Debrecen

Nemrég köszönt el a Piremon kollektívájától dr. Gere Kálmán vezérigazgató. Tette ezt olyan bölcsességgel átszőtt nyugalommal, természetességgel, ahogy annak idején a semmiből indította el a mára már példaként funkcionáló rehabilitációs kisvállalatot. Életének egy jelentős darabját bízta ekkor további gondoskodásra a létrehozott mű mai, fiatalabb folytatóira. A kisvállalati kategóriát csak szervezeti megnevezésként viselő Piremon mai eredményei azonban a dinamikus folytatásra is garanciák – Gere Kálmán a jövő biztató ígéretét is örökül hagyta.

Kabán született, s öccsével együtt a vidéki települések körülményeinek megfelelő keretek között élték boldog gyerekkorukat. Korán szembesült azonban a megpróbáltatásokkal: egyik áldozata lett az országon 1957-ben végigsöprő gyermekbénulás-járványnak. Betegségéből felépült, de akkortól kezdve együtt kellett élnie a mozgáskorlátozottaknak jutó ezernyi hátránnyal.

Gyermekként és serdülőként erős akarattal és kitartással csinálta végig a rehabilitációval járó teendőket – a Pető Intézetben eltöltött három év segített a legtöbbet –, nem szegte az sem kedvét, hogy a tanulmányok folytatásához pluszenergiákat kellett folyton mozgósítania. Jó szívvel gondol ma is vissza a hajdúszoboszlói Hőgyes Ede Gimnáziumból Tóth Barna osztályfőnökre és Gaál Géza igazgatóra, akik minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy mérsékeljék az állapotából fakadó hátrányokat. Érettségi után gyámügyekkel és szociális problémák megoldásával foglalkozott a Kabai Községi Tanácson, s közben levelező tagozaton diplomát szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Jogi Karán. 1978-ban a Debrecen Járási Tanács alkalmazásába került. Az igazgatási osztályon végzett tevékenységéhez olyan módon kapta meg a segítséget, hogy valóban érdemi munkákat bízott rá vezetője, Tóthné Rácz Emma.

Dr. Gere Kálmánt mindig is kiemelten foglalkoztatta, hogy sorstársaihoz lehetőleg intézményesítetten jusson el a segítség. Ehhez a formát a Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének megalapításában találták meg 1981. február 27-én, amely titkárává is választotta. A vezetőség tagjaik foglakoztatására egy üzem létrehozását látta célszerűnek, amelynek megvalósításával őt bízták meg. Mára már történelemkönyvekbe illő, amikor a megkapott kisvállalati engedély birtokában Debrecen-Szikgáton a MÉH-nél bérelt telephelyen öt fővel megindult a munka. Olyan munkát kellett szerezniük, amit a különböző fokban megváltozott munkaképességűek is el tudtak végezni. Elsőként a papírfeldolgozást, majd ehhez háttérként a nyomdaipari tevékenységet tartották erre alkalmasnak – ezeket később kiegészítették csomagolástechnikával, textilfeldolgozással és vegyes termeléssel.

A Piremon Kisvállalat Gere Kálmán irányításával újabb és újabb üzemek létrehozásával – mára négy megyében 26 telephellyel rendelkeznek, majd 3000 fős állományuk több mint 85%-a megváltozott munkaképességű –, a gyártókapacitások fokozatos bővítésével (de a kézimunka alapvető előnyben részesítésével), a munkakörülmények szüntelen javításával a megyei toplista előkelő helyén álló nagyvállalat lett.

Büszke arra, hogy egy-egy foglalkoztatási pályázat lejárta után sosem küldték el az embereket, nem alkalmaztak különféle trükköket az igazán nagy terhet jelentő minimálbér-emelésekkor, hogy újra és újra bebizonyosodott: a megváltozott munkaképességűek is tudnak teljes értékű munkát végezni, hogy jó viszonyt tudtak ápolni az önkormányzatokkal, a munkaügyi központokkal és a társvállalatokkal, hogy országosan is példaszerű a dolgozóikról történő intézményes gondoskodás (munkába járás megoldása, szociális háló, érdekvédelem magas foka, üdültetés, sport- és kulturális tevékenység rendszeressége stb.) mikéntje és eredményei.

Dr. Gere Kálmán a vállalat által végzett tevékenységek közül a nyomdaipart szerette meg leginkább – a régi, többnyire könyvjóváírással tulajdonukba került géppark helyén mára már modern, versenyképes termékek gyártására alkalmas technika lett az egyik büszkesége. A másik büszkesége az az egyre inkább törzsgárdataggá váló kollektíva, amellyel együtt érték el az eredményeket.

Noha a vállalat már piaci viszonyok között is bizonyított, ISO minőségbiztosítással is rendelkeznek több gyártási folyamatra, a további megerősödéshez állami megrendelések – mint más fejlettebb országokban – jelenthetnének biztosabb garanciát. Ezeket már az utódoknak kell megharcolniuk. Biztos benne, hogy jó kezekben maradt a megváltozott munkaképességűek további foglalkoztatásának ügye.

Felesége, Németi Éva, társ és támasz mellette 1980 óta. Ágnes lányuk utolsó éves az agráregyetemen. Most már több ideje van olvasni, tévét nézni, szeret szekerezni, az eddig sok értékes trófeát hozó vadászatból mára már inkább csak az erdő, a csend figyelése maradt fontos.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)