Miskolc

Kékeden született, mely helyet „a világ legszebbjeként” emlegeti. Gyermekkora regénybe illő édes-bús történet. Harmadikként érkezett a családba súlyos beteg édesanyától, aki három év kórház és szanatórium után látta viszont kislányát. Gyermektelen rokonházaspár vállalta el gondozását, akiktől tenger szeretetet kapott, és akiket szüleiként tisztelt. Olyannyira összenőttek és összeszoktak, hogy a hazatérő édesanya a rokonok és ismerősök hatására névrevétel kizárásával végleg átengedte a kislányt a nevelőszülőknek.

A kis falu, Abaúj gyöngyszemeként élte mindennapjait, lakói jószellemű emberek, akik visszafogadták a kastély elűzött tulajdonosát, gondoskodtak életéről, sok más, a kegyvesztett osztály képviselője is itt talált csendes menedéket és megélhetést. Jelenlétük meghatározta a falu arculatát, ahogyan az a lehetőség is, amely a kénes gyógyforrás nyújtotta idegenforgalmat jelentette. Kéked híre szájhagyomány útján terjedt, a gyógyulni, pihenni, vagy elrejtőzni szándékozók – sok régi arisztokrata, szerzetes, híres írók, érdekes emberek bukkantak fel valamiféle többletet hagyva maguk után.

A nevelőszülők szobakiadásának köszönhetően a kislány ebben a közegben nőtt fel változatos élet tanújaként, melynek emlékei egész életében kísérték. A helyi általános iskola után nem lehetett könnyű elfogadni a szülők racionalizmusát annak, akit egyszer a tanítás iránti vágy megérintett, de a közgazdasági technikum biztos szakmát ígért a gimnáziummal szemben. A sikeres érettségit a Bánki Donát Műszaki Főiskola követte, hogy némi kitérő után csak győzzön az elhivatottság.

A sajószentpéteri szakmunkásképző hívását elfogadva végre azt művelhette, amire vágyott. A kihívás nem volt könnyű, de a sikerélmény mindenért kárpótlást nyújtott. Olvasni is alig tudó, úgynevezett nehéz gyerekek tették próbára pedagógiai érzékét.

Ambíciójának köszönhetően évek múltán országos szakmai versenyről tizedik helyezést sikerült hazavinni. Miközben tanított, korrepetált és családot látogatott, levelező szakon vörös diplomás tanár lett.

Itt vége is lehetne a történetnek, ha nem jön közbe egy másik „látens” szenvedély, a virág. Férje, aki gépésztechnikus, a Borsodi Vendéglátó műszaki ellenőreként sokat járva vidéken felfedezte, hogy a falvakból hiányzik a virágüzlet. Kitűnő üzleti érzék, erős családi virágos hagyomány és főleg bátorság kellett (1985-öt írtunk) feladni biztos egzisztenciát egy bizonytalan kimenetelű vállalkozásért.

Nem csalódott, mert óriási volt a kereslet Miskolc ötven kilométeres vonzáskörzetében. Egymás után nyíltak a boltok, a munka egyre több lett – hogy legyen „tranzitja” a virágnak, a budapesti beszerzések mellett ezer négyzetméteren termeltek is.

Alsó-Antal Istvánné ismét lezárt egy korszakot, az új kihívás és férje segítése okán feladta pályáját, minden energiáját a virágozásnak szentelte. Ahogyan a tanítást, ezt is teljes odaadással és állandó képzéssel végezte. Tanult könyvekből, mások tapasztalatából, virágkötő-tanfolyamokon, mert tudta, egyedül a minőség garantálja a sikert. Vidék után Miskolcon is három üzlet hirdette nevüket, köztük kettő a belvárosban.

Kezdetben közvetítőn keresztül, később önállóan importáltak Hollandiából.

Így ismerkedtek meg a virágtőzsdével Aalsmerben, ahonnan későbbiekben a rendelt árut kamion hozta a helyszínre.

A kipróbált kereskedelmi érzék és a termelés tudásháttere adta az indíttatást egy nagykereskedelmi létesítményhez. Az üzletek eladásra kerültek és megnyílt Miskolcon a mai napig is páratlan választékú Antalflóra Virágcentrum.

Kétszáz négyzetméteres üvegház szolgálja ki a vevőket, ahol különleges cserepes virágok pompáznak, s a száznyolcvan négyzetméteres kétszintes üzletben pedig minden hazai és egzotikus díszítőkellék megtalálható azok örömére, akik csokraikat, koszorúikat önállóan szeretnék elkészíteni.

Igazán jó üzletasszony nem bízza esetlegességre egzisztenciáját, hanem önálló ellátásról gondoskodik. Nyékládházán az Öreg-tó partján 2001-től 10 ezer nm-es kertészet hirdeti a szakma, a szorgalom és a hozzáértés diadalát.

A francia, kétrétegű, számítógép-vezérlésű fólia alatt szegfű, gerbera, cserepes virág él és nő biztonságban, hiszen a szellőzéstől a páraérzékelőn át minden automatikusan működik.

A házaspár gyermekei jövőjéről is gondoskodott, lánya kertészmérnökként, fia számítógépes szakemberként viszi tovább ezt a szép foglalkozást.

Amikor a Lyons klub női tagozatába meghívást kapott, boldogan ment, mert nagyon szereti és értékeli annak nemes célját és munkáját. Hozzáértő tanácsainak köszönhetően a hölgyklub tagjainál azóta a legreménytelenebb virágok is „kihúzták” magukat.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)