Sajólászlófalva

A település a Bükk hegység északi lábánál fekszik, egy „jó kamaszlépésre” Miskolctól. A gyönyörű dombokkal, erdőkkel borított Lyukó-völgyben húzódik meg  „békés testvériségben” hat község: Varbó, Parasznya, Radostyán, Kondó, Sajólászlófalva és Sajókápolna, amelyek szinte egymásba karolva adnak otthont az itt élőknek, és kínálnak látnivalót az idelátogatóknak.

Sajólászlófalva, ez a Pitypalatty-völgyben fekvő ötszáz fős kistelepülés nevét Szent Lászlóról kapta, akinek igen nagy kultusza volt Borsodban. A községre vonatkozó okleveles adatok már a XIV. századtól felelhetők, de királyi emberek említésénél a Lászlófalvai család szerepel már korábban is. Ebből következtethető, hogy a település már az Árpád-korban fennállott, neve Lazlófalua. Elnevezése a későbbiekben sok változáson ment keresztül: a Laslófalwa, Lászlófalwa, Lazlo Falwa írásmódot figyelhetjük meg. A török uralom idején hódoltsági területként fizetett adót.

A reformáció 1576-tól terjedt el a környéken, Sajólászlófalva előbb leányegyházként, majd önálló egyházként működött: templomát 1706-ban építette újjá. A XVII. században jó bortermelő vidék volt, ebben az időben Bodó Gergely kapta meg a birtok egy részét, majd Pálóczi-, Horvát- és Szirmai-birtok lett, a XVIII. század végén pedig a Fáy és Almássy családok birtokolják.

A község szülöttje Egressy Gábor, aki a magyar színészvilág egyik legnagyobb alakja. Édesapja nemesi származású református lelkész volt, és a hat gyermek közül a másodikat, Gábort is lelkészi pályára szánta. Ám ő „minden szülői kényszernek ellentmondva” színésznek állt. Két évig vándortársulatoknál működött, azután a kassai színtársulat, majd 1835-től a budai Várszínházban játszó társulat tagja lett.

1837-ben a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) tagja lett, a  „Lear király”-ban lépett fel először óriási hatással, elindítva ezzel a későbbi magyar Shakespeare-kultuszt. Élénk kapcsolatot tartott az íróvilággal, barátságot kötött Petőfivel. 1848. március 15-én ő szavalta el a „Nemzeti dal”-t a Nemzeti Színházban. Nemzetőr, majd Szeged kormánybiztosa lett. A szabadságharc leverése után Törökországba menekült, távollétében halálra ítélték. 1850-ben tért haza, amnesztiát kapott, és 1854-ben újra fellépett a Nemzeti Színházban. 1865-ben az akkor megnyílt Színitanoda tanára lett. Élete során 358 szerepben közel két és félezer alkalommal lépett fel. Korának legműveltebb magyar színésze, mindig tanuló, tudatos művész, a színészet első magyar elméletírója volt.

Ezért születésének 190. évfordulója alkalmából az iskola és az önkormányzat – két ügyes kezű faragó lelkiismeretes és szép munkájával – Egressy-emlékoszlopot állíttatott fel a falu közepén.

A XIX. század végén, a XX. század elején jellemző volt a térségre az ipar fejlődése, elsősorban a bányászat játszott jelentős szerepet. Sok kisebb-nagyobb barnaszéntelep feltárása után az 1920-as években indult meg a szén kitermelése, ami a sajólászlófalvaiaknak is munkát adott. 1947 után a legtöbb bánya kimerült, így mára már a „sokáig kitartó” Lyukóbánya is bezárt.

Mindez Sajólászlófalva aktív lakosságát is hátrányosan érintette, jelentősen megnövelve a munkanélküliséget. Mindezek ellenére a település fejlődött az elmúlt évek során: kiépült a vízhálózat, bevezették a gázt, megtörtént a telefonvonalak bővítése. Mindebben jelentős szerepet játszott Bencs Simon polgármester, aki 1990 óta tölti be e tisztséget. Bányászcsaládból származik, hiszen édesapja vájár volt, édesanyja háztartásbeliként a két fiúgyermek (testvére Pál, aki kádármester volt, már nem él) nevelésével volt elfoglalva.

1973-ban kötött házasságot Rácz Irénnel, aki egykor boltvezetőként dolgozott, ma már nyugdíjas. Két gyermekük közül Kornél 1975-ben született, villamosmérnökként a Molnál dolgozik Százhalombattán. Ugyancsak villamosmérnök feleségével együtt másfél éves kislányukat nevelik. Kisebbik gyermekük, Edina, aki 1979-ben született, a Kulturális Minisztérium titkárságvezetője. Jelenleg gyesen van egyéves kisfiával, férje ugyancsak villamosmérnök a Molnál.

Bencs Simon legkedvesebb időtöltése a horgászás, legtöbbször a Keleti-főcsatornán „pecázik”, ahol egy kis hétvégi házuk is van. Kedvence a folyami harcsa, de a nyáron fogott rengeteg törpeharcsa is a család asztalára került halászlé, pörkölt vagy rántott hal formájában. Műveli ezer négyzetméteres szőlőjét, ahol saját borházában elsősorban jóféle kékfrankos készül saját és baráti fogyasztásra.

Bencs Simon egész eddigi élete során azt vallotta, hogy ha jót nem tud tenni az ember, akkor rosszat ne tegyen. Életútjával elégedett, különösen annak örül, hogy mindig meg tudta győzni az embereket, meg tudott egyezni velük, hogy a közösség érdekeit szem előtt tartva haladjanak előre, kihasználva az adódó lehetőségeket.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)