd ellenőrzi azt. Ma már észre sem veszi, hogy nőként látja el a vezetői feladatokat, hisz a beosztottak szakmailag, emberileg elfogadják, megbecsülik, így pedig egyértelműen tudnak együtt dolgozni.

A siker titkát nehezen lehet megfogalmazni a szolgáltatói területen. Jávorné szerint mindenképpen annak számít a szépen kitisztított ruha. Erről személyesen is beszélnek az ügyfelek, de nem ritka a jó szándékú, elégedettségről valló bejegyzés a vásárlók könyvében. Csak akkor fáj a szíve, ha a turkálóban megvett holmit szeretnék vadonatújnak látni a kispénzű megrendelők. Sajnos, lehetetlen feladatra nem képesek vállalkozni. Bár jól tudják a Patyolatnál, hogy egyre több a szegény ember, akik nem tudnak drága holmit venni és azt gyakrabban tisztíttatni.

Szabad idejében még most is nagyon szereti a könyveket. Eddig krimik tucatjait olvasta el, mostanában az útleírásokat kedveli. Európa és Ázsia országainak, népeinek élete érdekli. Már csak azért is, mert szeretne személyesen elutazni a világ számos pontjára, de amíg erre nehéz összeszedni a sok pénzt, addig marad a könyv, amely egy másik világba kalauzolja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)