Virág Gyuláné

A Családtámogatási és Szociális Ellátási Iroda vezetője,

Nyíregyháza

Villan a vaku, s a pillanat immár örök. E képnek különleges szépsége van. Ha nem ismernénk a történetet, azt is hihetnénk, a felvétel egy meghitt érettségi találkozón készült. S hogy a tanítványai körében a középen ülő, ölnyi sárga rózsát tartó hölgy nem más, mint a rég látott, szeretett osztályfőnök. Ám ez a kép egészen másról szól. A búcsúzásról. Manapság ritka az efféle bensőséges búcsúzás a munkahelyeken. Miként az is, hogy valaki egy helyen közel négy évtizednyi időt ledolgozva mehessen nyugdíjba.

Virág Gyuláné Évikének, a Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatóság Családtámogatási és Szociális Ellátási Iroda vezetőjének ez megadatott. Igen, 39 év mindennapjai peregnek le ilyenkor az ember szeme előtt, s ez egy kicsit elhomályosítja a látásomat – mondja mosolyogva.

– Nagyon szerettem a munkámat, az ügyfélként bennünket felkereső embereket, no és a munkatársaimat, ezt a 32 főből álló, a hegyet-havat mindenkor elhordani képes nagyszerű csapatot. A négy évtized alatt nyolcszor változott az igazgató személye, a rendszerváltozást követően négy nagy szervezeti változást éltünk át, más néven, de ugyanazt a tevékenységet végeztük, ám megszaporodó feladatokkal. A MEP égisze alá 1999-től, a TÁH-hoz 2001-től, a MÁK-hoz 2003-tól kerültünk.

Virág Gyuláné 1950. január 22-én született Tatabányán. A tősgyökeres nyíregyházi család a BM-dolgozó édesapa, Gurzó Mihály révén került az ország másik szegletébe.

A család két évet töltött a dunántúli városban, ám az édesanyja, Gurzó Mihályné Lencsés Mária nem tudta megszokni a számára idegen helyet. Így visszaköltöztek Nyíregyházára, Borbányára.

A férj később gyakorta mondta e szegény vidék kenyerét keresve: – Tatabányán jobban ment volna a sorunk! Gurzó Mihály és felesége becsülettel felnevelte a két gyermeket, Évát és a már Nyíregyházán született Istvánt, aki – immár nagyapa – az APEH-nél dolgozik. Gurzó Mihály 1997-ben meghalt, s a 82 éves özvegy nincs nap, hogy ne emlegetné elhunyt hitvesét.

„A borbányai általános iskolába jártam. Itt, majd 1964-től a jó nevű Széchenyi István Pénzügyi Technikumban is tanárok tucatja vált példaképemmé. A Csermely házaspárt és Marsó Józsefné Mária nénit név szerint is megemlíteném. Más világ volt az, amikor a tanuló még példaképet keresett és talált. Az órák mellett a közösségi élet számtalan lehetőségével élhettünk, ebben nagy szerepe volt az úttörőmozgalomnak, a szavaló- és mindenféle versenyeknek, szakköri foglalkozásoknak. Jómagam alapszervezeti titkár voltam, szavaltam, sportoltam, atletizáltam, kézilabdáztam. A KEFE kosárlabda-leánycsapata a Megyei I. osztály többszörös bajnoka volt, én pedig a csapat kapitánya. Szóval egy végtelenül »nyüzsi« ember voltam. Az érettségi másnapján pedig már dolgozni mentem. Pihenni szerettem volna még, de a három munkahelyi lehetőség közül a Társadalombiztosítót választva azonnal kezdenem kellett. Az akkori nagy jogszabályváltozás irdatlan munkát követelt már az első napokban is, s én kétségek között gyötrődtem: bírom-e majd. A szamárlétra lépcsőfokain lépkedve lettem 1968-tól előadó, főelőadó, csoportvezető, majd osztályvezető. Munka és család mellett végeztem több, három év képzési időt is felölelő szaktanfolyamot, és szereztem diplomát Szegeden a JATE Társadalombiztosítási Főiskolai Karán. Visszaemlékezve a szakmai versenyek és vetélkedők hosszú sorára, a szabolcsi csapat, amelynek jómagam is a tagja voltam, mindig becsülettel helytállt.” A munkáját többször ismerték el, a kitüntetések közül számára a Szent Kristóf-érdemérem az egyik legkedvesebb. Egy másik nagy családban is aktívan tevékenykedett, sokszoros véradó, a Vöröskereszt megyei elnökségének tagja. A Vöröskeresztes Munkáért Arany Fokozatát érdemelte ki.

– A férjemet is a munkahelyemnek köszönhetem, akivel 1971. augusztus 19-én kötöttünk házasságot. Szintén végigjárta a ranglétrát, csak ő még igazgatóhelyettesként és igazgatóként is tevékenykedett. A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatójaként ment nyugdíjba. Egy gyermekünk született, Tibor, végzettsége szerint kertészmérnök, a másoddiplomáját pedig termékmenedzser szakon szerezte. A DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Karán dolgozik. A nyugdíjas élet számomra 2007. március 29-ével kezdődik, de több szakmai tanfolyam munkájában is részt veszek majd. A férjemmel nagyon szeretünk a sóstóhegyi kertünkben foglalatoskodni, de ezentúl több idő marad olvasásra, kézimunkázásra is. S minden bizonnyal sokszor elevenedik meg előttem a 39 esztendő. Nem múlt el húsvét, karácsony, hogy az ügyfelek képeslapjainak garmadáját ne kaptam volna. A táskám mindig tele volt az éppen aktuális űrlapokkal. Volt, aki azt mondta: megnyugtatja, ha velem beszél. No, ezek hiányoznak majd! – mondta Virág Gyuláné.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése