Miskolc

Miskolcon és környékén a Glóner nevet szinte senkinek nem kell bemutatni, aki csak egy kicsit is otthonosan mozog a vendéglátásban. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy apáról fiúra szállt a mesterség, hisz munkáscsaládból származik, édesapja gépész-kovács volt. 1945-ben a II. világháború végén betegen jött haza a fogságból, és még abban az évben négy gyereket, két fiút és két lányt hagyott árván. Hat hónapos volt a legkisebb, és a polgárit végzett édesanya a hadiözvegyi nyugdíjból, a nagyszülők támogatásával nevelte gyermekeit Szikszón, nagyon szegény körülmények között. „Segítsétek egymást, fogjatok össze!” – mondogatta gyermekeinek, akiket vallásos szellemben csak a szépre, jóra nevelt. Erre az összefogásra szükség is volt, hisz 1956-ban végképp árván maradt a négy gyerek, már csak magukra számíthattak. Talán ezért is van az, hogy a mai napig jó testvéri kapcsolatot tartanak.

Mind a négyen vitték valamire, hisz Glóner János nővére jó nevű szemész-főorvos Miskolcon, húga vegyészmérnök, bátyja pedig gépipari technikus. Ő maga kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakon tanult, szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Egészen fiatalon, húszévesen boltvezető lett a Szikszói ÁFÉSZ-nél. Innen hamarosan Miskolcra, az Unió ÁFÉSZ-hez vezetett az út, presszóvezető lett. Közben önmaga képzésére is gondolt, középfokú vendéglátó-ipari végzettséget szerzett.

1970-ben jött el a talán egész további életét meghatározó esemény, rábízták Felsőzsolcán a „zöldmezős” beruházásként épített Pokol csárdát. Árvay László kereskedelmi igazgató közreműködésével olyan vendéglátó egységet alakítottak ki, ahová nemcsak Miskolcról, de a megye távolabbi részeiből is szívesen jöttek a vendégek. Már a dekoráció – mitológiai jelenetek – érdekessé tették az éttermet, de igazából a konyhája miatt lett híres. Saját receptekkel gazdagították az étlapot: ördögpecsenye, Pokol-tál, Lucifer kedvence, hogy csak néhányat említsünk.

– Egyetlen szempont vezérelt – emlékezik vissza az egykori csárdafőnök –, hogy a vendégek érezzék jól magukat. Az volt a célunk, hogy a vendégeink visszajöjjenek, mert a legjobb vendég a visszajáró vendég! Ez volt az Unió ÁFÉSZ első melegkonyhás étterme, zenés üzlet, ahol megfordultak az akkori leismertebb magyar énekesek. Járt itt Szécsi Pál, Máté Péter, Koós János, hogy csak néhányukat említsem.

Nem csoda hát, hogy pontosan két évtizedet töltött itt el mindenki megelégedettségére. 1990-ben azonban óriási lehetőség nyílt meg előtte, meghívás alapján kimehetett az Egyesült Államokba, Floridába. Itt egy étteremben és motelben dolgozott, és ami igazán fontos, vele lehetett a családja is, így elsősorban a fiúk profitáltak a két évből, nyelvet tanultak. Hasznos volt persze neki is, hisz teljesen új dolgokat tanulhatott, szakmailag fejlődést jelentett ez az idő.

Ám a gyökerek, amelyek Magyarországhoz kötik, olyan mélyek, hogy a honvágy hazahozta két év múltán. Hazatérése után is maradt a szakmában, ma két kis saját üzletében és bérleményekben (cukrászda, söröző, sörbár) dolgozik. Mindezt családi keretek között működteti.

Ebben nagy segítséget kap a feleségétől, akivel 27 éve él boldog házasságban, és aki szintén szakmabeli. Mikita Magdolna mindig megfelelő családi hátteret biztosított férje tevékenységéhez. Három fiúgyermekük született, a legidősebb huszonöt éves, angol nyelvű kereskedelmi és vendéglátó-ipari főiskolát végzett, és Budapestről a Kempinskyből tért haza, hogy besegítsen apjának.

A Szinvapark második emeletén található Szinva sörbárt irányítja, amely exkluzív színfoltja a háznak egyedi belső kivitelezése miatt. A bárpult és a székek kézi faragással díszítettek, és egy szarvasi cég munkáját dicsérik. A szakemberek már a Párizsi Nemzetközi Vásáron is elismerést kaptak, berendezéseik megtalálhatók Anglia és Franciaország számos pubjában. Persze a bútorok mellett mégiscsak az italválaszték és a kiszolgálás az, ami miatt mára már sokak kedvenc helyévé vált a söröző.

A középső fiú, úgy tűnik, nem fog apja nyomdokain haladni, hisz jogi egyetemen tanul, másodéves. A kicsi viszont az idén érettségizik a Berzeviczy Gergely Szakközépiskolában, és minden bizonnyal folytatja az apai örökséget.

– Csak a szakmaszeretet és a vendégek iránti tisztelet és szeretet tarthatja meg egy életen át az embert a vendéglátásban, nem pedig a gyors meggazdagodás reménye – vallja a régi vendéglátós. – A negyven év alatt rengeteg ismerősre, barátra tettem szert, igazi barátságokat sikerült kialakítanom. Elégedett vagyok eddigi életemmel, és remélem, hogy a továbbiakban sikerül gyermekeim útját egyengetni, hisz az ő támogatásuk az elsődleges feladatom.

Negyven év alatt nem fordult elő vele, hogy vendégei részéről bármilyen komolyabb reklamáció érkezett volna, tevékenységét az üzleti és a magánéletben egyaránt elismerés övezte. Talán ezért is ő sokaknak egyszerűen csak Glóner Jancsi. Ám ebben a Glóner Jancsiban rengeteg tisztelet és szeretet sűrűsödik össze, biztosan nem véletlenül!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)