Nyíregyháza

Szép, de nehéz hivatást választott Magdika, Román Demeterné, aki a Szociális Gondozási Központ igazgatójaként, azért tevékenykedik, hogy könnyebb legyen az idős, segítségre szoruló emberek élete. Már gyermekkorában megismerte az idős lét árny és derűs oldalait.

Édesanyja negyvenkét éves volt, amikor hatodik gyermekként megszületett a kis Magdika Napkoron. A Kölcsey-gimnáziumban érettségizett Nyíregyházán, majd egy véletlen folytán a Nyírségi Nyomdába került kézi szedő tanulónak. Majd egyik kollégája javaslatára került az akkori járási hivatal egészségügyi osztályára, járási szervező-gondozó munkakörbe. Ezerkilencszázhetvennégyben jelentkezett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán a szociális szervező szakra. Felkészültségét mutatja, hogy ebből a megyéből csupán három jelentkezőt vettek fel, köztük őt.

Ezerkilencszázhetvennyolcban nagy változás következett be magánéletében. Férjhez ment, párja ugyancsak a járási hivatalban dolgozott a pénzügyi osztályon. A főiskola elvégzése után, a megyei tanácsra hívták, ahol szociális gondozót kerestek. Az ott töltött tíz esztendő alatt rengeteget járt vidékre, hozzá tartoztak szakmai felügyelet szempontjából a szociális otthonok. Közben megszületett nagyobbik fia, Zoli, hogy több időt tölthessen családjával, munkahelyet váltott. Tevékenységét, az akkori városi tanács által működtetett egyesített szociális intézményben folytatta, 1988-tól 1992-ig csoportvezetőként, négy öregek napközi otthonának, az idősek klubjának, az értelmi fogyatékosok napközijének a működtetése tartozott hozzá. Nemcsak működésüket biztosította, hanem újakat is szervezett.

Büszke az intézmények mellett az értelmi fogyatékosok lakóotthonának a létrehozására, ami új, teljes komforttal ellátott épületben kezdte meg tevékenységét. Nagyon örült, amikor sikerült megvalósítani, pályázati pénzből a fogyatékos fiatalok zeneterápiás szakkörét.

Ezerkilencszázkilencvenháromban újabb váltás, ekkor került a Szociális Gondozási Központba, melynek feladata a városban élő olyan idős emberek ellátása, akik még otthonukban maradhatnak egy kis segítséggel. Ezért valósították meg a házi segítségnyújtást, a szociális étkeztetést, ezért működtetik az idős korúak gondozóházát, ami abban különbözik a szociális otthontól, hogy az idős ember bármikor visszatérhet otthonába. A gondozási központ fejlődését és létjogosultságát mutatja, hogy amikor elvállalta ennek az intézménynek a vezetését, akkor még csak 300 ember ellátásáról gondoskodtak, ma már 1500-an vesznek részt az ellátásban. Az évek alatt újabb ellátási formával, a jelzőrendszeres szolgálattal bővült a gondozási központ feladatköre, amelyet mint nagyvárosi modellt az országban elsőként valósítottak meg. A közeli tervek között szerepel 20 új készülék beszerzése, valamint egy információs iroda kialakítása. Megkezdték a gyógyászati segédeszközök kölcsönzését. Nyíregyháza az egyetlen város az országban, ahol ingyenesen biztosítják a gyógyászati segédeszközök zömét a rászorulóknak.

Magdika úgy véli az eredmények, nem jönnek maguktól, tenni, kell értük nem is keveset. Ezért vállalta, hogy elvégzi a szociálpolitikai szakot a Debreceni Egyetemen, kétezer-kettőben szociális szakvizsgát tett a DOTE Egészségügyi Főiskolán, az idősek ellátása témakörből. Munkájának eredményességét jelzi, hogy a szakminisztérium módszertani terepintézménnyé jelölte ki a Szociális Gondozási Központot, amely terepintézménye a főiskolának és a többi képzőintézetnek. Immár húsz esztendeje tanít a Zay Anna Gimnázium és Szakközépiskolában.

Családi kapcsolataira is rányomja bélyegét, hogy szociális szakember. Fiai is ezt a pályát választották, a nagyobbik a szociális irodán dolgozik, a kisebbik is gyakran vállal ilyen jellegű feladatot. Menye sem kivétel a családi hagyományok alól, hiszen az intézménynél dolgozik. Férje nyolc éve rokkantnyugdíjas, ő biztosítja a nyugodt családi hátteret.

Azt mondja, a feltöltődést számára leginkább az idősek gondozása jelenti. Ez az élete. Annak örül, ha egy kis derűt lát az idős emberek arcán, amikor megszépülnek a kemény vonások, simogatnak a munkában megfáradt eres kezek. Ezért honosította meg az idősek akadémiáját, a harangodi kirándulásokat. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, az Egészségügy Kiváló Dolgozója, kitüntették Nyíregyháza Városért Emlékéremmel, az oktatásért Zay-díjat kapott, ezerkilencszázkilencvenkettőben az egészségügyi miniszter is elismerte munkáját.

Különösen örült annak, amikor a nyugdíjas szövetségnél megválasztották testületi tagnak, a civil fórumnál ügyvivőnek. Sikerként könyveli el az Idősekért és Fogyatékosokért Alapítvány létrehozását. Legszebb kitüntetései azonban azok a köszönőlevelek, amiket gondozottjaitól és azok hozzátartozóitól kap, hiszen mindez azt mutatja, hogy nem volt hiábavaló a sok-sok befektetett, rengeteg munka.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)