Nyíregyháza

Ferenczi György ezerkilencszázötvenegyben született Nyírbátorban egy ötgyermekes családban, s a jövője szinte már ekkor eldőlt, hiszen édesapja 43 évnyi szolgálatot követően ment nyugdíjba a MÁV-tól. A tartalékos állomáskezelőt már általános iskolás korában elkísérte számos munkahelyi útjára, így elmondhatjuk róla: szinte az anyatejjel szívta magába a vasúti életérzést, ami később hivatástudattá érett benne.

Középiskolás éveit a szegedi vasútforgalmi technikumban töltötte, s külön büszke rá, hogy minden segítség nélkül jutott be a népszerű intézménybe. Érettségi után a nyíregyházi állomásra került rendezési jegyzékírónak, ám nemsokára bedobták a mély vízbe is. Ezerkilencszázhetvenegyben, 20 évesen a debrecen-nyíregyházi párosvágány építésénél vezető váltókezelőként számos, jóval idősebb beosztottal kellett szót értenie – sikerrel tette.

Néhány esztendő alatt sok területen bizonyított. Volt menesztő forgalmi szolgálattevő, vonatmenesztő segédirányító, segéd ktg-s, sőt, elsőként a nyíregyházi segédtisztek közül külső forgalmi szolgálattevő. Ezerkilencszázhetvenhatban szerzett felsőfokú szakmai képesítést a budapesti forgalmi kereskedelmi tisztképzőn, s az akkor már családos szakembert az ország nyugati végpontján, Rajkán várta állásajánlat és szolgálati lakás.

Népes családját 1972-ben alapította, amikor Katalinnal házasságot kötött. Három gyermekük született: a fiú, György, Nyíregyházán él, a nagyobbik leány, Katalin, Győrben telepedett le, s máris megajándékozta a nagyszülőket az első kis unokával, Kevin Alexanderrel, míg a kisebbik leány, Andrea, jelenleg Nyíregyházán középiskolás.

Rajkán másfél éven keresztül volt rendelkező forgalmi szolgálattevő, s mivel időközben elvégezte a forgalmi oktatótiszti tanfolyamot a fővárosban, tanított is. 1979-ben azonban, mivel az időközben megszülető gyermekek nehezen bírták elviselni az ottani szeles-huzatos klímát, visszaköltöztek Szabolcsba.

Noha Nyírbátorban telepedtek le, bejárt Nyíregyházára dolgozni, ahol először külsős forgalmi szolgálattevőként állt munkába. 1981-ben a megyeszékhely rendelkező forgalmi szolgálattevője lett, ami azt jelentette, hogy az állomáson megforduló összes vasúti jármű forgalmának szervezése, irányítása, bonyolítása a feladatai közé tartozott. Négy és fél évig dolgozott ebben a kifejezetten nehéz munkakörben, hiszen akkoriban még 1200 kocsi ki- és befutását kellett felügyelnie naponta. Eztán állomási tartalékos lett, ami szinte naponta változó feladatokat adott neki. Ezerkilencszáznyolcvanhatban Tarcal állomásfőnöke lett. A fuvaroztató partnerek és kollégák megelégedésére töltött el itt hét szép munkás esztendőt, ami számos ismeretséggel gazdagította, s közben a főnöki tanfolyamot is elvégezte. Még ma is visszajár a zempléni településre, ahol szeretik és megsüvegelik.

Ezerkilencszázkilencvenháromban azonban visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: teljesítménye alapján főiskolai végzettség nélkül lehetett a nyíregyházi állomásfőnök kereskedelmi helyettese. Tarcali vonzódása miatt egy hét gondolkodás után mondott igent, s a tanulmányokat eztán pótolta: 1998-ban diplomázott a győri Széchenyi István Főiskola vasúti vállalkozói szakán mint műszaki menedzser.

Az ő feladata volt a megyeszékhely kereskedelmi területén folyó tevékenységek szervezése, irányítása, ellenőrzése. 2001-ben az akkori vasúti reform következtében a Nyírségi Árufuvarozási Központ vezetője lett, azaz Szabolcs-Szatmár-Bereg teljes árufuvarozásáért felelt, az úgynevezett Záhony Portot kivéve, de Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén egyes területeit is beleértve. 2003-ban újabb reform, vagy másképpen racionalizálás következett, így lett a Nyíregyházi Árufuvarozási Csomópont vezetője gyakorlatilag ugyanazokkal a feladatokkal, de csökkentett munkáltatói jogkörrel.

Ferenczi Györgynek a munkája a hobbija, a szabadidejét azonban szívesen tölti a konyhában, s szaftos ételkülönlegességeivel, számos alkalommal kényeztette már családját és baráti társaságát. Persze munkáját is többször elismerték már: több ízben kapta meg a szakma ifjú mestere és a kiváló dolgozó kitüntetést, a rendszerváltozás után, pedig igazgatói dicséretet is kapott.

Mint jó szándékú kritikával mondja, harminöt évnyi szolgálat után fájdalmas számára látni a vasút mostani állapotát, s azt, hogy egyre inkább kiszorulnak a fuvarozásból. Hiányolja a felelősségtudatot a fiatal kollégákból, ám a negatívumok ellenére szeretné a számára oly kedves MÁV-nál befejezni a pályafutását, mégpedig úgy, hogy a ma még eléggé átláthatatlan reformfolyamatokhoz ő is aktívan hozzájáruljon. Noha e téren elég nagy a bizonytalanság, Ferenczi György úgy véli, számára az a legfőbb megnyugvás, hogy tiszta a lelkiismerete az elmúlt három és fél évtizedes, sokszor megszállottként végzett szakmai munkájáért, s hogy sokakkal ellentétben nyugodtan alszik.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)