Nyíregyháza

Sátoraljaújhelyen született, 1955-ben. A szülei állami alkalmazottak voltak. Édesapja  − aki a kitartást, a becsületességet hagyta rá útravalóként  − hivatásos tűzoltó, sajnos nagyon korán, ötvenhét éves korában meghalt. Édesanyja, akitől biztatást és sok szeretetet kapott egész eddigi élete során, nyugdíjazásig a textiliparban dolgozott.

Olyan közgazdasági szakközépiskolába járt, amely arról volt nevezetes, hogy az országos szaktárgyi tanulmányi versenyek első helyezettjei mindig innen kerültek ki. Ő is bejutott az országos politikai gazdaságtan döntőjébe, de csaknem negyvenfokos lázzal kellett vennie az akadályokat. Így aztán csak a tizenharmadik hely megszerzése sikerült. Ez nem volt elegendő ahhoz, hogy felvételi nélkül kerüljön be az egyetemre. De mivel nagyon jó tanárai voltak, mégis bejutott, így megkezdhette tanulmányait a közgazdaság-tudományi egyetemen.

Már általános iskolás korában nagyon szerette a sportot és a zenét. Zenekarban játszott, először dobolt, majd előkerült a gitár. Ez a kettő végigkísérte egész eddigi életében. Zenélt középiskolás korában, de az egyetemen is összeállt egy csapat: költők megzenésített verseit énekelték. Az egyetemen másodikos korában a Rajk László Szakkollégium tagja lett. Számára ez nagyon értékes szakmai és emberi közösség volt. Sokkal többet adott, mint a normál egyetem. Neves előadók jártak ide, és különféle előadások hangzottak el nemcsak a szakma, hanem más tudományok és a művészetek köréből is. Ma is erős az érzelmi kötődése a kollégiumhoz.

A kötelező szakmai gyakorlatot a Csepeli Vas- és Fémművek szerszámgépgyárában töltötte. Az itteni tapasztalatoknak is köszönhető volt, hogy elsősorban a termeléssel kereste a kapcsolatot, és sohasem gondolt arra, hogy elméleti kutatással foglalkozzon. Az egyetemen hamar észrevették, hogy könnyen szót ért a többiekkel, ezért az ipari kar KISZ-titkárává választották. Nem vezették politikai szándékok, a KISZ-munkában az együttlétet, a jóízű heppeningeket értékelte igazán. Emiatt többször is bírálat érte, de őt ez nem zavarta. Az egyik embert próbáló feladata az őszi almaszedés megszervezése volt. Így jutott el többször is Szabolcsba ötszázad magával.

A Taurus Gumiipari Vállalat volt a másik szakmai gyakorlati helyszín Budapesten. Nagyon megtetszett neki a munka, s úgy látszik a fiatalembert is megkedvelhette Dessewffy Olivér, a vállalat stratégiai főnöke, mert végzés után meghívta a céghez dolgozni.

1978-ban elvette feleségül Major Tündét, akivel három évig csoporttársak voltak az egyetemen. A szokásos gondokkal kellett szembenézniük. Lakásra volt szükségük, hiszen előbb-utóbb megszületik az első gyermek. Budapesten már akkoriban is nagyon nehéz volt a lakásproblémát megoldani, ezért vidékre készültek. Főnöke  − a Taurus fő stratégája -, aki már akkor „látta” a szabolcsi gyár jövőjét, Nyíregyházát javasolta. Mindketten a Taurus nyíregyházi gyárában kaptak munkát, a cég hozzásegítette őket a letelepedéshez. Nagyon boldogok voltak, hiszen huszonhárom-huszonnégy évesen egy háromszobás lakásban élhettek. Ez egyúttal kapcsot jelentett a vállalat és közötte. A tartalmas és eredményes munkavégzéshez egyébként is szükséges a munkahelyhez való érzelmi kötődés. Szívesen gondol a barátaira, akik segítették a munkahelyi beilleszkedés, letelepedés nehézségeiben Nyíregyházán.

1980-ban megszületett Péter fiuk, aki most a Krúdy gimnáziumba jár. 1982- 83 között posztgraduális képzés keretében a hazai iparvállalatok bérezési-ösztönzési rendszerről írt szakdolgozatot a közgazdaság-tudományi egyetemen, amelyet később doktori disszertációnak is elfogadtak. Egy frissen szervezett osztály vezetését bízták rá a Taurusban 1986-ban. Ki kellett dolgozni a több mint háromezer főt foglalkoztató gyár anyagi ösztönzési rendszerét. Az akkori munkahelyi főnöke, Gergely Ferenc, bízott benne, s ezt a bizalmat megszolgálta, mert sikerült olyan rendszert kidolgozni, amely alapjaiban ma is működőképes. 1986 áprilisában a cég gazdasági vezetőhelyettese lett. Azóta ő foglalkozik ezzel az embert próbáló feladattal, az elmúlt évek során elég gyakran változtak a külső viszonyok, de a cégnek minden esetben talpon kellett maradni.

Ilyen körülmények között felértékelődik a család szerepe. Gyakran kell Budapestre utaznia, ami rendkívül fárasztó. Sokat köszönhet a feleségének, aki azonkívül, hogy helyt áll a munkahelyén, még két felnőtt férfiról is gondoskodik. Orosz József barátjának tekinti a fiát. Együtt sportolnak: síelnek, teniszeznek, lovagolnak.

Középfokú angol nyelvvizsgával rendelkezik. Ezt a nyelvismeretet több alkalommal is próbára tehette utazásai során Amerikában. A piacgazdasági menedzsmentet tanulmányozta, majd négy hetet a világ legnagyobb gumiipari cégénél, a Good Yearnél töltött.

Sikerorientált ember. Talán ars poeticája is lehetne az a Bródy-vers, amely arról szól, hogy „nem lehet, nem lehet, hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet…”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)