Nyíregyháza

Halászok küszködtek könnyeikkel: meghalt a Tisza! Sokan a vergődő halak sikolyát vélték hallani, kiáltásukat az ember felelőtlenségéről. A nagyon kerek esztendő legelején jött a hír: a romániai Nagybányán elszabadult a pokol. A cián mérhetetlen pusztítást végzett a Szamos és a Tisza vízi élővilágában. Majd nem sokkal később, a szintén Nagybányáról érkező nehézfém-szennyezés fújt riadót. Aztán a Tisza azokra támadt, akik megsiratták, akik hullámsírjába virágot szórtak. A 2000. április 8-án ránk törő árvíz évszázados rekordokat döntött. Az, hogy a haragvó folyót sikerült mégis gátak közt tartani, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek is köszönhető, többek között Bodnár Gáspár műszaki igazgatóhelyettesnek.

De nemcsak a 2000. év telt sokak által világvége hangulatban, folyóink az utóbbi évek igen esős őszi időjárása következtében rendre rémületet keltettek. Persze, a folyók mellett lakók másként élik meg az áradásokat, mint a csak tévé előtt sápítozók. Tisztelik, de keményen meg is küzdenek a vízzel. A szakemberek igyekeznek úrrá lenni a felkorbácsolt folyón, a veszély múltával pedig tovább terveznek és építenek. Teszik ezt teljes szívvel és mérnöki pontossággal. Mert a víz élet is egyben, legfőbb kincsünk egyike. Éppen emiatt gondoskodást kíván!

Talán a hetvenes tiszai árvíz elleni küzdelem sugallta a még kisiskolás Bodnár Gáspárnak, hogy a vízügyi pályát válassza, no meg Kövesdi Józsefné tanárnő, akire ma is jó szívvel gondol. Emlékképeiben előtűnik a vízkivételnél dolgozó nagypapa és a túlatiszai szénagyűjtések.

– Rakamazon korán megszerettem a vizeket, a természetet. Az Aranyos-árokban volt az első úszóleckém. Ezt halálosan komolyan kellett venni, mert a tananyag elsajátítására nem volt sok idő. Szokás szerint engem is a nagyobbak dobtak nagy ívű lóbálás után a vízbe – mondja nevetve.

Bodnár Gáspár 1959. június 14-én született Rakamazon. Kései, egyedüli gyerekként mégsem volt elkényeztetve, besegítve a mezei és házkörüli munkákba megtanulhatta: mitől olyan híres a rakamaziak szorgalma. Az általános iskola után a nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahonnan a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítő-mérnöki szakára nyert felvételt. Jeles mérnöki diplomával a zsebében sem tudott a lakóhelyéhez közeli vízügyi ágazatban elhelyezkedni, Nyírteleken, a honvédség egy vállalatánál kezdte a „nagybetűst”. Csoportvezetői, majd osztályvezető-helyettesi munkakörben mély- és magasépítmények tervezését, beruházásainak előkészítését, bonyolítását, műszaki ellenőrzését és kivitelezését végezte.

– A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz ’86-ban, egy megüresedett álláshelyre pályázva kerültem – mondja. – Műszaki ügyintézőként kezdtem a vízrendezési, vízhasznosítási és társulati osztályon, majd 1988-tól megbízott csoportvezető, 1989-től pedig osztályvezető-helyettesi beosztásba neveztek ki. 1993-ban pályáztam a nyugdíjazás miatt megüresedett műszaki igazgatóhelyettesi munkakör betöltésére, azt elnyerve azóta is e feladatot látom el.

Bodnár Gáspár eddigi pályája során számtalan szép feladattal találkozott, csak néhányat megemlítve: a Tisza– Szamosközi Belvízrendszer fejlesztési tanulmányterve, az aranyosapáti Tisza-zsilip kiviteli terve, megyénk szennyvíztisztítási koncepciója, a rakamazi Nagy-Morotva rehabilitációs tanulmányterve, a Területi Védelmi Információs Rendszer (TVIR) megalkotása, a Felső-Tisza-vidék árvízvédelmi rendszerének fejlesztési tanulmánya, a Fetivizig vízkár-elhárítási tevékenysége ISO 9002 szerinti minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása.

Aztán másféle feladattal is szembe kellett néznie, ami nemcsak mérnököt kíván: az utóbbi évek (1993, 1995, 1998, 1999, 2000) jelentős (sőt rendkívüli) ár- és belvízvédekezését Fazekas László igazgató mellett védelemvezető-helyettesként irányította, az igazgatóság teljes állományával együtt állta a kemény próbát. Szolgálati ruhája a szekrényben áll készen, reméli és reméljük, az idén nem kell magára kapnia.

Bodnár Gáspár a Magyar Hidrológiai Társaság megyei szervezetének elnöke, ugyancsak elnöke a Felső-Tisza-vidéki Vízgazdálkodási Tanács fejlesztési bizottságának. Egykori középiskolájában többször volt vizsgaelnök. Országos szintű szakmai fórumokon előadásokat tart, az MHT folyóiratába és a Vízügyi Közlönyben publikál. Szerény emberként elhallgatja, hogy fiatalon máris a Vásárhelyi Pál-díj, a Honvédelemért, az Aranyozott Széchenyi-emlékérem és a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetések birtokosa.

Felesége a környezetvédelmi felügyelőségen titkárnő, két fiuk született: Tibor az ELTE jogi karán tanul, Csaba negyedikes a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Bodnár Gáspár a kevés szabad idejében olvas és kertészkedik kis, emberléptékű kertjükben. Szerelmese a Felső-Tiszának, a család rendszerint ott vakációzik. Külön öröme, hogy nem szeretik a szúnyogok.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)