Debrecen

Ábrahám László azok közé a szerencsés emberek közé tartozik, akiknek megvalósult gyermekkori álma. Ez természetesen nem a véletlenen múlott: ma már tudja, hogy a matematikai lapok feladványainak rendszeres megoldása, a kémiai, fizikai és matematikai versenyeken elért helyezései vagy éppen a rádióépítés semmivel sem helyettesíthető varázsa mind egy-egy lépéssel közelebb vitték ahhoz a naphoz, amikor átvehette villamosmérnöki diplomáját.

Ötgyermekes család legkisebbjeként született Nagykőrösön 1955-ben. Orvos és fogorvos édesapja, testnevelő tanár édesanyja természetesnek vették, hogy jól tanul, de együtt örültek, amikor az Arany János Gimnázium legjobb harmadikosaként ő érdemelte ki a névadóról elnevezett ösztöndíjat. Fizikatanárának, Jauch Józsefnek a problémamegoldó gondolkodásmód elsajátítását, osztályfőnökének, Tatai Istvánnénak pedig az életben történő helytálláshoz szükséges további muníciókat köszönhette.

Egy kísérleti évfolyamba került a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, ahol négy év alatt mérnöki, további két év alatt – ekkor már a Videoton ösztöndíjasaként – szakmérnöki diplomát és doktorátust szerezhetett ezerkilencszázhetvenkilencben. A Videotonnál beosztott mérnökből hamar csoportvezetői beosztásba került, majd egy nagy ugrással a három főmérnökös rendszer kialakításakor, ezek egyikeként a vállalatcsoport gyártmányfejlesztési irányítója lett. A gyártmányfejlesztés szép és eseménydús éveket jelentettek életében: erre az időre esett a CD-lemezgyártás beindítása, a Thomson tv-gyártási technológia átvétele. Ezek egy részét már mint a vállalatcsoport műszaki igazgatója felügyelte, pár hónapig megbízott vezérigazgatóként is tevékenykedett.

A rendszerváltás vidéki hullámai a Videotont sem kímélték. A mesterséges piacvesztésnél talán rosszabb volt a külső beavatkozás: az odarendelt miniszteri biztos intézkedései csődhelyzetbe süllyesztették a nagy hírű vállalatot, s Ábrahám László ezernyi társával együtt az utcára került. Ma már tudja, ez a mozzanat jótékonyan hatott jövőjére.

A Videoton romjain vállalkozások sora vert gyökeret. Ábrahám László két évig egyénileg vállalkozott, majd 1992-ben barátaival közös vállalatot alapított JSCH Kft. néven, s különböző telefonrészegységeket gyártottak nyugat-európai piacra. A félmilliárdos árbevételt, 12-15%-os nyereséget elérő cégnél jól érezte magát: műszaki, gazdasági és fejlesztési kérdésekkel foglalkozott, s közben a szabadság érzése itatta át napjait. Ezerkilencszázkilencvenhatban azonban olyan ajánlatot kapott, amire nem lehetett nemet mondani: az IBM termelési igazgatójaként lehetősége nyílt az amerikai munkakultúrával szembesülnie. Az itt töltött idő alatt rögzült benne, hogy ha egy vállalást tett, azt be is kell tartania – meggyőződése, hogy még ma is vannak teendők ennek általánossá válásában gazdasági életünkben. Igazán hasznos idő volt ez: sokat tanult, módja volt földrésznyi távolságokban is tapasztalatokat gyűjteni.

Ezerkilencszázkilencvennyolcra túl nagy lett a szervezet, s már nem érezte igazán személyes munkájának fontosságát, ezért újra váltott: a tatabányai Artesynnél – a BHG maradványánál, ugyancsak amerikai cégnél – lett ügyvezető. Az örökölt állomány szelekciója után itt is felfuttatták a termelést: 2001-re megháromszorozódott a létszám, megnégyszerezték az árbevételt, új, zöldmezős beruházással épült csarnokba költözött a cég. Ekkor úgy érezte, vége az izgalmas feladatoknak, ezért új kihívásnak engedett: a debreceni National Instruments Europe Kft. ügyvezetői feladatkörére vállalkozott.

Vezényletével rövid idő alatt kétszáz „utca emberéből” lett csúcstechnológiát működtető csapat. Az NI mindent megtett, hogy az itt dolgozók szakismeretben, munkakörülményekben, továbbtanulási lehetőségekben, nyelvtudásban a lehető legjobbat kapják, a munkatársak megvalósíthassák önmagukat. Nem véletlenül érdemelte ki az NI a legjobb munkahely minősítés 6. helyét az országban. Nem véletlen az sem, hogy velük együtt dr. Ábrahám László is jól érzi itt magát, akinek vezetői titka, hogy mindent úgy csinál, mintha ő lenne a tulajdonos. Álmai között egy újabb csarnok építése, egy kutató-fejlesztő részleg felállítása már közel állnak a megvalósuláshoz.

Folytatják önzetlen kapcsolatukat a Debreceni Egyetemmel, vezetési gyakorlatukban tovább erősítik a kollektív döntések gyakorlatát, a dolgozók széles körű tájékoztatását, hogy jobban azonosuljanak a feladatokkal. 2002-ben 46 millió dollár árbevételt produkáltak, amit az idén reményeik szerint megdupláznak.

Gyermekei közül Zsuzsa főiskolás, Tamás, Péter és Attila még alsó tagozatosok – édesanyjuk, Kovács Ágnes szeretete és napi felügyelete alatt –, jól tanulnak, s valamennyien lelkes jégkorongozók. A család sokat kirándul, gyalog és biciklivel, s ha tehetik, gyógyfürdőkbe járnak.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)