Debrecen

Gyermekkora tizenegy éves koráig az akkor még érintetlen felső-Tisza-vidéki tájhoz, a szinte iható vizű Tiszához kötődött, később a Szamos, a Kraszna, a Túr, Vásárosnamény környéke jelentette az önfeledt kikapcsolódást, innen ered Bogáti László máig sem halványuló természetszeretete. A mai napig minden hétvégéjét, szabadidejét, Gergelyiugornyán tölti, hobbija a horgászat és a vadászat.

1952. november 23-án született Tiszaszalkán, édesanyja szakács, édesapja pedig a közútépítő vállalat bitumentároló telepének vezetője volt. Egy nővére nyugdíjas közgazdászként Budapesten él.

A mozgalmas középiskolai évek színtere a Kossuth Lajos Szakközépiskola Nyíregyházán, a mezőgazdasági-elektromos berendezés szerelő tagozaton 1971-ben érettségizett. A tanulás mellett a zene és a sport jelentette számára az életet, a zeneiskolában kürtön tanult, majd a „kor parancsának engedelmeskedve” előbb a Kossuth, később az „MG” zenekarában játszotta a rockzene akkori legnagyobb slágereit.

Micsoda bulik voltak a Gangesz-parti Építők Székházban! A „Kalandorok” zenekar dobjai mögött egy mokány fiatalember serénykedett szombat esténként, Bogáti László. Ez a régi zenekar, nagyjából ugyanazokkal a tagokkal, 1997-ben újra összeállt, a ma „Route 66” nevű csapat negyedévente tart egy teltházas koncertet Debrecenben, ahol igazi rock and roll szórakoztatja a publikumot.

A sport szeretetére még az általános iskolában Balogh Tibor tanár úr nevelte, tőle tanulta a kézilabda alapjait, szorgalma révén az akkoriban rangot jelentő NB I/B-ig jutott. A középiskola idején volt egy kis kihagyás, ám a régi szerelem ’83-ban újra fellobbant, Debrecenben, illetve Hajdúszoboszlón kézilabdázott, majd a rendszerváltás után „csinált” egy csapatot, ma ez a Debreceni Nyomdász. Legnagyobb sikerük az NB I/B második helye, akár első osztályúak is lehettek volna. Ez városi támogatás híján nem jött össze, így ma megyei szinten „bűvölik” a labdát.

Érettségi után, anyagi okok miatt, a mezőgazdasági főiskola levelező tagozatára felvételizett, közben Kisvárdán dolgozott a MÁV-nál elektrikusként Kropkó Gyuszival, Farkas Lacival, Juhász Lacival. Sok helyen megfordult Záhonytól Hajdúhadházig. Egy év múltán már Debrecen a helyszín, ugyanezen a munkaterületen. A szakmai továbblépést a Miskolcon szerzett felsőfokú villamosipari végzettség jelenti, erősáramú szakon. A Kohó- és Gépipari Minisztérium debreceni irodájában dolgozva részt vett a Göcs csapágyipari rekonstrukciójában, majd 1979-ig a Debreceni Építőipari Vállalat energetikusa, gépészeti vezető.

Életének nagy fordulópontja ugyanez az év: önállósította magát, villanyszerelő-ipart váltott. Egyedül dolgozva a kétkezi munkától sem riadt vissza, az első évben százezer forintot forgalmazott. Egy év múlva megkapta az első komoly megrendelést, jöttek az első alkalmazottak, gépesített, a cég elindult a fejlődés útján.

Pár év alatt már jó nevük lett a városban, ’84-ben már 150–200 lakás villamosítását végezték el. Ugyanebben az évben indította el a nyomdai tevékenységet is, a címkegyártásban rejlő folyamatos újratermelés lehetősége keltette fel fantáziáját. Az új tevékenység egy újabb céget is jelentett, így a mai napig párhuzamosan működik a két vállalkozás, a Nyomda- és Villamosipari Kft., és az Elektro-Bogáti Kft.

A nyomdai „hőskor” manufakturális munkát jelentett, két évvel később már saját nyomdagéppel dolgoztak. Az igazi nagy áttörést a „multik”, nevezetesen a Nestlé magyarországi megjelenése jelentette. 1990-ben egy pénteki napon egy fiatalember, mint később kiderült, a Nestlé marketing igazgatója, jelent meg Bogáti úr cégénél és hétfőre ötszázezer címkét rendelt. A rendelést két részletben, megegyezés alapján, hétfőn és kedden teljesítették. Ma már a Bogáti Vállalkozás több világhírű élelmiszer-ipari cég beszállítója Magyarországon. Az évi egymilliárdos forgalom jelzi, hogy ma már komolyan számolni kell velük a piacon. Ha még nem derült volna ki a titok, akkor halljuk erről Bogáti László véleményét:

– A titok az emberség és a családi alap. Olyan embereket vettem magam mellé, akik kitűnő szakemberek és jó emberi kvalitásokkal rendelkeznek. Van olyan kollegám, aki huszonegy éve dolgozik velem a huszonegy éve működő cégnél. A családi vállalkozás lehetőséget teremt az emberközelségű kapcsolatok kialakítására, nemcsak a munkatársakkal, hanem a partnereinkkel is. Talán nem tűnök szerénytelennek, ha elmondom, jó hírnévnek örvendünk Debrecenben, az országban, sőt még Európában is, Németországban, Ausztriában, vagy keletebbre, Ukrajnában, Oroszországban.

A naményi születésű Tóth Máriával 1968-ban ismerkedett meg, és az „eredmény”: egy ’73 óta tartó házasság. Lányuk, Bernadett, a Zeneművészeti Főiskolán végzett, zenetanár, de Cambridge-ben is tanulta egy évig az angolt és az üzleti életet. Ma gyesen van az egy év három hónapos Zsófiával, aki véget nem érő „közszerepléseivel” nap mint nap, rengeteg örömöt szerez a nagyszülőknek…

(Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)