Nyíregyháza

Ilyen többszörös jubileumot nagyon sokan szívesen megünnepelnének: a hetvenedik születésnap, az ötvenéves érettségi találkozó, s mindez az új évezredben, vagyis 2000-ben. Minderre 1999 végén készül dr. Huray Jenő, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának nyugdíjas igazgatóhelyettese, akit a kilencvenes években inkább könyvvizsgálóként ismernek. Bár az évezredet váltó szilveszter minden bizonnyal csendesebben fog zajlani Hurayéknál, azért az érettségi találkozóra főleg mint főszervező készül. Ráadásul van egy kis elmaradása is, hiszen a negyvenöt éves találkozót úgymond kihagyták, az ötvenévest viszont megtartják. Az egykori kefés (ki ne tudná, hogy a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola tanulóit egykoron keféseknek becézték, ez a név rajtuk is maradt) osztályból a társaság nagyobb része még él, a gondot inkább az jelenti, hogy sikerül-e megtalálni valamennyiüket. Szinte kapásból sorolja az osztálytársak neveit, hozzáteszi azt is, ki hol lakik. Őket a 2000-es év első felében fogja telefonon felhívni, vagy levélben megkeresni és meghívni a várhatóan nyár közepén tartandó osztálytalálkozóra. Ha már a kuriózumoknál tartunk, azt sem árt megjegyezni, hogy az osztályfőnököt is meg tudják hívni a jubileumi találkozóra, ami valóban ritkaság az ötvenéves érettségi találkozóknál. Borka Sándor osztályfőnök, bár közel a nyolcvanadik esztendőhöz, nem is olyan régen még óraadóként tanított a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában, s minden bizonnyal együtt fog ünnepelni egykori osztályával.

A hetven gyertya (természetesen egy megfelelő méretű torta is kell a gyertyákhoz) 2000. szeptember 12-én köszönti majd Jenő bácsit, akinek a jókívánságokat a családtagok mellett a barátok is tolmácsolják. A baráti kör részben szakmabeliekből, főleg könyvvizsgálókból áll, a többiek nem szakmabeliek. A tervek szerint egy kerti parti keretében tartaná a születésnapot. Akkorra már az is elképzelhető, hogy unoka is köszöntheti a nagypapát. Szabolcs fia egyébként harmincegy éves, szintén a bankszakmában helyezkedett el, Veszprémben az Inter-Európa Bank területi igazgatóságának vezetője.

Jenő bácsira azt nem lehet mondani, hogy vándormadár, hiszen nyugdíjazásáig mindössze két munkahelyen dolgozott. Az érettségit követően alig két évet töltött el a SZÁÉV-nél, utána a Magyar Nemzeti Bank nyíregyházi fiókjánál, majd az MNB szervezeti átalakulása után az MNB megyei igazgatóságánál dolgozott. A bankon belül előbb hitelügyi osztályvezető, majd a megyei igazgatóságon közgazdasági osztályvezető, később megyei igazgatóhelyettes volt. Az MNB-nél a megyében elsőként szerezte meg a könyvvizsgálói diplomát 1962-ben, bár hosszú évekig nem nagyon tudta hasznát venni. Később, nyugdíjazása után annál inkább… Nagyon fontos dátumként említi meg az ’72-es esztendőt, hiszen a munka mellett elvégezte Budapesten a közgazdaság-tudományi egyetemet, ahol pénzügyi doktorátusi címet szerzett.

Az 1990-es nyugdíjazása előtt négy évig volt Farkas Ferenc megyei igazgató helyettese. A kilencvenes évek elején megszűnt az MNB megyei igazgatósága, szerepét a debreceni regionális területi igazgatóság vette át. Szinte pihenőidő nélkül váltott, elővette könyvvizsgálói diplomáját, s a nyugdíjazás után elfogadta cégek, vállalatok, pénzintézetek megbízását. Ahogy visszaemlékszik a váltásra, elismeri, jól döntött, hiszen nem akarta egy percre sem abbahagyni a munkát. Még bankosként elfogadta a naményiak felkérését, s az Interspan könyvvizsgálójaként dolgozott, ami igazán jelentős feladat volt, hiszen a cég az egyik legjelentősebb megyei iparvállalat. Előbb egyéni vállalkozóként dolgozott, majd csatlakozott a BMK Kft.-hez, ahol tulajdonostárs is lett. A könyvvizsgálatok egy részét cégeknél, a többit takarékszövetkezeteknél végzi. Hétfőtől csütörtökig minden napra előre elkészíti a munkatervét, ami alapján dolgozik. Természetesen mindezt a többi cégbeli kollégájával egyeztetik. – Túl sokat nem vállalok, – vallja be mosolyogva –, nekem a péntek, szombat és a vasárnap pihenőnap.

Közel a hetvenhez még mindig szereti a sportot, bár a testmozgások ideje azért lényegesen rövidült. Elsősorban hétvégeken a turisztika, hét közben pedig úszás szerepel a szabadidős programjában, korábban a tenisz, még korábban pedig a labdarúgás jelentette számára a sportot. Leginkább a fiával teniszezett, a foci viszont sokkal jelentősebb szerepet töltött be az életében, mint a többi sportág. A háború után már középiskolásként focizott, a MÁV (NYVSC) csapatában játszott a jelenleg az NB I B-nek megfelelő csoportban. Több évig rúgta a labdát balösszekötőként, s hogy mennyire sikeresen, jelzi, hogy országos ifjúsági és többszörös megyei felnőtt válogatott is volt.

Egy tágas nyíregyházi családi házban lakik feleségével, akivel ugyanazon évben, 1990-ben ment nyugdíjba. Párja egészségügyi vonalon dolgozott, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórház Pathológiai Osztályának vezető asszisztense volt. A családi házhoz pompás kert is tartozik, ahol mindketten nyugodtan pihenhetnek, olvasgathatnak, dolgozhatnak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)