Debrecen

Igazi sikertörténet az 1956-ban született Lakatos Zoltán életpályája, aki egy kis szabolcs-szatmár-beregi községből, Tuzsérról, jutott el a Hajdúsági Gabonaipari Rt. elnök-vezérigazgatói székébe. Ám aki ismeri, tudja róla, hogy elsőként tiltakozna effajta minősítések ellen, jobb szeret a háttérben maradni, az ünneplést másokra hagyja. Pedig van mivel büszkélkednie. Ha nem a továbbtanulást választja, akkor ma valószínűleg otthon gazdálkodna, mint ahogyan tették annak idején a szülei. Három gyermekük közül a középső, Zoltán, az általános iskola befejezése után a kisvárdai gimnáziumban közgazdasági érettségit tett, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Abban az időben is nagyon népszerű volt a „közgáz”, nagy dolognak számított, ha valakit elsőre felvettek a három-négyszeres túljelentkezés ellenére. Lakatos Zoltán későbbi pályafutása azonban igazolta, nem érdemtelenül verekedte be magát a legjobbak közé, igaz ő maga a szerencsére is hivatkozik.

Az egyetem, majd a munkahely megválasztása ugyanis tudatosan történt, az viszont már a szerencsének is köszönhető, hogy a gabonaforgalmi vállalat debreceni központjában nyugdíjazások segítették a gyors előmenetelét. Talán az is véletlen számlájára írható, hogy a család egyik orvos ismerőse éppen C. Nagy Gáborhoz irányította az egyetemi tanulmányai derekán járó fiatalembert, aki mindenképpen Debrecenben szeretett volna a későbbiekben elhelyezkedni. A vállalat akkori igazgatója fantáziát látott a gyorsbeszédű, szerény, de ambiciózus egyetemi hallgatóban, és ösztöndíjat ajánlott neki. „Akár még igazgató is lehet itt belőled” – mondta tréfálkozva, s nem is sejtette, hogy a tuzséri fiatalember röpke 13 év múlva valóban átveszi a cég vezetését.

A diploma megszerzése után 1979-ben vevőszolgálati előadóként elhelyezkedő Lakatos Zoltán gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, melynek minden fokát nagyon hasznosnak tartja a továbbfejlődése szempontjából. Előbb belső ellenőr, majd pénzügyi osztályvezető-helyettes lett. Utóbbit már maga harcolta ki, amikor bejelentette, hogy egy másik cég csábítja osztályvezetőnek, jóval magasabb fizetésért. A pénzét megemelték, maradt, és még többet tanult a szakmából az akkori pénzügyi osztályvezetőtől, Németh Árpádtól.

A fiatal Lakatos Zoltán mindössze két éve dolgozott a vállalatnál, amikor 25 évesen átvette a pénzügyi osztály irányítását, újabb négy esztendő elteltével pedig gazdasági igazgatóhelyettes lett. Közben elvégezte a szakközgazdász szakot, és ledoktorált vállalati fejlesztéstanból. Ezt már nem lehet a szerencsére fogni!

– Természetesen fontos az iskolákat elvégezni, de legalább annyira számít, hogy otthonról milyen útravalót visz magával az ember, és milyen környezetbe kerül. Az apámtól nagyon sok tisztességet és életbölcsességet tanultam. Megbecsültem az előttem haladókat, de volt bennem egészséges önbizalom is, ami mindig új célok felé vezetett.

A rendszerváltást követően 1990-ben hét pályázó közül Lakatos Zoltán került a tröszt megszűnésével önállóvá váló vállalat élére, amely két év múlva – a gabonaforgalmi cégek közül elsőként az országban – részvénytársasággá alakult. A következő év végén privatizálták, s a vezetők, valamint a dolgozók tulajdona lett a Hajdúsági Gabonaipari Rt., melyben ma már Lakatos Zoltán rendelkezik a legtöbb részvénnyel. Számára a vállalat több mint munkahely, neki már az életét jelenti. Tanúja volt a felfutásának és a válságos időszakainak, részt vállalt a megerősítésében és társaival együtt kidolgozta az újabb fellendülés stratégiáját.

Néhány esztendeje a búza minősége miatt nagyon komoly veszteség érte a társaságot, amit tetézett az emlékezetes 1998-as orosz gazdasági válság okozta kár. A vállalat talpra állítása érdekében – üzemek összevonásával – közel harmadával csökkentették a létszámot, és szigorú költségtakarékosságot vezettek be. Profiltisztítással – csak keveréktakarmány-gyártást, malomipari őrlést és szemestermény-forgalmazást végeznek – jelentősen növelték a bevételeiket, amit mutat, hogy a borsodi, szabolcsi és Csongrád megyei érdekeltségeivel együtt az ország malomipari termelésének a tizenhárom-tizenöt százalékát adja a Hajdú Gabona Rt. Mindenki tudja, hogy ebben nagy szerepe van a vezérigazgatónak, aki az Országos Gabona Szövetségnek és az Országos Gabona Terméktanácsnak is az elnöke. Számára legfontosabb hogy a vállalat a jövőben is jól működjön, és biztos megélhetést nyújtson dolgozóinak.

– Több mint egy évtizede vezetem a vállalatot, s ebben sokat segített a nyugodt családi háttér, hogy négy szép gyermekünk született. Bár egy vezető számára szinte elképzelhetetlen, hogy a cége gondjait ne vigye haza, én igyekszem úgy teljes életet élni, hogy a családommal is tudjak minél több időt tölteni – vallja.

Nem lenne teljes ez a portré, ha kihagynánk, hogy Lakatos Zoltán a debreceni tollaslabdázás elkötelezett támogatója, segítségével a város a sportág hazai fellegvára lett a kilencvenes években.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)